Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - Római kori barbárok (Kr. születése körül-5. század első harmada) (Istvánovits Eszter-Kulcsár Valéria)

ténelmi helyzetekben az évszázadok folyamán sokszor raboltak, harcoltak a provinciában, illetve próbálták kivívni a betelepítésüket a jólétet, védelmet és biztonságot nyújtó birodalom területére. Ugyanakkor számos civilizációs vívmányt átvettek a rómaiaktól: ezek közé tartozik például a gyorskorongon készült edények előállításának mestersége, ötvöstechnikai ismeretek, viseleti szokások. A kapcsolat azonban korántsem volt egyoldalú: így pl. a szarmata harcmodor nagy hatással volt a római hadművészetre. „.. .Ha lovasosztagban jönnek, alig áll meg ellenükben egyetlen csatasor" - írja Tacitus. A jellegzetes iráni (perzsa, méd, szarmata) nehézlovasságból, ahol mind az emberek, mind a lovak páncélt viseltek, a rómaiak több elemet átvettek, s valószínűleg ez szolgált a középkori lovagi fegyverzet és harcmodor előképéül is. 3. ÚJ BEVÁNDORLÓK ÉS AZ ELTŰNÉS A régészeti leletek alapján az Alföldnek talán soha olyan nagy létszámú lakossága nem volt a magyar állam alapítását megelőző időszakban, mint éppen a késő császárkorban. Aligha lehet e jelenséget kizárólag demográfiai robbanással magyaráznunk. A szarmaták több hullámban vándoroltak be a Duna bal partjára. Név szerint is tudunk a jazigokat követő roxolánokróX, majd a nyomukban érkező alánokról. De nemcsak a szarmaták törtek nyugat felé mind nagyobb létszámban. A germánok közül a vandálok nyomultak be a markomann háborúkat követő időszakban a mai Magyarország északkeleti szögletébe. A mai Lengyelország területéről érkező törzs egy része a Felső-Tisza vidéken így lett hosszú időre a szarmaták szomszédjává. A vandálokhoz kötik azokat a 3. század második felére - 4. század elejére keltezett fejedelmi sírokat, amelyek Osztropatakán kerültek elő 1790-ben, majd 1865-ben (84. kép). A korábban talált temetkezés tárgyait Bécsben, az ún. második osztropatakai leletet Budapesten őrzik, s kiállításunkon megtekinthető. Ez utóbbinak kiemelkedő darabja az a színarany torques (nyakperec), amely viselőjének fejedelmi rangjára 111 utal. Általában a vandálokkal hozták kapcsolatba az ugyancsak a 19. században napvilágra került híres, Berettyóújfalu határából származó herpályi pajzsdudort is. A szarmata-germán határvidékről származó díszfegyver (fapajzs közepére felerősített fémrész) bronz alapját arannyal borították és domborított technikával megformált fantasztikus állatalakokkal díszítették. A lelet érdekessége, hogy bár a germán arzenál egyik tipikus darabja, ugyanakkor az előkerülési körülményei - halomsíros temetkezés, lócsontok, gyöngyök (!) a sírban - inkább a szarmatákat jellemzi. Pontos párhuzama nem ismert, de a rokon vonásokkal rendelkező pajzsok egyöntetűen a herpályi harcos (fejedelem?) skandináv kapcsolataira mutatnak. Ez a tárgy egyike azoknak a kutatás által egyre gyakrabban kimutatható leleteknek, amelyek azt bizonyítják, hogy a kor katonai elitjének képviselői összeköttetésben álltak egymással a Don vidékétől Észak-Európáig (Dánia), és sok dologban (ötvöstechnika, művészeti stílus) azonos divatot, kánonokat követtek. A Római Birodalmon belül idővel mind nyilvánvalóbbá váltak a válság nyomai. A katonaság utánpótlását a császárok csak üggyelbajjal voltak képesek megoldani: ugrásszerűen nőtt a barbárok létszáma a hadseregben. A császárok közül alig-alig akadt olyan, aki természetes halállal halt meg. A válság egyik fő jele Dacia provincia feladása volt 271 -ben. És ahogyan nőttön nőtt a kínai határtól a Kárpát-medence felé közeledő hunok nyomása, úgy érkeztek meg hazánk területére mind többen és többen a germánok közül is (gepidák, gótok, szkírek stb.). A 4. század végétől kezdve az Alföld szarmata régészeti anyagában egyre gyakoribbakká válnak a germán elemek. Egy darabig még a szarmata-római viszony volt a térség meghatározó eleme (a tetrarchia - a négy társcsászár uralkodása idején, 284-305 között pl. hét nagy császári expedíció indult ellenük). A szarmaták mellett azonban mind fontosabb szerephez jutottak a germánok is. Ehhez alighanem hozzájárult az