KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése

- 64 dik még be; ma is (art még. Amit a költő, mint befejező jelenetet ír le, az teljesen germán és eredeti. A gondolat ugyan Bechsleiné, de nem ilyen formában. A költő egy magaslatra sétál ki és látja, hogy a naplementében miképen vonulnak csapatostul a mai napon meghalt emberek lelkei a túlvilágra. A Halál a vezetőjük. Ez teljesen germán mitológiai ötlet ; a germán hit szerint is a halottak szellemei csoportokba verődve vándorolnak a másvilágba ; vezetőjük Helja, vagy egy Walkür. Ez a kép Bechsteinnél is előfordul : a Halál látja a halottak szellemeit a földről az ő országába vándorolni. De Freynél a Halál nemcsak passzív, bechsleini szemlélője e kényszerű vándorlásnak, hanem tudatos okozója és vezetője is. A jelenet egyébként egy modern átmeneti műfaj képviselője, amely az egyetemes emberi létet és meghalást egy egyetemes képpel jellegzi meg. „In zartem Dämmerschein ein bleicher Zug : Am dürren Stabe schritt der Tod einher Und langsam hinler ihm die blassen Scharen, Die er an diesem einz'gen Tag entrafft, Zahllos wie Ähren einer Sommerflur. Von immer neuen Reihen schwoll der Zug; Doch von den hunderttausend Sohlen bog Nicht eine mehr den schwächsten Halm wie ihn Der leise Hauch der Abendlüfle beugt." A vonuló halottak zajtalanul vándorolnak, mint a „wüetenl heer" egyes variánsaiban. Amint a tartalmi elemzésből kitűnik, Frey haláltáncában az eredeti Kugler-féle allegorikus részletképsorozat elvesztette önállóságát. Sok motívumot magábaolvasztott más haláltáncműfajok hatása alatt. A történelmi részletképsorozat teljesen háttérbe szorította és elnyomta. V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése Az „élet-tánc" és az egyetemes haláltáncfogalom 1. Műfaji jellemvonások Az idetartozó műfajcsoportot az everymanhaláltánc és a halott-tánc analógiájára „életfdnc'-nak is nevezhetjük A történelmi részletképsorozat célja a korviszonyok és a történelmi valóság hű és tökéletes ábrázolása költői formában Ennek a célnak valósító foka és a költői forma kifejezésmódja szerint fa mai halált..ncanyag majdnem egyidőben három nagy műfaji változáson ment keresztül, amelyeknek közös jellemvonása, hogy az egyetemes emberi élet nagy bűneit, hibáit és félszegségeit, az egyetemes emberi lét tragikus mozzanatait, hirtelen fellángolását s gyors, majd végleges bukását egy esztetikai egységet létrehozó költői képben markánsan megjellegezve összpontosítják A valóság életszerű, de eszményített ábrázolásának foka és a költői forma jelöli ki a három műfaji változat határvonalait. A szó legszorosabb értelmében vett történelmi részletképsorozattá az első műfaji változat fejlődött. Ez magát az általános emberi létvalóságot adja, de nem a szimbolikus egyetemesség értelmében. A valódi történelmi részletképsorozat az emberiség egyetemes történelmének kiemelkedőbb, jelentősebb korszakait és fordulatait állítja elénk egymásra következő jelenetekben összpontosítva, melyek az öldöklő halálalakot a történelem urává és irányítójává teszik. Ennek a történelmi részletképsorozatnak, amely vagy az egész világtörténelmet, vagy annak egy jelentős korszakát jeleníti meg, két szereplője van : az „Ember", aki a világtörténelem alakjainak maszkjában lép fel és a különböző rendek köntösében küzd magasabb hivatása céljaiért, — a Halál, aki maga a „tagadás szelleme" és aki az ember és az élet ellensége lévén, a tragikus bukás előkészítője és végrehajtatója. A további fejlődésben )^a_halálhatalom is tragikus jellegűvé válik ; a Halál az Ur elevenítő hatama ellen küzd, de félelmetes megjelenésével nem tudja az embernek igazságra vezérlő, istenkereső vágyait kiölni, mert hatalma csak a testre terjed kh) Az igazi történelmi haláltáncképsorozat a halálgondolat egyetemességét a világtörténelem jeleneteinek felsorakoztatásával, valamint az everyman-haláltánc és a germán halott-tánc már előzőleg kifejlődött motívumainak alkalmazásával ábrázolja. Ez utóbbiak azonban a további fejlődésben elmosódnak. Az everyman-haláltánc és a germán halott-tánc fejlődési folyamata már természetszerűleg a valószerűség irányába determinálódott; az a törekvése, hogy a szimbolizált halálgondolatot minél közelebb vigye a való élethez, eltompílotta a történelmi részletképsorozatban is a mondai eredetű és jellegű vonásokat. Az így létrejött változás három új átmeneti műfajnak adott létet, amelyeknek lényeges jegyei nem különböznek egymástól, ellenben átmeneti jellegük az összes többi műfajoktól élesen elhatárolja őket, bár velük egybefűzve egy ugyanazon műben is felléphetnek. Különböznek azoktól a halálgondolat egyetemességének újszerű ábrázolásában, melyhez azonban az everyman-haláltánc és a germán halott-tánc eszközeit is felhasználják. Míg a lényegileg történelmi haláltáncképsorozat az egyetemességet a történelmi jelenetek felsorakoztatásávalés a halálhatalomba való okozati belekapcsolásával éreztette, addig a három átmeneti műfaj elhagyta a jelenetek sorozatát és csak azokat a lényeges jegyeket összpontosította, amelyek minden jelenetre jellegzetesek. Az egészből így legtöbbször oly vonást vont le, amely különben indifferens jelentésű eseménybe fűzve az egésznek lényegére is vonatkoztatható: pl. a gyorsvonat és a gyorsan száguldó élet közötti hasonlóság miatt a Halált gyorsvonatra helyezik a költők. Az egységesen jellemző vonás fellépésének keretéül szolgáló elemek három részre bontják az átmeneti állapotot: 1.) Az életből vett történés felveszi az em-