PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

TÖRTÉNETI RÉSZ

- 12 sú, arany és ezüst virágos vánkos héj»-ról szól.

1

4 Ilyen munkák közé tartozik az 1. á. O mintája is, amely patyolatkendő sarkárőT való és török bársony meg selyemtakarók hímzéseire emlékeztet. Himzésdíszes harci felszerelések közül említsük meg példakép a Thököly Imre ingóinak leltárában szereplő tegezt, mely «ezüst s aranyfonállal virágosán varrott» volt, a hozzávaló nyiltokkal.

1

5 Bár semmiféle közelebbi megjelölés nem utal arra, hogy török modorban hímzett tárgyak voltak-e ezek, bizonyosra vehetjük, hogy erősen török ízlésben készültek, erre nemcsak abból következtethetünk, hogy Thököly Imre tulajdona volt, hanem abból is, hogy a török tegezek díszítésénél volt szokásban az aranyés ezüsthimzés. Thököly Munkácson lefoglalt ingói között is számos portai varrásos, tehát török himzésü czafrag szerepel. Egy ránkmaradt piros posztóval fedett tarsoly is fémszálas hímzéssel dolgozott törökös jellegű virágmintát mutat, s ugyancsak harci felszerelésnek lehetett része.

1

6 Ez — a belehimzett felirat szerint — 1660-ban készült és Szilvássy Bálint tulajdona volt, aki később éveken keresztül volt Erdély portai követe, s bizonyára már ekkor is voltak török kapcsolatai. Jellemző, hogy különösen az erdélyi nyergek között akad sok olyan, melyről sem dísze, sem formája alapján kétségtelenül eldönteni nem lehel, hogv magyar, avagy török munka-e. Kaftán és anyaga. Török harci felszerelésen kívül és gyakran vele együtt a török ruha került legkorábban és nagy számmal a magyarok kezére. Elsősorban a legdíszesebb anyagú és jellegzetesen keleti szabású felsőruha, a kaftán volt az, ami nálunk nagy kedveltségnek örvendett. Gyakran természetesen zsákmányként, sőt egyes esetekben a hadviseléssel együtt járó rablás révén jutottak hozzá. Legalább is erre kell következtetnünk Ali budai basának egy 1601-ben írt levelének azon mellékletéből, amelyben felsorolja a magyar katonák és hajdúk állal elvitt javait.

1

7 Az egyéb értékekkel együtt elvitt ruhaféle között atlaszból és tafotából való különféle színű kaftánok is szerepelnek, amelyek között egy «

veoreos viragos Ezwst gombos kamuka kaffanj» is van, néhány <bokor»-nyi kaftán-ujj pedig még ezenkívül... Zubbony is többféle, egyikről meg is jegyzik, hogy dolmány alá való. Nem tudjuk, hogy milyen ruhaféle lehetett a «zeold atlacz kürdieh fejer Niul beorrel belloth» és a többféle színben is használatos «ferradsse». A XVI. sz.-i leltárainkban szereplő, s itt is felemlített «veleneze» jelentése ismeretlen. A férfiruhák között szerepel egy «.Szeodeories Mallal belleth Aranifonalbol való Gombai Meonteh» továbbá egy nadrág is, a gályák között pedig két tafotából való és néhány fehér. Érdekes a női ruhaféle felsorolása: van itt «Aszzonj Embeornek való veoreos Ferradsse Sarga Atthlaczczal az szele», többféle gyöngyös és köz főkötő, egy ezüst1

1 Radvánszky, i. m. II. k. 378. 1. 1

5 Monumenta Hung. Ilist. Scripiores, 24. k. 191.1. 1

6 Szendrei J.: Magyar hadtörténeti emlékek. BpesL 1896. — 687. 1. *

7 'Magyar Nyelvőr, 42. évi'. 25—26. 1. hMErdekes, hogy a «bíbora elnevezés ill még anyagot jelent, mint ahogy még a közelmúltban a Sárközben — sok török hagyománnyal egyetemben — ugyancsak megőrizték anyagmegjelölésnek: a szádaszerü (török, de alkalmasint balkáni közvetítésű) gombos zöld poszlódolmány, egy ug}'ancsak zöld «iskarlat» felsőruha, kél ugyancsak asszonyembernek való fehér «Szayah» (?), sőt «Asszonj Embernek valo lmeogh cs Gallia > is, három bokorral. Különféle övekről is olvasunk, s egy olyan ingről, mely «Sargah bybor»-ból való.

1

8 A török-mag}^ar együttélést, s a művelődési javak kicserélődését érdekesen jellemzi, hogy ugyanekkor, s ugyancsak a budai basák révén ajándékként is kerültek török ruhadarabok a magyar urak kezébe. Sőt még a bécsi udvarba is küldenek ilyeneket: Ali basa 1583-ban Budán kelt levelében írja — magyarul — Budolf cászárnak: «. . . mostan kwldeöttünk feölsegeödnek kel ruhara valo aranyas barsont, az eggyk kek az másik veoreös».

í

d Egy másik, szintén Ali nevű budai basa 1606-ban Mátyás főhercegnek küld egy szép aranyos kaftánt,

2

0 de a budai basák a bécsi tanácsosoknak is gyakran kedveskedtek «szép török marhákkal». Evlia Cselebi is említi, hogy az egyik basa ebéd után a nála követségben járó basának s kíséretének összesen 40 darab díszruhát adott.

2

1 A diplomáciai ajándékok között leggyakrabban a török kaftán szerepel. Zrínyi Miklós a szigetvári hős is sok és díszes mentét kapott a törököktől.

2

2 Ifj. Rákóczi György fejedelemmé választásakor a szokásos beiktató-ünnepélyen, mely a választást megerősítő athname átvételekor voltszovékony vászonkelmét nevezik így. Az «iskarlát» elnevezés i;; úgylátszik anyagot jelent ehelyütt. 1

9 Takáts—Eckhart—Szekfíí: A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. Bp. 1915. 278. 1. 2

9 Takáts S.: A török hódoltság korából. Bp. é. n. 518. 1. 2

1 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—166k. Bpest, 1904. II, k. 128. 1. 2

2 Takáts S.: i. m. 19. 1,