SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 62 — Kunkerekegyházán az úgynevezett „Kápolnahalom,, egyik női sírjából aranyszálakból szőtt pártaőv darabjait emeltük ki (333). Mindkettő töredékein igen jól látható a szövés mintázata. Mindkét sír kétségtelenül a XII.—XIII. sz.-ból való, mert mindkét község a tatárdúlás idején pusztult el és később nem települt újra. Sem a lakóhelyeken, sem a temetőben olyan tárgyat nem találtunk, amelyből a XIV.—XV. sz.-i ottani életre, vagy temetkezésre következtethetnénk. A fémszálakból szőtt pártaövek ősi vonatkozásaira Bátky Zsigmond figyelmeztetett. Ő ismertette ugyanis Bartellesnek a szövő táblácskákról írt tanulmányát, 2 5 amely szerint csonttáblácskák segítségével fémszálakból szalagöveket régi idők óta szőnek bizonyos ázsiai népek A VIII.—IX. sz. közepéről származó szövő táblácskák előkerültek Dánia, Svédország ősi telepeiről, amelyek Előázsia déli részével, különösen a Kaspi-tón túl terjedő országokkal az említett századokban élénk kereskedelmi öszszeköttetésben állottak. Bartelles szerint ez a mesterség nem Európában fejlődött, hanem Ázsiából került hozzánk. Szerinte a technika ősi keletkezésének helye Babylon, a táblácskákkal való szövés az euráziai műveltségkör keletén és nyugatén egyaránt elterjedt és innen vándorolt Európa északi részeibe. A fenmaradt régi Edda ének II. Gudrun dalában, amikor az özvegy királynét rábeszélik udvarhölgyei, hogy menjen feleségül Attilához, a hunok királyához, azzal is biztatják, hogy őt ott nagy pompa fogja várni és a hun leányok, kik szőnyegeket és aranyöveket szőnek, ezzel fogják őt ékesíteni. Mivel az ének a hun leányok munkáját és viseletét emeli ki, valószínű, hogy a gótoknál az aranyszálakból szőtt övek munkája, viselete nem volt szokásos. Lehetséges, hogy a hunok közvetítették a szövőtáblácskákkal való szövés mesterségét és az övek viseletét Európában. Mivel a felsőmonostori és kunkerekegyházi XII.— XIII. sz.-beli sírokból előkerült pártaövek szintén fém- és aranyszálakból vannak szőve, kétségtelen, hogy e korban a magyar leányok épen úgy fém- és aranyszálakból szőtt pártaöveket viseltek, mint valamikor a nagy hun király, Attila udvarában a leányzók. A magyarság a fémszálakból szőtt pártaövek technikáját és viseletét keletről hozta magával. Közvetett bizo2 6 Bátky Zs., Szalagszövő táblácskák. A Magyar Nemzeti Múzeum ' Néprajzi Osztályának Értesítője 1901. 147-162. 1. tels gefunden (332). lm Jahre 1932 wurden aus dem sogenannten „Kápolnahalom" zu Kunkerekegyháza die Uberreste eines aus Goldfäden gewirkten Gürtels gehoben (333). Auf beiden ist das Muster deutlich zu sehen. Beide Gräber gehören in das XII.—XIII. Jahrhundert, da beide Siedlungen während des Tatarenzuges zugrunde gingen und nie wiederaufgebaut wurden. Weder auf den Wohnstätten, noch in den Friedhöfen gelang es Gegenstände aufzufinden, die auf das dortige Volksleben oder auf die Art der Leichenbestattung im XIV. —XV. Jahrhunderte einen Rückschluss gestatten. Auf die uralten Beziehungen der aus Metallfäden gewirkten Gürtelbänder hat Zsigmond Bátky aufmerksam gemacht, indem er den Aufsatz von Bartelles über die Webetäfelchen besprach 2 6 und auf die mittels Beintäfelchen aus Metalldrähten gewirkten Gürtelbänder gewisser Völker Asiens hinwies. Webetäfelchen aus dem VIII. —IX. Jahrhunderte kamen an den alten Siedlungen sowohl in Dänemark und Schweden, als auch im Süden Vorderasiens zum Vorschein, dessen Völker zu dieser Zeit mit den vorhergenannten in reger Handelsverbindung standen. Nach Bartelles ist diese Webetechnik asiatischen Ursprungs und entstand in der Gegend von Babylon, von wo sie sich nach allen Richtungen hin bis nach Nordeuropa verbreitete. Im II Gudrunlied der Edda, wo die Königinwitwe durch ihre Hofdamen zur Heirat mit dem Hunnenkönig Etzel überredet wird, wird ihr auch vorgespiegelt, es erwarte ihrer dort ein grosser Prunk und sie werde dort mit durch Hunnenmädchen gewobenen Teppichen und goldenen Gürteln geschmückt. Da das Lied die Arbeit und Tracht der Hunnenmädchen hervorhebt, muss für wahrscheinlich erachtet werden, dass das Wirken und Tragen goldener Gürtel bei den Goten nicht üblich war. Möglicherweise waren die Hunnen die Übermittler dieser Technik des Webens und des Tragens solcher Gürtel nach Europa. Da die den Gräbern von Felsőmonostor und Kunkerekegyháza des XII. —XIII. Jahrhundertes entnommenen Gürtelbänder ebenfalls aus Metallund Goldfäden gewirkt sind, steht unzweifelhaft fest, dass durch die ungarischen Mädchen zu dieser Zeit ebensolche Gürtel getragen wurden, als zur Zeit der Völkerwanderung im Hofe des Hunnenkönigs Attila. Das Ungartum hat die 2 5 Zs. Bátky, Tätelchen zum Weben der Bänder (ungarisch) ; in der Zeitschrift Néprajzi Értesítő. 1901. S. 147 — 162. t
