PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
LEÍRÓ RÉSZ
- 54 rök emlékek. így maga a virág tagozódása, a belőle kinövő háromvégű levelek alakja, s főként a tövéből kinövő levél liszlára ilyen hatásokra mutat. Igen érdekes, s egész hímzésállományunkban egyedülálló minta a 132. á. mustrája. 29 0 Első rápillantásra a török sátrak lapjainak közepét díszítő rátétmintákat juttatja eszünkbe, 29 1 amelyek formában is, tagozódásban is igen hasonlóak ehhez. De hasonló díszítmények — színes selyemhímzéssel — régi török selyemtakarókon, függönyökön is szokásosak voltak. Wace szerint 29 2 ezek a nagy felületen elszórt minták a rendkívül drága brokátanyagok pótlására és utánzataként készültek hímzéssel. Számunkra nem lényeges, hogy a magyar hímzés mintaképéül brokát, rátét, vagy hímzés szolgált-e. Kétségtelen, hogy török munka inspirációjából született, mégpedig, belehímzett felirata szerint, 1704-ben, ami újólag érdekes világot vet a török hatásoknak nálunk ily későn való megnyilvánulására. Lakatos Istvánné, — vagy aki megbízásából e hímzést készítette — szellemes módon egyeztette össze a török mintát az úrasztali kendők közepén szokásos felirat-karikával. A minta középrésze egészen a török rátétdíszítmények negatív-formáira hasonlít. Ilyen befelé tagozódó negatív-hatású levélszerű díszítmények, — a török ornamentikában, az iparművészet valamennyi ágában — kedveltek voltak s ilyenekből állították össze a 128. á. párnavég-mintáját. Összhatásában ez a minta nem árul el semminemű keleti jelleget. De rámutat török kapcsolataira a Zsoboki ref. egyház négyszegletes patyolatkendőjének szegélydísze (129. á.), mely e párnacsup leveleivel sok kapcsolatot tart. A 129. á. mintájához pedig nagyon hasonló mintát — ugyancsak terítőszegélyként — két régi török kendőn látunk az Evkaf-Múzeumban. Ennek a fajta mintának egyik — elrendezésében megmagyarosodott — változatát találjuk meg a székesi ref. egyház egyik kendőjén 29 3 (131. á ), amely inkább a 128. á. párnamintájára emlékeztet. Érdekes módon ez a fajta minta is csak Erdélyből került elő, s törökösebb és magyarabb változataiban csak innen ismerjük. Legeurópaibb változatának kétségkívül a székesi mintát tekinthetjük, mert részleteiben már teljesen nyugati modorban dolgozott. Jó példa arra, hogy a forma néha kevésbbé határozza meg egy munka jellegét, mint felépítése, kidolgozása, a részlelek egymáshoz való viszonya, s más egyéb tényező, amelyeknek összessége 29 0 L. ehhez: A miskolci ref. egyház régi hímzései c. cikkemet, Történetírás, 1937. évf. 498. skv. 29 1 L. ehhez: Szendrei J.: Magyar Hadtörténelmi emlékek, stb. — 905. 1. 29 2 Wace, i. m. CXIX., CXX., GXXI. t. és az ezekre vonatkozó szöveg. 29 3 Debreczeni L. vázlatkönyve nyomán. döntően alakíthatja át a mintának azt a vázát, amelyet a formák szabnak meg. A régi és az újabb török hímzéseknek egyik legkedveltebb díszítménye a ciprus- • fa. Népi hímzéseink közül a Székelyföld munkáinak egy csoportja őrizte meg ezt a fajta mintát (151., 153., 157. á ). A 151. á.-n a ciprusfából kétoldalt kinyúló ág török hímzéseken nem szokott előfordulni. Ugyanezen díszítmény egyben érdekes példája annak is, mit és milyen módon változott a török minta a nép kezén. Egy — valószínűleg a mult század folyamán készült — török hímzésen 29 4 ugyanilyen ciprusfákat látunk, csúcsukon oldalnézetben ábrázolt madáralakkal. A magyar nép kezén vált ebből a madárból szív. 29 5 A madáralak elváltoztatását a virágbokor kétoldalán látható formákon is megfigyelhetjük. A 153. á. mintáján a ciprusfa kétoldalán látunk ilyen erősen elváltoztatott madáralakokat, a fán pedig az elnépiesedés egyik másik-jellemzőjét. Ilyen pl. az is, hogy az egyöntetű nagyobb felületet helyenként megbontják hímezetlenül hagyott apró keresztekkel. Az a ciprusfákkal váltakozó virágbokor, amelyet a 151. és 153. á.-n látunk, szintén török eredetű. Különös módon nem hímzett emléken maradt ránk, hanem egy selyemfonállal bevont nádszálakból fonott hódoltságkori török pajzs díszeként. 29 6' Ügy látszik, ilyen helyen való alkalmazása igen kedvelt lehetett, mert egy harci zsákmányként lengyel kézre került török pajzson is szerepel a krakói Wawel gyűjteményében. 29 7 Hogyan, mily úton került ez a minta, valamint a ciprusfa népi hímzéseink díszítménykincsébe? Válaszolnunk e kérdésre azért nehéz, mert régi úri hímzéseinken mindkét díszítmény teljesen hiányzik. Ezidőszerint úgy látszik tehát, hogy népi hímzéseink közvetlenül is merítettek a török díszítménykincsből, legalább inspirációt. S itt megint nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy erdélyi hímzésekről szólunk, tehát olyan területről valókról, ahol a török halások sokkal közvetlenebbül és sokkal erőteljesebben érvényesülhettek. A 157. á. jellemzően erdélyi, székelyföldi mustrája a ciprusfás, virágbokros díszítményeket sajátos módon váltakoztatva használja. A virágbokorral váltakozó egyenes fa népi hímzéseinken másutt is szerepel Erdélyben. így pl. egy szász munkán, a 154. á. kétoldali szegétyén, gránátalmával váltakozó fát látunk, a 172. á. pedig kalotaszegi írásos-hímzésbeli változatát mutatja. A 159. á.-n már csak a minta szélén szerepel ez a 29 1 Mészáros Gyula gyűjteményében. 29 5 L. ehhez: Die historische Schichtung der ungarischen Volksstickerei c. cikkemet, Ungarische Jahrbücher, 1938. évf. 229—230. és 234. 1. 29 6 Közli Szendrei J.: Magyar Hadtörténelmi emlékek, stb. 574. 1. 29 7 Ábráját 1.: Zhiory Zamku królewskiego na Wawelu w Krakowie, 42. 1.
