PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

ELŐSZÓ

Előszó. A magyar hímzés oszmán-török kapcsolatainak feltárásával iparművészeitörténetünk egy eddig kevéssé iné!latolt tárgycsoportját, a hímzést igyekeztünk stílustörténeti vizsgálat tárgyává tenni. Minthogy ezirányú részletkutatások mindezideig teljesen hiányozlak, magától érlelődik, hogy fejtegeléseink első kísérlet jellegével bírnak, s magukon viselik az ebből adódó hiányok és fogyatékosságok bélyegeit. A hiányok elsősorban tárgyi természetűek és technikai nehézségekből adódnak. Régi uri hímzéseink és népi fonalas munkáink országos felgvüjtése nem történt tervszerűen, s főként nem stiluskrilikai szempontok figyelembevételével. A közgyűjteményekben, magántulajdonban és egyházi birtokban kutatásaink számára hozzáférhető anyag bizonyára korántsem reprezentálja a magyar himzőművészetnek még a ma meglévő teljes állagát sem. Hazánk nagyrészének elcsalolása éppúgy gátolta további himzésemlékek felkutatását, mint a magángyűjtemények és egyházi tulajdonban lévő munkák kataszterének hiánya. A jövőben felbukkanó törökös magyar hímzések léhát nemcsak munkánk számszerű hiányait fogják pótolni, hanem hímzéseink oly törökös jellegeire is világol vethetnek majd, amelyek eddig ismeretlenex voltak, vagy elkerülték figyelmünket. Maguknak a török hímzéseknek ezideig hiányzó behatóbb tanulmányozása is vezethet majd ilyen eredményekre. Hímzéseink törökös jellegének felderítésében alábbi fejtegetéseink során csupán a kétséget kizáró bélyegeket vettük figyelembe, s mellőztük a kétesnek látszó, vagy nehezen bizonyítható törökös vonások bemutatását. A kutatási módszerek tökéletesedésével, természetszerűen sokkal több török vonás lesz majd hímzéseinken kimutatható, különösen a finomabb részletek tekintetében, mint amelyekről itt, nagy vonalakban, szólhattunk. Anyagunk megválogatásában, illetve a közlendő képanyag kiválasztásában elsősorban az a gondolat vezetett, hogy hímzéseink e törökös jellegeit domborítsuk ki, s így leggyakrabban csak részlelek bemutalására kellett szorítkoznunk, mellőzve a másirányú kutatást bizonyára érdeklő, teljes darabok bemutatását. Kívánatos lett volna jóval több himzésminIának szines reprodukcióban való közlése is, aminek azonban nemcsak anyagi nehézségei, hanem elsősorban technikai akadályai voltak: a vidéki, vagy elcsatolt területen lévő egyházak nagyjelentőségű anyagának ily célra való elszállítása nem volt lehetséges. Ily módon a színes ábrák összeválogatásában csak a budapesti múzeumok és magángyűjtemények anyagára szorítkozhattunk. Különösen sajnálatos ez a színezés szempontjából is roppant becses erdélyi hímzések tekintetében, ahol némely munka a jelenlegi körülmények között annyira hozzáférhetetlennek bizonyult, hogy nagyrészét magunk is csak fényképfelvételek nyomán ismerhettük meg. Mindazonáltal hasznosnak gondoljuk a csupán fényképreprodukcióban való közreadást is, különösen mert anyagunk túlnyomó része ezúttal lát először napvilágot — sőt létezéséről a legtöbb esetben szakembereknek sem volt ezideig tudomásuk. De a már ezelőtt közölt darabok sem tétettek eddig stílustörténeti vizsgálat tárgyává. Egyes esetekben a hímzéseket — részint, mert még lefényképezésük is lehetetlen volt, részint, mert már elpusztultak — kénytelenek vol lünk a róluk készült színvázlat vagy tussrajz nyomán közölni. Az itt bemutatott anyag legtekintélyesebb része az Országos Magyar Történeti