PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
TORTENETI RESZ. r Török művelődési hatások. A magyar művelődéstörténeti kutatás mindezideig nem tisztázta, hogy a török hódoltság idején kapott-e a magyarság művelődés tekintetében maradandó értékeket a hódítóktól, avagy csupán veszílelt meglévő javaiból. Takáts Sándor, bizonyára nem minden elfogultság nélkül csoportosította a török-magyar kulturális kapcsolatok általa oly nagy buzgalommal felkutatott adatait oly módon, hogy abból kitűnőleg a harcok közötti békés egymásmellettélés évei, évtizedei idején a halálos ellenségekből lovagias ellenfelek váltak, sőt az egymás életmódja, szokásai és műveltségjavai iránti érdeklődés bizonyos közeledést is eredményezett. Az így kialakult kölcsönhatás élénk voltára — a mindennapi élet minden vonatkozásában — Takáts sok és jellemző példát hoz fel. E felfogással merő elleniéiben Szekfíí Gyula egymással idegenül, megértetlenül szembenálló, s a nagy lelki-világnézeti különség folytán egymásra hatni nem tudó ellentéteket lát török és magyar között. «. . . Termékenyítő hatásokat tehát hiába keresnénk a török részéről — állapítja ínég. 1 Két ellentétes kulturáról van itt szó, amelyek közt csak a harc lehetett természetes, s azon századokban, amikor a török kulturának sikerült a magyarra ráfeküdnie, ez utóbbi csak vegetálhatott, de életrevaló, életképes kultúrhatásokat nem vehetett át tőle, a lényegileg különböző idegentől. Ami átvétel van, az inkább csak külsőségekre és lényegtelenre vonatkozik . . . külsőségek közt marad a török zene, dal, ének hatása». Ügy véljük, hogy a magyar műveltségjavak és számos életjelenség behatóbb vizsgálata e kérdést megvilágítva, talán egyben-másban más állásfoglalásra fogja bírni a történettudományt. Egyébként maga Szekfíí mondja művének más helyén, hogy «bármennyire elzárkózott is a keresztény magyarság a 1 Hóman—Szekfíí: Maggar Történet. III. köt. Bpest. 1935. 454. 1. pogány török kultúrájától, fényűzés dolgában meghódolt előtte, s ebből a szempontból valóban elmondhatjuk, hogv a török világ kezdetével Magyarország számára is megnyilt a Kelet». 2 Horváth Henrik nemrégiben megjelent, s hódoltsági művészetünket összefoglalóan ismertető tanulmányában azt állapítja meg, hogy «ha a keleti izlés és a török műformák az iparművészetben és a népművészetben elolIhatatlan nyomokat hagytak hátra, sőt örökletesen továbbélő ősázsiai formaalakítási lehetőségek ujjácsírázását eredményezték, úgy ezt a magyar formakincs olyan kibővítésének kell elkönyvelnünk, melyet nem szívesen nélkülöznénk». S még az e területen érezhetően hiányzó részlelkutatások ellenére is az a véleménye, hogy «a magyar iparművészel az idegen uralom idejének motivumkincse olyan meggazdagodását és felélénkítését köszönheti, amelynek kisugárzását ruházatban és népművészetben a mai napig is megérezzük». 3 Alábbi fejtegetéseinkből talán kiderül az is, hogy nem csupán fényűzési cikkekre korlátozódik a török hatás, amint ahogy nem csupán a magasabb társadalmi rétegek himzőművészete köszönhet termékenyítő ösztönzéseket a török textilféléknek. A kisnemesség és városi polgárság enemű — mindennapi használatra szánt — munkái is a török hatást tükrözik, mégpedig a Felföld városaiban és az Alföldön, Erdélyben ugyanúgy, mint a Dunán túl. A török hatás mélyreható voltát azonban nemcsak a térbeli és szociális kiterjedtség igazolja, hanem az időbeli is: tárgyi emlékeink alapján bebizonyítható, hogy több, mint két évszázadon keresztül a magyar himzés török hatás alatt állott, s e befolyás következtében lényegileg átalao. 209. 1. jPjflorváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a nuúöészettörténclemben. Tanulmányok Budapest múltjából. V. Bpest., 1936. — 217. és 216. 1.
