RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
r- 64 sérhetjük a holicsi és tatai emlékeken s az egybevetés korábbi holicsi munkáival szemléltetően mutatja azt az utat, mely tatai alkotásainak legjobbjaihoz vezet. Tájképei eleinte még a francia, elsass-lotharingiai és a rajnamenti német gyárak közvetítésével az általánosan elterjedt kínai hatások modorában készültek, de későbbi, tatai letelepedésének idejében már mindjobban a naturalisztikus ábrázolások felé hajlott tehetsége. Elszakadva a holicsi iskolától és környezettől, itt Tatán önmagára talált s mint a festőműhely vezetője, alkalmazkodás nélkül, szabadon fejthette ki saját egyéniségét. Holicsi tájképei még idegen hatásokat tükröztetnek vissza; ábrázolásai elvontak, sablonosak s legtöbbször mintaképek utánzatai. Á természet, Holies a maga szegényes körzetével, tájképi benyomásával nem sokat nyújthatott az ifjú festőnek. Radiel művészetére csak Tata levegője, művészi élete, tájszépsége, hegyei, tavai, patakjai, erdei és váromladéka hatott termékenyítőleg. Tájképeiben tatai működésének kezdetén néha visszatérnek még a megtanult és megszokott régi ábrázolási formák, de fantáziagazdagsága, merész ecsetkezelése, frissesége, a dekorativ meglátás mindezt új tartalommal tölti meg. A tájak levegősebbek lesznek, perspektívája kiszélesedik, az előtér megtelik mozgalmas emberalakokkal s különösen két fontos ösztönadó motívum, a nagy tó és a várrom — természetesen szabadabb átdolgozásban — mint állandó alaptémák vonulnak végig Radiel művészetében. Képein a Vértes— Gerecse hegységével körülvett tavat véljük felfedezni, rajta csónakázókkal vagy vitorlás hajóval, a parton pedig rendszerint középkori várfalak láthatók, mellette hangulatkeltő, Piranesi metszeteire emlékeztető klasszikus romokkal. E romképek magasbanyúló oszlopaival már az elkövetkező művészi áramlatnak, a klasszicizmusnak előhírnökei. Hű kifejezője a winckelmanni szellemnek, mely Európa figyelmét és érdeklődését az ókor világa felé tudta irányítani. E képeken azonban éppúgy megtaláljuk a későbbi romanticizmus hangulatát is. A romok mellett füstölgő kéményű házak, magas tornyok emelkednek, körülöttük sétálgató, horgászó, vagy beszélgetésbe merülő emberalakokkal, felettük repdeső madarakkal ; sőt még a gémeskút is helyet kap a tájban. Egyik-másik képen a hegyek mögül felkelő napkorong és szerteágazó sugarai töltik be a hátteret. A tájképek különös, mondhatjuk idegenszerű hangulatát mégis az ábrázolt növényzet adja meg. Az előtér oldalán, vagy középtengelyében rendszerint merészhajlású, kopár fatörzs nyúlik a térbe s hosszú, görbe ágaival zárja le a kép felső részét. A fák az őszi lombhulláshoz hasonlóan ritkán lombosak s csak itt-ott látható az ágak végén egy-egy levélcsomó. Gyakoribbak a tűlevelű, vagy a japán képekre emlékeztető, fűzfához hasonló fantasztikus fák, a háttérben hegyesvégződésű ciprusokkal. A kis képsorozatokban a XVIII. század emberének mindennapos polgári élete tükröződik vissza közvetlen egyszerűséggel. Legtöbbje mint alárendelt s kizárólag térkitöltő dekorációként sorakozik egymás mellé, különösen az architektonikus emlékeken s csak a tálak és tányérok lapján kapnak önálló szerepet, képszerű hatást adva. Az ábrázolásoknak van egy többszörösen ismétlődő csoportja, azok a tornyos házú képzeleti tájképek, melyek már a holicsi edényeken is előfordulnak. Kínai hatásokra mennek vissza s nem is annyira képszerűségükkel, mint inkább sötétzöld, vagy élénk bíborszínű foltjukkal díszítik a tárgyakat. A tájképes minta Rouen — Niederweiler — vagy Strassburgból, esetleg a közeli dirmsteini gyárból került Holicsra s onnan tovább Tatára Minthogy e csoportnak holicsi és tatai változatait nagyon nehéz egymástól megkülönböztetni, egyazon kéz munkáját kell bennük feltételezni, felismerni. A feltevés nem is lehet problematikus, mert Radiel személyében megkapjuk azt a mestert, aki mindkét helyen működött s mindkét helynek egyformán legjobb festője volt. Különösen szembetűnő a határozott ecsetkezelés azonossága, ami kizárja azt a régi felfogást, hogy Tatán csak sikerült utánzásról lehet szó. E tájképpel díszített edények készítése csakis Radiel nevével hozhatók kapcsolatba s készítési idejük a két hely között megosztva 1777-ig Holicsra, azután pedig Tatára tehetők. A XVIII. század végén már fia, Radiel Jakab is mellette dolgozott, aki szintén a szabadabb tárgyú és művésziesebb kivitelű edények díszítését végezte. Munkáiban azonban hiányzik a dekorativ látás s megérzés, ecsetkezelése száraz, rajzi tudása bizonytalan s ábrázolásaiban csak aprólékos kidolgozásra törekszik Radiel Jakab festői tevékenysége már nem éri el azt a színvonalat, amelyre éppen atyja művészete emelte a tatai gyárat. Az ő díszítései a múlttal szemben visszaesést mutatnak.
