SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT

A XII.—XIII. SZÁZADI TELEPÜLÉSEK TÁRGYI EMLÉKEI Az 1242. évi tatárdúlás után IV. Béla királyunk a megbékélt kunokat telepítette a néptelenné vált Alföldre. Az ásatások azt igazolták, hogy a kunok sok esetben nem szállták meg a tatárdúláskor elpusztult községek helyeit. Talán azért, mert látták és végig élték a tatárpusztítás veszedelmét, amit nagyrészt az okozott, hogy a béke nyugodt éveiben minden védelem nélkül települtek, legnagyobb részük minden oldalról könnyen megközelíthető, sík helyen feküdt. Ilyenek : Ballóság, Alsómonostor, Orgovány, Berényibene, Kunkerekegyháza, Pálmonostora, Pusztaszer, Móricgát nevezetű területeken lévő elpusztult községek. Ilyen továbbá a lajosi határban lévő „Subahalom" és a nagykőrösi határban fekvő „Szőrhalom". Két utóbbi nevét valószínűleg újabb időben a pásztorkodással kapcsolatban nyerte, eredeti nevük ismeretlen előttünk. Ha a tatárdúlás alkalmával elpusztult községek települését nézzük és helyeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ha néhol tavat vagy mocsarat találunk is mellettük, nem azért történt ide a település, hogy az védelmet nyújtson, hanem, hogy jószágaiknak közel legyen az itatóhely, vagy az építkezésre, tüzelésre szolgáló nád. Ezzel szemben a későbbi településeknél gyakran találunk olyanokat, ahol a község területe járhatatlan turjánokkal, nádasokkal van körülvéve, úgyszólván szigeten, félszigeten fekszik. Van több olyan, amely a nyarat kivéve csak egyoldalról közelíthető meg, ilyenek : Agasegyháza, Bene, Mizse, stb. Úgy látszik, hogy a tatárdúlás után a községek alapításakor a természetnyujtotta védett helyeket keresték. Az sem lehetetlen, hogy IV. Béla királyunk amint a főuraknak megengedte az erős várak építését, úgy kötelezte a népet, hogy községeiket védett helyekre tegyék. Azt hiszem, hogy a tatárdúláskor Alföldünkön kivétel nélkül minden község elpusztult. Kecskemét közvetlen szomszédságában a tatárSACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT Nach dem Tatarenzug von 1242 hat König Béla IV die versöhnten Kumanen auf dem entvölkerten Alföld ansässig gemacht. Die Ausgrabungen ergaben, dass die Kumanen die durch die Tataren zerstörten Ortschaften nicht wieder besetzten, vielleicht, weil sie die Katastrophe mitmachend die Erfahrung machten, dass dieselbe hauptsächlich dadurch entstand, dass die Ortschaften zur Friedenszeit ohne irgendwelche Sicherung im Flachland von allen Seiten leicht zugänglich erbaut worden sind. Solche waren die auf den Ballóság, Alsómonostor, Orgovány, Berényibene, Kunkerekegyháza, Pálmonostora, Pusztaszer, Móricgát genannten Stellen liegenden zerstörten Ortschaften, ferner das im Gelände von Lajos liegende „Subahalom" und „Szőrhalom" im Weichbilde von Nagykőrös. Die beiden letzteren wurden in neuerer Zeit in Verbindung mit dem Hirtenleben ihrer Einwohner so benannt ; der ursprüngliche Name ist uns unbekannt. Wenn wir die Siedlungstellen dieser zur Zeit des Tatareneinbruchs zugrunde gegangenen Ortschaften näher betrachten, so wird uns zunächst die häufige Nachbarschaft eines Teiches oder Sumpfes auffallen. Die Siedlung erfolgte aber nicht aus Sicherheitsgründen hieher, sondern damit man das zum Bau und zum Feuern nötige Schilfrohr und die Viehtränke in nächster Nähe hat. Hingegen gibt es unter den späteren Siedlungen viele solche, deren Gelände durch unwegsamen Moorgrund und Röhricht insel- oder halbinselförmig umgeben und ausser in den Sommermonaten nur von einer Seite zugänglich ist, so wie : Ágasegyháza, Bene, Mizse, usw. Nach dem Tatarenzuge beschränkte sich die Siedelung scheinbar auf die von der Natur geschützten Stellen. Es ist nicht unmöglich, dass König Béla IV einerseits den Magnaten das Bauen starker Festungen gestattete, anderseits dem Volke das Besiedeln ge-