KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
VI. Az átmeneti műfajok
ember. Míg azonban ő beszél, a leány kisurran az ajtón és rendőrért megy. Bevezeti a rendőrt és át akarja adni neki a pénztárnokot s kéri is már a fejére kitűzött jutalomdíjat. Épen éjfél van. A rendőr eloltja a csillárt, amelyben most ismét megjelenik a Csontváz. A pénztárnok üdvözli őt és megengedi neki, hogy őt most elvigye. Mire ismét meggyújtják a csillárt, nagy dörrenés hallatszik és a pénztárnok meghal. A lámpa rövidzárlata miatt koromsötétség uralkodik a teremben. Ez a mű is még az átmeneti műfajhoz tartozik, mert egyesíti magában annak elemeit. Köznapi eseményt ad elő ugyan, de azt szimbolikusan értelmezi és a feldolgozásban még az everyman-haláltánc elemeit is alkalmazza. A meggondolatlanul bűnöző és családi boldogságát feldúló, majd önmagában kielégülést s erkölcsi igazságszolgáltatást kereső pénztárnoknak személyében az egyetemes emberiséget ismerjük fel. Ez a karrierjét érzékiséggel, csalásokkal és játékszenvedéllyel megölő pénztárnok a mai társadalmi élet képviselője. Egy nyers, gyakorlatias, de nemes és fenkölt gondolkozású ifjúnak az életét írja le Hans Friedr. Blunck Totentanz (1922, Hamburg) című regényében. Ebben a mindég új életcélokat kereső és megnyugvást nem találó ifjú személyében a feltörekvő ifjú német népet ábrázolta a költő. A rövid tartalmát így foglalhatnók egybe : Egy ifjú, Kord Gehrken, szerelmének hatása alatt a művé-zetet kedveli meg, de nem tud teljesen szellemi lenni s minthogy mindennek a hasznát keresi s a művészetben hasznot nem tud felfedezni, technikus lesz. Közben családjának kettős gyalázatát akarja jóvátenni. Majd demokratikus életcéljaiban is csalódva teljesen a festészetnek adja át magát. Legnagyobbszerű képét, amely Trude Bergert, az ő szerelmesét ábrázolta, a leány szerelemféltésből kettéhasítja A megrendülő Kord Gehrkent zárkózottságából a világháború kitörése rázza fel. Egy éjjel álmában a földgömböt látja, amely mintegy kettéválik; a napos oldalán zavartalan, boldog élet virágzik, de a sötét felén szuronyos puskával a kezükben felkelnek a gonosz szellemek és rátámadnak a napos oldal boldog lakóira s kiirtják az életet. Mi más ez, mint maga a világháború ? Gehrkent besorozzák. Midőn elutazik, Trude Berger belehal egy régi betegségébe. Az egyik lövészárokban a harc előtt az alezredes ép azt a dalt játssza, amelyet Trude Berger szokott zongorázni: Woyrsch-nak „Totentanz, Der Soldat" című darabját. Az első ütközetben az első halottak között ott van Kord Gehrken is, aki így lett áldozata életcéljának, a hazaszeretetnek. Mennyi művészettel állítja szembe Blunck a nyers ifjút és a művészetben gyönyörködő csendes leányt! Mily szakértelemmel rajzolja a a költő az egyik lelkiállapot átmenetét a másikba ! Az ottbon céltalanul ődöngő ifjúban a leány ébreszti fel a művészet iránti hajlamot; Gehrken rajzolgatni kezd. Az első hangversenyen, amelyet hall, megkapja őt a Woyrsch-féle haláltánc titokzatos muzsikája. Az Elba partján gyakran sétál Trude Bergerrel túlvilágról, művészetről, nagy életcélokról beszélgetve. Mennyi élet lüktet azután abban az önfeláldozásban, mellyel technikussá akar lenni, hogy öreg édesatyját kisegíthesse pénzzavaraiból 1 A müncheni technikus iskolán meglátogatja őt Trude Berger, de ő most legyőzi magában a vágyat a szerelem és művészet iránt. Majd amidőn észreveszi, hogy mostohaanyja, Kläre, tiltott viszonyban él az édesatyját gyógyító orvossal, le akaija családjának ezt a szégyenfoltját is törülni. Céljai nagyok, de a végrehajtásuk mindég mohó, túlzott, meggondolatlan. Az orvost kitiltja a házból, de fellépése oly nyers és kemény, hogy öreg édesatyja megtör szavainak súlya alatt és belehal izgalmaiba. Mennyi gyengédség nyilatkozik itt meg az önvádoló lelkiismeretfurdalásban gyötrődő fiú lelkének rajzában 1 De a növekvő adósság új munkára ösztökéli. Steenkerkenben mérnöki állást kap. Itt a nép közelében szemtől-szembe látja a munkásnép nyomorát és a nép pártjára áll. Demofil nézeteiben csakhamar csalatkoznia kell, mert a nép bármennyit kap, mindég elégedetlen, lázongó, csak megfelelő vezetői legyenek. Így történt ez Steenkerkenben is, hol a lázongó munkásság felgyújtotta a gyárat. Megundorodva most a folytonos pártharctól a művészetben keres megnyugvást, de legnagyobb művének pusztulását látva és épen annak keze által, akit legjobban szeret, teljesen elveszti lelki egyensúlyát. De még mindég küzd önmaga ellen, mert ez eleme. A hazaszeretetben keresi munkaterét, míg végre a nagy haláltánc, a világháború őt is magával sodorja. Blunck regénye voltaképen már az egyetemes haláltáncfogalom hatását mutatja : ez a felfogás tükröződik Gehrken festményén, amelyen Trude Bergert a zongora előtt ülve rajzolja, amint épen a Woyrsch-féle haláltáncot zongorázza. A gyönyörű leány átszellemült arca és a haláltánczene szembeállítva : ez a kép a szépség múlandóságának gondolatát ébreszti a szemlélőben. Ez tehát egyetemes haláltáncfelfogás. De a regény magát az életet és valóságot adja s szimbolizmust legfeljebb csak Gehrken álmában keressünk. De ép ezért engedünk helyt e regénynek az átmeneti műfajokban, mert ez csak látszat. Kord Gehrken élete és küzdelme az egész német néppel hozható vonatkozásba. Igaz ugyan, hogy e mellett nem találjuk meg az átmeneti műfaj másik elemét, az everyman-haláltánc és halott-tánc motívumait. Ezeket már csak halvány kapcsolat pótolja, amelyet különösen két tényező hoz létre : a folytonos utalás a haláltánczenére és a világháborúnak mint haláltáncnak való beállítása. Ez utóbbi, a táncmotívum, kifejezetten halotttánc-elem. Minthogy pedig az egyetemes haláltáncfelfogás művei még e halvány kapcsolatot is felbontják, azért Blunck művét csakis átmeneti műfajú haláltáncnak vehettük. Ennek számítjuk Ernst Toller : Die Wandlung (Das Ringen eines Menschen. Potsdam.
