SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 53 kábbak az „L", „T", „S" stb (255-269). Egyeseknek a középen lévő nagybetűjét kívül még kisebb betűkből álló körirat övezi (270—273). A gyűrűk között gyakoriak a liliomot és két egymásba kapcsolódó, egyenszárú keresztet ábrázolók (277—290), de a madarakkal díszített gyűrűk sem tartoznak a ritkaságok közé (291 — 295). Legnagyobb részük ezüstből készült, de akad néhány bronzgyűrű is. Úgy a betűs, mint a liliomos gyűrűk között van nem egy szép rajzú és jó kidolgozású, de vannak kezdetleges vésetűek is közöttük. A gyűrűk feje vékony ezüstlemezből készült, ezért a gyűrűfej széle gyakran egészen éles. A rajtuk lévő vésetek általában annyira vékonyak, hogy azokat pecsétnyomásra nem használhatták. Nem hihető, hogy e gyűrűket, amelyeknek feje éles, hétköznapokon munkaközben viselték volna. Mivel a gyűrűk legnagyobb részén „M" betű, a „MÁRIA" szó kezdőbetűje van és igen sok gyűrűt azonos formájú kettős kereszt vagy liliom díszít, lehetséges, hogy ezen gyűrűk is vallási céheknek, társulatoknak jelvényei. A középkorban egy-egy lovagrend tagjai büntetés terhe mellett kötelesek voltak bizonyos jelvényt viselni és ha azt musste ein neues angefertigt werden. 2 1 Unseres Erachtens wurde ein Teil dieser Kleiderzierstücke und Fingerringe nur anlässlich religiöser Feierlichkeiten getragen und mit der Leiche bestattet. Es gibt aber unter diesen silbernen Fingerringen mit Kopf aus dem XIV. Jahrhunderte zweifelsohne auch solche, auf denen individuelle Abzeichen : die Initialen oder das Wappen des Eigentümers dargestellt sind. Nebenbei wurden auch wie in den vorigen Jahrhunderten, breite, flache, oder runde silberne oder bronzene Reifringe getragen, öfters mit 1—2 Linien geziert (296—298). In Tiszaug waren im Grabe einer jungen Frau auf der rechten Hand 3, auf der linken 2 Reifringe. Seltener kommen solche vor, die sich auf einer Stelle kopfförmig verbreitern und auf der ganzen Aussenfläche mit Kerben verziert sind (299—302). Letztere sind aber vielmehr für das XV.—XVI. Jahrhundert bezeichnend. Die Leichen wurden auch im XIV. Jahrhunderte derart bestattet, dass das Gesicht nach Osten gekehrt war. Während im XI. —XIII. Jahrhunderte der Gebrauch des Sarges in Nieder2 1 L. Erdélyi, Gedenkbuch an Klebelsberg (ungarisch), Budapest. 1925, S. 257. 254. Részlet Ágnes királyasszony Sarnen-i apátságban őrzött ruhájáról. Detail des Kleides der Königin Agnes in der Abtei zu Samen.
