KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

VI. Az átmeneti műfajok

azt felelte neki, hogy az ő esküvőjére kell harangoznia. Erre azután a harangozó kitárta kezeit és átkarolta az összes harangköteleket és teljes erővel harangozott. Közben lecsúszott a köntöse és Sabina előtt a Halál állt. Leo nem hisz a baljóslatú álomnak és mégis le akar menni a kincsért. Ekkor megszólal a templomban az orgona és az ének. Sabina vissza akarja tartani Leot, de az eltűnik a levezető lépcső bejáratánál és lámpását is magával viszi. Sabina nagy kiáltással ájultan rogy az oltár elé. 111. Korom sötétség. Egy koporsóval több áll a kriptában. A mélység ajtaján belép a kriptába Sabina, lámpája még ég. Lent volt a kincsnél. Alig lép be. hogy gondolatait összeszedje, már jön Henry ugyanonnét; a lámpája kialudt. Az ő gondolatai is annyira ziláltak, hogy alig tud Sabinára ráismerni. Elmondja, hogy lent volt ő is, de amint olaja fogyni kezdett, visszafelé indult és egy másik lámpát látott, amely fentről jött le, de az is kialudt. Beszéd közben végre megvallja Sabinának szerelmét; ez meg akar előle szökni, de amint a kripta bejárata felé szalad, rémülve veszi észre, hogy a zérókövet már ráengedték a nyílásra. Míg ők lent jártak, a püspököt eltemették és ők így a biztos halálnak néznek elébe. Henry nem akar hinni a szemének és utolsó erőfeszítésével nekidől a nagy kőlapnak, ki akarja feszíteni, de hiába. Újból és újból nekirohan, de hiába. Ekkor egy szörnyű gondolat jut eszébe ; ha már mindenáron meg kell halniok. hát itt van Sabina, most már teljesen a kezében, senki sem háborgathatja őt. Meg akarja támadni, meg akarja tartani vele nészéjszakáját. Durva dulakodásban meg akarja győzni Sabinát, de az mindég kitér Henry elől. Sabina tiszta marad. A dulakodás közben lép be Leo a kincslejárat ajtaján. Zavartan tekint körül s mikor megérti a helyzetet és látja, hogy mi készül Sabina ellen, megtámadja Henryt, aki a levegőt fogytán érzi és elkezd fuldokolni. Sabina szabadon érzi magát, de már ő is szédül; a kiállt izgalmak annyira megviselték, hogy alig ismer rá Leóra. Henry meghal. Sabina, aki az utolsó pillanatig megőrizte szellemi fensőbbségét, a mennyei karokat látja; angyalokat Iát, akik őérte jönnek : majd kimondhatatlanul szelíden Leot szólítva holtan rogy össze s utolsót lobban lámpája. Leo sem bírja már tovább. Megvallja szerelmé! a halott leánynak. A levegő elfogyott s az ő lámpája is kialudt. „Der Danz isch üess ! isch üess ! ,. . Friddel" kiáltja és meghal. Ekkor előjő rejtekéből Firulf, a Halál és a félhomályban kiterjeszti két kezét a három áldozatára ; a dráma írójának utasítása szerint: Witter schwarzer Mantel hoengt um sini Achsle un macht ne noch groesser erschiene : Er geht geje d' Mittelstoej — azután így szól : D' Fall isch züe 1 (Er kummt noch vorne :) Drei han sich g'fange 1 . . . Wie s schient, het s do schun üesgezawelt

... Kenn Zucke meh ? Nein! Allesso still I

... (Dann sich hoch uffrichtend, d'r Kopf noch hinte zeruckgeloehnt, d'Hoend witt noch vorne üesstreckend :) Der Tod isch Herr I (Er brecht in wahnwitziges Geloechter üs, woehrend es immer dunkler un dunkler wurd un's ganze Bild in Finsternis versinkt.) Ennek a drámának tartalmát részletesen kö" zöltük, hogy az átmeneti műfaj lényeges jellegét annál részletesebben elemezhessük. Ez a különös történet magát az életet akarja mélyen költői vonásokkal megvázolni, mert mozzanatai örök emberi vonatkozásúak. Az ember saját és embertársainak bóldogságát keresi; keresi az élet kincseit. Ezek azonban számára elátkozott kincsek, amelyek a nagy igazságok sötét mélységében találhatók meg. De az ember hiába kutatja a kifürkészhetetlen igazságokat, mert nem tudja, melyik ajtóval nyit reá a keresett kincsre. Alig indul el önkénytelen sejtelmeinek útján, már kialszik szellemének mécsese, akkor eltévelyedik és a sötétség rémei ijesztik. A rejtett kincseket a Halál őrzi s az ember csak kriptán keresztül, a mulandóság jegyében kutathat utánuk. De mikor céltalan bolyongásából vissza akar térni, akkor látja csak rémülten, hogy az egész élete voltaképen síri élet, a föld pedig egy nagy kripta, amelynek zárókövével elzárták a kiutat. Hiába feszíti neki vállait a kijáratot elzáró sírkőnek, nincs hatalom, amely azt odább mozdíthatná. A drámának kriptába zárt s így a levegő fogytán biztos halálra ítélt három szereplője a földön élő emberiségnek jelképe. Testünk a mi élő kriptánk, melyből önerőnkkel büntetlenül ki nem menekülhetünk ; de ha bent maradunk is, biztos a halálunk, levegőnk elfogy, mécsesünk kialszik. S ez a halálraítélt ..örök ember" mily különös és eltérő módon akarja életének hátralevő pillanatait leélni 1 Ezt is érzékelteti Reinbolt drámája : Henry az érzéki mámorban akarja kiélni azt a rövid időt amit a kiszabott levegőmennyiség megenged, s Sabinában és Leóban az erény jut diadalra. íme mennyi fenséges gondolat egy mindennapi, sőt erőszakolt és művészietlen eseményhez fűzve 1 Ez Az ember tragédia-szerű mély költőiség és eszmei magaslat emeli ezt az első átmeneti műfajváltozatot a többi fölé. Egy egyénnek különös lelki fejlődését hozza vonatkozásba az általános emberi léltól Georg Kaiser: Von Morgens bis Mitternachts című (1920. Potsdam.) két felvonásos drámájában. Egy bankpénztárnok a pénzét kérő hölgyet félreértve meggondolatlanul meglopja a pénztárat 60.000 márka erejéig. Elmegy a hölgy lakására és felszólítja őt, hogy azonnal szökjön meg vele külföldre. Végre belátja, hogy tévedett és hogy a szép hölgynek nem voltak rejtett céljai. Magával meghasonulva és bűnének a jövőjére kiható káros következményeit átlátva, el akarja hagyni a várost. — A havon keresztültörve, gyalog menekül, de lapáttal gondosan eltakarja lábnyomait. Kalapját hirtelen elkapja a szél és az megakad a fán. Amint a pénztárnok felnéz a fára, egy nagy csontvázalakot lát ágai között. Kéri a Halált, mintha a rendőrségnek egy k'küldöttje előtt állana, hogy most még ne bántsa őt, de megengedi, hogy a fáról az ő saját testébe szálljon ; mert neki estig még igen sok tennivalója akad. — Ezután levéve a fáról a kalapot, hazamegy feleségéhez, gyermekeihez. El akar tőlük búcsúzni, midőn azonban megmondja, hogy végleg elmegy, a nagyanya holtan rogy össze. S miután a pénztárnok otthagyta őket egyedül, belép a bankigazgató és keresi őt, mert észre akarja téríteni. Midőn a feleség megtudja férje tettét, gyermekeit is eltaszítja magától. —• Egy futóversenyen vesz részt azután a pénztárnok; nagy pénzjutalmak kitűzésével felcsigázza a közönség érdeklődését Majd belátva ennek dőreségét, visszavon mindent és otthagyja faképnél a versenyzőket. — Az érzéki öröm sem tudja kielégíteni : az örömleányoknak több pénzt ad, mint az „Üdvhadsereg" kéregető leányainak. Egy ilyen leány elvezeti az „Üdvhadsereg" katonáinak gyűlésére. Itt az emberek sorban bevallják a nyilvánosság előtt bűneiket. A pénztáros is érzi, hogy itt valamikép megszabadulhatna rejtett titkának súlyától és bevallja, hogy ő 60.000 márkát sikkasztott a bankban. Hogy megmutassa, miszerint a bűnre a percnek öntudatlan kényszere vitte őt rá és nem a pénzvágy, széjjel szórja a lopott pénzt a nagy teremben. Erre nagy zsivaj keletkezik, a közönség egymást gázolva kapkod a pénz után s csak az egyik leány marad nyugodtan állva a pénztárnok mellett s ez nyugalmát találja abban, hogy a leány nem oly pénzsóvár, mint a többi