HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)
GEORGSMÜNZEN KREMNITZER PRÄGUNG
- 23 - \ les verőművön készültek, csak néhány jelzett példány (9, 19, 20. sz.) készült csavaros gépen. Ez a körülmény fontos kulcsot ad a kezünkbe az érmek datálásához. Ugyanis Körmöcön csak 1718 után kezdték rendszeresen használni a csavaros verőgépet,' 2 5 holott már 1710-ben berendezték, tehát a hengeres verőművön készült érmek 1718 előtt kellett, hogy keletkezzenek. Egybevetve ezt a körülményt azzal, hogy az említett R jegyű hétlap 1696 előttre visszanyúlik, ennek a harmadik csoportnak a készítő mesterét Roth Herman testvére id. Roth Jeremiás személyében kell látnunk. Id. Jeremiás ugyanis szintén atyja halála után (1690) lett vésnök Körmöcön és itt halt meg 1751. jan. 9.-én. Tehát 1690—95 között együtt dolgozott Körmöcön fivérével, 1695—1718 között pedig a Roth családból csak ő szerepelt egyedül. Ezen az alapon is őt kell keresnünk az R jegy mögött. 1718— 54 között a fia ifj. Roth Jeremiás Herman is vésnöki állást nyert, tehát 1718—51 között apa és fiú együtt dolgoztak. Nem lehetetlen, hogy a csavaros gépen készült és stílusban is a csoport tagjaitól elütő egyik-másik érem készítésénél ifj. Jeremiás is közreműködött (14, 16, 18, 19. és 20. sz.). Bizonyító adatok hiányában azonban ezzel a kérdéssel eredményesen nem foglalkozhatunk. így e sorozat érmeit továbbra is, mint id. Roth Jeremiás (R mester) műveit foglaljuk össze. 2® E harmadik sorozatba tartozó érmek előfordulnak 100 dukát, tallér, féltallér, negyedtallér, három arany és félarany nagyságban, ezeknek arany és ezüst vereteiben, végül egy garasszerű próbaveretben Legmutatósabb darab kétségkívül az 1738-ban készült 100 dukátos arany (9. sz.), melyet a rávert körmöci dukát évszáma datál.' 2' Mindkét oldalon R jelzést 2 5 Rudnay Gyula. Warou Dániel. Num. Közi. XXXII —XXXIII. 48. 1. Göhl Ödön, Adatok pénzverdéink teknikai fölszerelésének történetéhez. Num. Közi. II. 1903. 8— 10. 1. A csavaros gép főeiőnye volt, hogy ezzel magas relielű érmeket is lehetett verni. 2 B Korábbi tanulmányainkban : Huszár L. A Szent György érmek, Magyar Művészet VIII. 1932. 20—29. 1. és Huszár—Procopius i. m. 41 1. még ifj. Roth Jeremias személyében láttuk ezen érmek vésnökét. Az azóta végzetl alaposabb vizsgálatok, különösen kronológiai okokból tarthatatlanná tették ezt az álláspontot. Mindenesetre két azonos nevű és csaknem egyidőben dolgozott vésnök felcserélésének veszélye állandóan fennáll, de ebben az esetben mégis id. Jeremias a szilárdabb fogalom. 2 7 A Windischgrátz gyűjt. kat. 5659. sz. alatt 1726ból ismeri ezt az érmet. Sajnos kép nincs róla, viszont valamennyi általunk látott darab 1738-as évszámot mutat a meglevő verőtővel együtt. erscheint. Dieses Prägebild kommt als Nachguss auch auf einer Prämienmedaille des Kremnitzer evangelischen Gymnasiums aus 1696 vor (Budapester Münzkabinett), es musste daher unbedingt vor 1696 hergestellt worden sein, was auch mit der Arbeitszeit Herman Roths in Kremnitz übereinstimmt. Das Prägebild der Rückseite führt hauptsächlich vermöge seines Zeichens, aber auch seines Stils halber zur dritten Gruppe der Georgsmünzen, der Schöpfungen des Meisters R. Der überwiegende Teil dieser Münzgruppe, besonders die Münzen mit seinem Zeichen (Nr 10, 11, 12, 13, 15, 17 und 21) wurden auf Taschenwerk und nur einige signierte Exemplare (Nr 9, 19, 20) auf Spindel werk geprägt. Dieser Umstand gibt uns den Schlüssel zur Datierung der Georgsmünzen. In Kremnitz wurde nämlich das Spindelwerk erst von 1718 an systematisch gebraucht, 2 5 obwohl dieses schon im J. 1710 zum Prägen vorgerichtet war ; die auf Taschenwerk geprägten Münzen und Medaillen müssen demnach vor 1718 datiert werden. Wenn wir noch den Umstand, dass die Rückseite mit dem Zeichen R auf die Zeit vor 1696 zurückgeht, ebenfalls in Betracht nehmen, so finden wir den Meister der dritten Gruppe in der Person des Jeremias Roth senior, des Bruders von Hermann. Jeremias der ältere wurde nach dem Tode seines Vaters im J. 1690 Eisenschneider in Kremnitz und starb dort am 9. Jänner 1751. Erarbeitete also zwischen 1690—95 in Kremnitz gemeinsam mit seinem Bruder ; in der Zeit 1695—1718 war er allein aus der Familie als Eisenschneider tätig. Auch aus diesem Grunde muss er für den Meister R. gehalten werden. Zwischen 1718—54 erhielt auch sein Sohn, Jeremias Herman junior eine Eisenschneiderstelle, folglich müssen in der Zeit 1718—51 Vater und Sohn gemeinsam gearbeitet haben. Es ist leicht möglich, dass einige auf Spindelwerk geprägten Geo.gsmünzen von abweichendem Stil (Nr 14, 16, 18, 19 und 20) schon unter der Mitwirkung des Sohnes hergestellt worden sind. Wegen Mangel an Beweismaterial können wir uns mit dieser Frage nicht befassen. Wir müssen also die Medaillen dieser Gruppe auch künftighin als Arbeiten des Meisters R (Jeremias 2 5 Gyula Rudnay, Daniel Warou (ungarisch), Num. Közi. XXXIt-XXXIII. S. 48. Ödön Göhl, Beiträge zur Geschichte der technischen Ausrüstung unserer Münzämter (ungarisch). Num. Közi. II. 1903. S. 8—10. Ein Hauptvorteil des Spindeiwerks war, dass auch in Hochrelief geprägt werden konnte.