PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 18 csizmák himzésdisze készült. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a törökségnél is, nálunk is a fémfonál elsődleges használata a lószerszámokon, majd a bársonyhói való nyergeken és nyeregtakarókon volt. Feltehetőleg ezekről ment át használata a selyem- és vászonhimzésekre. A fémsodronynak himzésre való felhasználása a török vászonféléken ma is szokásos. A skófiumot nagy mennyiségben hozlák be hozzánk Törökországból s Bethlen Gábor említett árszabása meghatározza, hogy a «Szkófium Aranynak» és «Szkófium Ezüstnek» mennyiért árusíthatják, «papyrossát» (— csomagját). 8 3 I. Rákóczi György egy 1634-ben írott levelében értesíti feleségét, hogy portai megbízottja 33 papiros skófium aranyat, s ezüstöt 7 papirossal hozott. 8 4 Érdekesen jellemző, hogy a skófium használata nálunk oly nagy volt, hogy a Törökországból behozott mennyiség nem bizonyult elegendőnek: ^előállításával belföldön is foglalkoztak, még a törökvilág elmultával is. A Rákócziak Konstantinápolyból skófiumhúzó török és örmény műveseket telepítettek be és munkácsi várukban skófiumhúzó műhelyt állítottak fel. Azt is tudjuk, hogy a munkácsi török skófiumhúzók konvencióra dolgozlak. 8 5 Ugyanilyen szerződéses viszony kölölte a fejedelmi udvarhoz a skófium felhasználóit, a «varrókat» is, akik között feltehetőleg akadt török származású is, vagy legalább is olyan, aki a török stilusu «varráshoz» érleLt. De másutt is állílotlak elő skófiumot: Károlyi Sándorhoz 1706-ban intézett levelében — melyben a nagyváradi pénzverőház működéséről számol be, — Eötvös Miklós orsz. főbiztos arról értesíti a «kuruc generálist», hogy «az ezüslöt ezentúl jobban megfinomítván» fogják készíteni, hogy abból szkófiumot is vonhassanak. 8 6 A skófiummal való hímzésen túl «török arannyal» és «török ezüsttel» is sokféle hímzés készült nálunk, 8 7 s régi leltáraink mindig különbséget tudnak lenni a kétfajta, a skófium és a másik fémfonalas hímzés közölt. Hogy mi volt a különbség, ma már teljes határozottsággal megmondani nem tudjuk. Mégis, legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy skóíiumnak a tisztára fémből húzott sodronyt nevezték, s ettől való megkülönböztetésül azt a fajta fonalat nevezték arany- és ezüstfonálnak, ahol egy selyemszálból való bél körül hajszálvékonyságú fémlemez csavarodott. Régi hímzéseinken gyakran tapasztalhatjuk, hogy míg a munka színén aranyosan ragyog a himzés, fonákján csupán selyemszálakat látunk: a kopás következtében levált aranylemez helyett, csupán a selyembél maradt meg. Arra azonban nem tudunk választ adni, hogy mi lehetett a különbség a régi himzésleírásokbari szereplő «török arany» és a «magyar arany» között. A különbség mindenesetre nem vonatkozhatott a nemes fém minőségére, mert hiszen a leltározók nem vették a lajstromozandó textilholmit olyan beható vizsgálat alá, mely a nemes fémfonal tulajdonságait kideríthette volna. A fémfonálon kívül gyakran török volt a nálunk készülő hímzések számára beliozolt selyemfonál is. Bethlen Gábor említett árszabásában meghatározza a Keletről behozott «viszált» és «viszálatlan» selyemnek az árát. 8 8 II. Rákóczi Ferencz megbízottja 1708-ban Thessalonikában vásárol nra számára selymet, s az ugyanez évben Konstantinápolyban történt vásárlások jegyzékében a következő «varrani való selyem» van megemlítve: sodrottból sárga, fehér, zöld, kék, lestszin és tengerszin, a sodratlanból pedig sok egyében kívül «hamuszín világos», vörös, kék, zöld, stb. 8 9 Minthogy a nehezebb anyagra készült hímzésekhez — mint pl. a bársonyból való nyereglakarókhoz, — a fémfonálon kívül csak igen gyéren alkalmaztak színes fonalat, joggal feltételezhetjük, hogy jobbára az itt készülő vászonhimzésekhez használták a török eredetű színes setyemfonalat. A gombkötők is sok török nyersanyagot használtak fel: Abauj vármegye 1669.-Í limitatio-jából tudjuk, hogy a török selyem mellett a «gazir selyem» is használatos volt. 9 0 Úgy látszik, hogy még egyéb török fonalat is hoztak be, inert a korabeli leltárakban többször olvassuk a «török cérna» megjelölést. 9 1 8 3 i. h. 211. 1. 8 4 Mon. Hung. Hist. Scriplores, í. oszt. 24. köt. 8 5 Arch. Ért. XIII. köt. 341. skv. 1. 8 8 Magyar Nyelvőr, 43.: 175. 8 7 Radvánszky: i. m. II. k. 285. 8 8 i. h. 214. í. 8 8 Mon. Ilung. Hist. Scriptores 24. köt. 056. 1 8 0 Magy. Gazd. tört. Szemle, I. évf. 92. 1. 9 1 Pl. Radvánszky: i. m. II. k. 24. 1. és Magyar Nyelvőr, 19: 89.
