BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA A teljes stallum (I. t. 1. k.) 3 m 56 cm, dobogóval együtt 3 m 98 cm magas, 14 üléses padsor, alaprajza L alakú, úgy hogy a 14 ülésből kettő a többivel derékszöget alkot. Egy-egy ülés szélessége 82 cm. A felső sor előtt, valamivel alacsonyabb szintben 11 üléses pad áll, a felső sor számára térdepelővel és olvasópolccal kiképezve, elől a fentihez hasonló ülésekkel. Az ötödik és hatodik ülés között kis megszakítás van bejárat számára. A padsor tölgyfából készült, gazdagon faragott és berakott díszítésekkel. Függőleges felépítésében három részre tagolható : magukra az ülésekre, ezek háttámláira és a baldachinra. A felcsapható ülések a lábazatra erősített két háromszögű, laposan tagolt konzolon nyugszanak, az ülések alatti lábazatot sík deszkalapok alkotják, melyek az ülés felett volutás elválasztó falakban folytatódnak (II. t. 2. k.). Csak minden negyedik ülés elválasztó falának éle egyenes és sima, ezek viszont a háttámlák szintjében folytatódnak, egy kettős volutából alkotott, háromszögű választófalban. Az üléstagoló volutákra ilyen TFTONR rajzú, 10*5 cm vastag, élén vályúzatos kartámla helyezkedik. Az ülések díszítésének elosztása olyan, hogy a látható helyeket magas domborművű faragás, a sötétebb, rejtettebb részeket lapos, domborművű, „relief en creux" faragás borítja. így az ülések lábazata által keletkezett, egy hosszabb és két oldalsó rövidebb mezőt ilyen lapos faragású táblák alkotják. A hosszabb síklap díszítése háromféle ismétlődő kitöltés: három palmetta, egy négylevelű középrozetta és egy középső harangvirág-motívum köré csoportosított növényi dísz. Az egész padsort jellemző gazdag díszítő elképzelésnek megnyilatkozása az ülések lábazatának berakott mintájú éle, melyen zeg-zug vonalas berakás és középső pálcára felfűzött hatszögű lapos testek sora váltakozik (II. t. 1. k.). Csak minden negyedik ülés lábazatának a kartámlákig felérő egyenes élét borítja eltérő minta : fekete alapon világos faberakású rozetták sora. Az élberakások sérültek és sok helyen már hiányoznak. A kétüléses rövidebb szárny lezáró oldalfalát egy, az ülések kartámlájáig felérő hossznégyszögű, magas reliefben gazdagon faragott mező alkotja, melyhez a háttámlák egész magasságában ugyanolyan duplavolutás háromszögű rész csatlakozik, amilyenek a padsort négyes üléscsoportokra tagolják (IV. t. 3. k.). A lezáró oldalfal hossznégyszögű részét lendületes rajzú renaissance ornamentika tölti ki (III. t. 3. k.). Középső nagy kandelábermotívum alapjánál lent, lobogó szalagok felett két akantuszleveles, fantasztikus griffszerű szörny félalakja látható. Felettük fűzéren egy-egy kereszt függ. A kandeláber törzsén kinyíló széles, akantuszleveles kelyhen egy-egy madár áll, csőrükben a kandeláber tányérjáról lelógó gyöngysort tartva. A kandeláber szára csavaros, széles tányérjában örökláng ég. A koronázó duplavolutás háromszögű mezőt, az akantuszleveleket és az ötszirmú telt rozettákat hajtó csigás indák töltik ki, csodálatra méltó térérzékkel alkalmazkodva az aszimetrikus térformához (IV. t. 3. k.). A két voluta érintkezési pontjában körte, illetőleg félig nyitott gránátalma ül. Az élek, úgy mint a kartámlák élei, vályúsak. Hasonló kiképzésű a másik, a hoszoldal tizenkét ülését lezáró fal is (IV. t. 1. k.). Négyszögű mezejében hatalmas, oroszlánkarmokon nyugvó kandeláber alkotja a középtengelyt, melynek törzse hol reális motívumokból, hol minduntalan belejátszó akantusz-indás és leveles részekből tevődik össze. Az alsó akantusz csiga két tátottszájú oroszlánmaszkban végződik, felette egy-egy bőségszaru, rajta egyegy kibontott szárnyú madár áll, melyek a felettük lelógó szöllőfürtből csipegetnek. A kandeláber tányérjában gyümölcscsoport (III. t. 1. k.). Csodálatosan gazdag és mégis egyszerű, szigo-