BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA A teljes stallum (I. t. 1. k.) 3 m 56 cm, dobogóval együtt 3 m 98 cm ma­gas, 14 üléses padsor, alaprajza L alakú, úgy hogy a 14 ülésből kettő a többivel derékszöget alkot. Egy-egy ülés szélessége 82 cm. A felső sor előtt, valamivel alacsonyabb szintben 11 üléses pad áll, a felső sor számára térdepelő­vel és olvasópolccal kiképezve, elől a fentihez hasonló ülésekkel. Az ötödik és hatodik ülés között kis megszakítás van bejárat számára. A padsor tölgyfából készült, gazdagon faragott és berakott díszítésekkel. Függőleges felépítésében három részre tagolható : magukra az ülésekre, ezek háttámláira és a baldachinra. A felcsap­ható ülések a lábazatra erősített két háromszögű, laposan tagolt konzolon nyugszanak, az ülések alatti lábazatot sík deszkalapok alkotják, me­lyek az ülés felett volutás elválasztó falakban folytatódnak (II. t. 2. k.). Csak minden negyedik ülés elválasztó falának éle egyenes és sima, ezek viszont a háttámlák szintjében folytatódnak, egy kettős volutából alkotott, háromszögű vá­lasztófalban. Az üléstagoló volutákra ilyen TFTONR rajzú, 10*5 cm vastag, élén vályúzatos kartámla helyezkedik. Az ülések díszítésének elosztása olyan, hogy a látható helyeket magas dombormű­vű faragás, a sötétebb, rejtettebb részeket lapos, domborművű, „relief en creux" faragás borítja. így az ülések lábazata által keletkezett, egy hosszabb és két oldalsó rövidebb mezőt ilyen lapos fa­ragású táblák alkotják. A hosszabb síklap díszí­tése háromféle ismétlődő kitöltés: három pal­metta, egy négylevelű középrozetta és egy kö­zépső harangvirág-motívum köré csoportosított növényi dísz. Az egész padsort jellemző gaz­dag díszítő elképzelésnek megnyilatkozása az ülések lábazatának berakott mintájú éle, melyen zeg-zug vonalas berakás és középső pálcára felfűzött hatszögű lapos testek sora váltakozik (II. t. 1. k.). Csak minden negyedik ülés lába­zatának a kartámlákig felérő egyenes élét bo­rítja eltérő minta : fekete alapon világos fabera­kású rozetták sora. Az élberakások sérültek és sok helyen már hiányoznak. A kétüléses rövidebb szárny lezáró oldal­falát egy, az ülések kartámlájáig felérő hossz­négyszögű, magas reliefben gazdagon faragott mező alkotja, melyhez a háttámlák egész magas­ságában ugyanolyan duplavolutás háromszögű rész csatlakozik, amilyenek a padsort négyes üléscsoportokra tagolják (IV. t. 3. k.). A lezáró oldalfal hossznégyszögű részét lendületes rajzú renaissance ornamentika tölti ki (III. t. 3. k.). Kö­zépső nagy kandelábermotívum alapjánál lent, lobogó szalagok felett két akantuszleveles, fan­tasztikus griffszerű szörny félalakja látható. Fe­lettük fűzéren egy-egy kereszt függ. A kandeláber törzsén kinyíló széles, akantuszleveles kelyhen egy-egy madár áll, csőrükben a kandeláber tányérjáról lelógó gyöngysort tartva. A kandelá­ber szára csavaros, széles tányérjában örökláng ég. A koronázó duplavolutás háromszögű mezőt, az akantuszleveleket és az ötszirmú telt rozettá­kat hajtó csigás indák töltik ki, csodálatra méltó térérzékkel alkalmazkodva az aszimetrikus tér­formához (IV. t. 3. k.). A két voluta érintkezési pontjában körte, illetőleg félig nyitott grá­nátalma ül. Az élek, úgy mint a kartámlák élei, vályúsak. Hasonló kiképzésű a másik, a hosz­oldal tizenkét ülését lezáró fal is (IV. t. 1. k.). Négyszögű mezejében hatalmas, oroszlánkar­mokon nyugvó kandeláber alkotja a középten­gelyt, melynek törzse hol reális motívumokból, hol minduntalan belejátszó akantusz-indás és leveles részekből tevődik össze. Az alsó akan­tusz csiga két tátottszájú oroszlánmaszkban végződik, felette egy-egy bőségszaru, rajta egy­egy kibontott szárnyú madár áll, melyek a fe­lettük lelógó szöllőfürtből csipegetnek. A kan­deláber tányérjában gyümölcscsoport (III. t. 1. k.). Csodálatosan gazdag és mégis egyszerű, szigo-

Next

/
Thumbnails
Contents