KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

II. Az everyman-haláltánc műfajai

kép volt. A második fontos lépést, a Holbein­képjelenet szabad költői feldolgozását is Hans Sachs tette meg. „ Der wunderbare Traum. Ver­gänglichkeit des Irdischen. 1569. Jan. Ain lied in aignem thon" című és „Einmal lag ich in schlaffes-qual:. . . ." kezdetű költeményére 1 is valószínűleg Holbein-kép — talán a 8. Der Kö­nig — jelenete hatott. A költemény, tárgyát, ese­ményét mint saját vízióját írja le. Álmában egy hercegi palota nagytermében találta magát, a­melyben ép akkor előkelő ünnepséget tartottak. Tánc és zene, díszes ruha és szerelem elma­radhatatlan kellékei ilyen előkelő mulatozásnak: 12-15. s. ich sech darinen Von adel ain fuerstlichen dancz, Darin hört ich lawtrayssig gancz Hertrummel und trometten." 25-26. s. „Darunter sach ich manig par, Das mit liebe verstricket war,..." A tánc után hatalmas lakoma következett, a­melyet zene és ének kísért: 43—45 s. „Zw disch man fürstlichen hoffirt, Mit saitenspi'el wol concordirt, Harpfen und claffe-zimel . . ." A lakomát ismét tánc(„sumer-rayen"), ének („Die frawen .. . Ír rayen-lieder sangen"), lovagi játék, labdajáték, párviadal, versenyfutás és ugrás, álarcostánc (maruscadancz), vígjáték és tragédia előadás követte (67. s. „auch kam ein rot, ver­mumet gancz ..."). Egy sisakrostélyos lovagép lelökte dárdájával ellenfelét a lóról, amidőn hir­telen belopódzkodott a terembe a Halál és ka­szájával lekaszált mindent: 79-84. s. „In dem da schlich in sal der dot Mit ainer sensen scharffe, Met ab und auff; Der dotten hauff Er auf ein hauffen warffe" A nép ki akart menekülni az ajtókon, de hiába, a Halál kaszája utóiérte a menekülőket. Maga H. Sachs egy ablakon mászott ki és leugrott a mélységbe. Esés közben felébredt. A költemény utolsó öt versszakában a mulandóságról elmélke­dik (Anno salutis 1569, Januar ?). — Az itt rajzolt kép, bár felfogása egészen újszerű, még mindig mutat fel régi reminiszcenciákat az élőket ka­száló és a halottakat egy halomra hányó Halál­alakban. A víziószerű beállítás sem egészen új, mert hiszen a három élő és halott legendája is egy remete látomását írja le a három halott meg­jelenésében. A Halál itt is a mulatozókat lepi meg, mint a pízai Camposanto és Holbein képén. Jelentős azonban az, hogy H. Sachs itt ese­ményt ír le saját élményeként. S habár a vízió és 1 Dr. Julius Sahr : Deutsche Literaturdenkmäler des 16. Jahrhunderts. II : Hans Sachs. S. Göschen. Nr. 24. Bibl. des Lit. Ver. zu Stuttg. Bd. XXVI. Nr. 6131. 26 — álom szerepeltetése csak fiktív, mégis a költői felfogás és gondolat újszerű kifejezésére való törekvést látjuk élményszerűségében, amely a lakomát és a Halál megjelenését nemcsak a tanulság kedvéért írja le, hanem mert gyönyör­ködni kíván az ellentétes motívumok allegorikus jelentésű összeütközésében. Holbein allegorikus képei oly irányt terem­tettek, amely a Halál tényét és működését al­legorikus helyzetek leírásával, a Halál alakjának ezekhez való alkalmazásával teszi változato­sabbá és újszerűbbé. Ily helyzetek és alkalma zási módok kitalálásában Abraham a St. Clara (Ulrich Megerlin) ágostonrendi szerzetes volt fá­radhatatlanul találékony. „Mercks Wfenn" (1679) című műve második fejezetének második sza­kaszában („Umständige Erzählung des Tods zu Wien, und der traurigen Zeiten") úgy írja le az 1679-iki bécsi pestisnek pusztítását, hogy a Ha­lált közvetlen Bécs utcáira, tereire, azok nyüzsgő életének középpontjába helyezve, neki olyan működést tulajdonított, amely az utca nevének etimológiai értelméhez alkalmazható. Ezzel sok újszerű és allegorikus jelentőségű helyzetet te­remtett, amelyek közül több a mai napig is köz­tudatban él. így pl. : a városban kóborló Halál a Herrengasse-ban kelleténél jobban uralkodott; a Bognerstrasse-n sok íjjat feszített lövésre ; a Singersírasse n sokaknak a „Requiem"-et éne­kelte ; a Schuler-utcában nem tartott vakációt; a Becker-utcában, a Körner-úton ő volt az utcai rabló; a Nagler-úton hegyezte ki nyilait; a hal­piacon (Fischmarkt) nem tartott böjti napot; a húspiacon (Fleischmarkt) ő is nyitott mészár­széket; a zsidópiacon (Judenplatz) sahter volt; a Katzensteig-en szorgalmasan egerészett; a Fárber-utcában sokakat a halottak sápadt szí­nével festett meg stb. Az allegorikus célzatú beállítás nem jelent minden esetben közvetlen kapcsolatot Holbein­nal. A középkori haláltánc is allegorikus színe­zetű volt, habár nem oly mértékben és oly ér­telemben, mint Holbeiné. Az allegorikus felfo­gásra természetesen elsősorban a népköltészet volt hajlandó, ami már az everyman-dialógusok­ban is éreztette hatását. A magyar népköltészetnek is van ily irá­nyú balladája, a „Bács Jancsi". 2 Bács Jancsi kimegy az erdőbe fát vágni és nem is sejti, hogy mögötte a halál áll s csak azt várja, hogy a fa kidűljön. A fa ráesik Bács Jancsira és a­mikor ez ki akar alóla bújni, a Halál leszorítja és nem engedi el többé. Ez a költemény, mint alább látni fogjuk, már inkább realisztikus irá­nyú, mint allegorikus; de a kidűlő fa és a meg­haló favágó párhuzamában van valamelyes szimbolikus kapcsolat, amelybe a ballada Ha­lál-alakját állítjuk bele. Az everyman-haláltánc ez első fejlődési foka az everyman-h ilálalak népköltészeti meg­jelenési formáit is az aJTegorTkus irányba kap­csolja. EriJhJand : „Der schwarze Ritter" című 3 Remekírók 55. k. 28-29. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents