KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

VIII. A három élő és halolt legendája mint általános emberi kilejező forma

„Rút sárga állatnak tetszék jelenése", mondja a gazdag : továbbá Everyman utalását a kaszára szintén megtaláljuk itt: „ Mit keressz? menj tovább, mit akar ez kasza? Fejemnek lészesz-é ezzel mészárosa. Üli le, várj kevéssé, látom szándékodat, Ezentúl megállhadd rajtam is bosszúdat, Rakd le tova félre kapádat s ásódat, Nyújtsad, kérlek, hozzám bár csak egy jó [szódat." A Halál siettető szava szintén az everymandialógus motívumaira utal. Mors. No, ma siess hamar, ne késleld utamat, Mert nem mulatom el én szabott órámat. Nem ládd-é, felhúztam én erős karomat.

1 S nyakadra is vetem ezentúl kardomat. Uxor Divitis. Jaj hatalmas Isten ! micsoda szerzet ez ? Jaj, melly utálatos, rút undok állat ez. stb. Itt Everyman csodálkozó szavaira ismerünk. Dives. Hadd el, ne szólj többet, ez a sárga halál: Nem kedvez, megöli, valakit hol talál, Kivonzza házából, akihez ez bészáll, Jaj nékem ! mert szintén én rendemen ka[szál stb. A kérlelő és felajánló motívumot

2 a „Pauper sceleratus", „Híres szegény lator" szavaiban bővítette ki a dráma írója : „Megadtam Uram magamat, Kérlek, ne bántsd a nyakamat, Szalmán hízott, jó lovamat, Néked adom szép kardomat. Továbbá a kérlelés motívuma : Tied légyen bár mindenem, Biri-baltám s köpönyegem, Igyál, ne, fogjad edényem. Bocsáss el ez egyszer engem." A Halálnak azonban nincs szüksége világi gazdagságra. Mors. „Affélére nem vágyok,..." stb. később 201.1. „Mert ezentúl földre hullasz."

3 Everyman kérkedését,

4 fenyegetéseit és az összlegenda lándzsával küzdő (Trient) vagy karddal fenyegetődző (Homburg) élőjének dialógusát veszi alapul a kegyetlen tiszttartó és a Halál párbeszéde : Mors. Lassan jó Szász ! mit feddél illy sokáig, Mintha tiéd volna a diófáig, . . . 1 Vájjon nem az Armbrust német szónak téves for1 SSa 2 198—99. 1. (Az Actus III. Scenae Ill-ban.) 3 1. az everyman-dialógusok hasonló kifejezéseit. 4 Actus III. Scenae IV. 207-11. 1, Crudelitas. Menj dolgodra te is, ha egészség kell, Nincsen néked semmi közöd ezekkel, Mert nem vészi bizony senki rólad el, Ha mi rajtad esik Bátya ezennel. Mors. Ejnye, lám, nagy bűzzel vagy, bizony [mondom, Féltemben magamat meg nem tagadom, Érted-é azt, kinek hívnak, nem tudom. Crudelitas. Vagyok sokaknak ártalma . . . stb. Itt a szöveg nagy általánosságba tér át ; a legenda élőjéből maga a kegyetlenség bűne lesz és szól. De folytatólagosan felhasználja a költő e részben az everyman-dialógusból a fel nem ismerés motívumát is, amely után a Halál nyíltan megvallja, hogy ő kicsoda : Crudelitas. „JMert nem tudom soha, mi az állat vagy, Én amint látom, tehát ember nem vagy, Sem Angyal, sem ördög te bizony nem vagy. Nosza mondd-meg szép szóval azért, ki [vagy ?" Mors. „Hogy jól megértsed, én vagyok a Halál, Senki e világon ellenem nem áll, Bár úgy nézz szemembe, ki fija valál, Jaj lészen annak, aki reám talál." Majd, mint az everyman-halálalak, a saját kaszájára utal : „E kaszát még régen, úgy jut eszemben, Hogy a nagy Jupiter adta kezemben, Mind naggyal s kicsinnyel, hogy menjek [szemben, Senkinek semmit se kedvezzek ebben." „Királyok s Császárok mind fejet hajtnak, A papok is énnekem adót adnak. E nagyvilágon valakik hol vannak, Ma vagy holnap mind kezembe akadnak".., „Soha senki kaszámat meg nem tiltja, E világot mind eggyaránt pusztítja,..." Még mindég a kaszára való hivatkozással: „Elég, ha nagy Császárokat tisztekből, Sok koronás királyokat székekből, Néha uraságot mély törvényekből Levetettem, megértheted ezekből, Ha kivonhadd-e ez kaszát kezemből." „Se személyt, se helyt soha nem nézek; Gazdag, vagy szegény, arra nem te,kintek, Bölcs-é, bolond-é, Püspök-é vagy Érsek." „Nincsen énnekem se órám, se napom, Vénet, s ifjat mind egyaránt elkapom, Rútat s szépet mind egy verembe rakom." „Ez nagy csuda: hogy engem te nem [ismérsz, Urad volnék" — kérkedik a Halál. A halál e dicsekvő szövege világosan bizonyítja, hogy annak egyes részei között a mintául szolgáló dialógus Everymanje is beszélt. E rész