BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA

-10rúan szimetrikus felépítésű, igazi olasz renaissance elgondolás. A hozzácsatlakozó volutás rész az előbb leírt megfelelő részhez hasonló. A stallumsor fordulatát jelző négyszögű hasábtömböt változatos rajzú finom, indás növényi minta díszíti magas reliefben. Elén a felül egykor meglévő karcsú voluta, alul a berakásos sáv hiányzik. Az ülések háttámlája két részre tagolható : a vízszintes kartámlák alatti és feletti részre. A kartámlák alatti részt berakott szélű keretekben valószínűleg végig berakott táblák alkották, melyek közül csak kettő maradt meg. Az egyik (VI. t. 1. k.), sárga alapon fekete faberakású, finomvonalú szimetrikus indás és rozettás virágtövet mutat, mely egy középső palmettamotívum köré csoportosul, a másik (VI. t. 2. k.) kazettás beosztású, mindegyik kazetta közepében egy-egy kis rozetta ül. Az ülés kényelmessége megkövetelte, hogy ezeket a háttámlákat ne faragással, hanem berakással díszítsék. Az elveszett táblák is egy sor geometrikus rajzú berakott sávval ellátott keretben voltak. Ezek a sávok s általában az egész padsor geometrikus berakása a következő mintákat mutatják: 1. zeg-zug vonalba tört csavarodó szalag, 2. rombusz idomokból alkotott sakktábla minta, 3. élére állított és csúcsaikkal érintkező négyoldalú hasábok sora, 4. négyszöges sakktábla minta, 5. kisebb méretű zeg-zug vonalas szalagsor, 6. egyenes pálcára csavarodó szalag minta, ennek érdekessége, hogy a magyar gótika kedvenc díszítő eleme volt (V. t. 1. k.). A kartámla feletti háttámlákat (dorzálékat) korintusi pilaszterek tagolják (V. t. 1. k.). A szabályszerűen tagolt bázishoz berakott díszű törzs csatlakozik, ezt magas domborműben faragott oszlopfő koronázza, melynek növényi dísze oly változatos, hogy nincs két teljesen egyforma kiképzésű köztük. A pilasztertörzsön kétféle berakásos mustra váltakozik: élére állított négyszöges rácsozatban négylevelű rozetták és egymásba fonódó nyolcszöges idomok sokszínű kitöltéssel. Az egyes üléseknek megfelelő dorzálélapok gazdag berakott díszűek. Profilált keretük egyetlen dísze a kettős, sokszínű fából berakott csík. Ez utóbbinak sötét alapon alkalmazott mértani mintája az előbb felsorolt hatféle mustrát variálja. A háttámlák leírásánál előre kell bocsájtanunk, hogy a jelenlegi felállításnál az összes megmaradt berakott táblákat egy stallumon helyeztük el, hogy legalább az egyik oldalon teljes képet kapjunk. Még így is hiányzik két berakott tábla, ezeket az ülés alól kivett laposfaragású táblákkal pótoltuk, mint ahogy azt a nyírbátori templomban is tették. A táblákat jelenlegi felállításuk sorrendjében tárgyaljuk. 1. Feliratos tábla (VII. t. 2. k.). Sárga alapon fekete betűk. A négyszögletű táblának fent és lent alkalmazott háromszögű fogónyulványán két oldalt szimetrikusan lobogó szalag leng. A felirat így szól: HOC OPVS FECERVT FIERI MGIDMI GEORGIVS DEBATHOR AGAZONVM REGAL1V MAGISTER ET STHS DEEADEM BATHOR COMES THIMISIENSIS ET PARCIVM 1NFERI0RVM CAPITANEVS GENERALIS NECNON ANDREAS DEBATHOR COMES COMITATV SWM SATMARIENSIS ET DE ZABOC COMES LICET FVIT IVNIOR INTERCETEROS OPERA TAMEN EIVS EGREGIV HOC OPVS PERFECTVM EST ANNO D. MCCCCCXI

1 2. Kétszárnyú rácsos ajtóval nyitható, félig nyitott szekrény belső részét ábrázolja (XII. t. 2. k.). A belül látható felső polcon könyv fekszik, rajta nagy gránátalma. A könyv hátán F MAIONE olvasható. Alul három egymásrahe1 Azaz : „Ezt a művet csináltatták nagyságos Báthory György királyi főlovászmester és Báthory István temesi gróf és az Alsó Részek főkapitánya, nemkülömben Báthory András Szatmár és Szabolcs vármegyéinek grófja, ki jóllehet náluknál ifjabb volt, mégis az ő fáradozásával fejeztetett be a kiváló mű az Urnák 1511. évében." — A szöveg világos és a szokásos rövidítések alkalmazásával íródott. Egyedül a COMITATV SWM szavak adtak eltérő fordításokra okot. A templom XVIII. századi ismertetői közül Beniczky Gáspár naplójában (Thaly Kálmán, Rákóczi tár I. 1866. 92—94. o.) a SWM szót supremumnak egészíti ki. Ez a rövidítés azonban teljesen tarthatatlan. Weszprémi István (Svccinta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia, Viennae 1787, 75—80. o.) a SWM szót egyszerűen Simigiensis, tehát Somogy rövidítésének véli. Ehhez a fordításhoz csatlakozik Éber László is (Rath György, Az Iparművészet Könyve. Budapest 1905, II. 433. o.). De miért használnák a Somogy névnek ezt a szokatlan rövidítését akkor, amikor a templom több Báthory-siremlékén ez helyesen, mint Simigiensis van írva. A helyes megoldást Leffler Béla adja (A nyírbátori ret. templom, Archaeologiai Értesítő 1915, 262. o.), aki a SWM szót a suorum rövidítésének nézi, vagy, miután rövidítési jel nincsen, egyszerűen suum-nak olvassa.