BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK

- 22 ­Mindezt összegezve azt látjuk, hogy a zág­rábi stallumok nagyon közel állanak a nyírbá­toriakhoz. A bútornak magának erősen hang­súlyozott hármas beosztású felépítése, a faragott és berakott dísznek egyidejű és azonos helye­ken való alkalmazása, mindkettőnél ugyanaz. Hiányzik a zágrábiaknál, nevezetesen a 3. és 4. stallumnál a nyírbátoriak dongaboltozatos íves része és az 1. és 2. stallumnál még a főfriz is. Ez utóbbiakhoz lehetett hasonló a jóval egy­szerűbb és kisebb méretű avasi stallumsor. Mű­vészi értékben azonban egyik sem közelíti meg a nyírbátoriakat. Annak finom, lendületes rajzával és életet lehelő faragásával s azoknak szabadon csapongó gazdag változatosságával szemben a zágrábi stallumok faragása tömöttebb, naturalisztikusabb s szálasabb, nem vall olyan finom mesteri kézre. Igaz, hogy a hatást igen rontja, hogy vastag fényes brunolinréteggel vonták be, ami a különben meleg tölgyfa­színnek csillogó fekete látszatát kelti és a finom­ságok ilyen módon elvesznek. A berakás must­rái azonban majdnem azonosak a nyírbátori berakásokkal. Ezekre és néhány részletmegegye­zésre a leírás során már utaltunk. Azt hisszük tehát, hogy a három itt tárgyalt stallum feltétle­nül egy műhelyből került ki s ha nem is egy és ugyanazon kéz alkotása, a szellem mind a háromnál ugyanaz. Ez a műhely egy olasz vezetés alatt álló, Magyarországon működő, ha­talmas műhely lehetett. Kétségtelenül ugyanen­nek a műhelynek terméke még a gyulafehérvári Lázó-kápolna ajtajának 1513 évszámmal ellátott faragott lünettája, melynek akantuszinda-orna­mentikája és ötszirmú rozettái testvéri rokonsá­got árulnak el néhány nyírbátori stallumrészlet­tel (IV. t. 1-3. k.; XVII. t. 1—2. k.; XV. t. 2. k.). 2 5 1520-ban, a stallumok keletkezési idejében, Erdődy Bakócz Simon volt a zágrábi püspök. A feliratban szereplő László más nem lehet, mint Ladislaus de Gerzence, Gerzencei László, aki 1518-ig szerepel a kanonoki listában. 2 6 Ez időben más László keresztnevű kanonokja nem volt a zágrábi egyháznak. Gerzencei Lászlóról tudjuk, hogy a zágrábi Szt. István székesegyházban álló Szt. Imre oltárnak oltárgondnoka volt és hogy minden, a Szt. Imre herceg oltárával kapcsola­2 5 Dr. Balogh Jolán, A renaissance építészet Ma­gyarországon. Magyar Művészet 1933, 21. és 25. o. 2 6 Stephan Matkovic, Recensio Episcoporum. Archi­episcoporum, Praepositorum majorum et Canonicorum Zagrabiensis, Zagreb, 1887, 53. o. tos egyházi ügyben ő szerepel 2' ez időben, sőt nevét mintegy azonosítják Szt. Imre herceg oltárával. 2 8 Egészen érthető tehát, hogy a két stallumot ő csináltatta és ajánlotta fel Szt. Imre herceg dicsőségére. Tudjuk azt is, hogy a két stallum egykor Szt. Imre herceg oltára előtt állt a középső oszlopnál az északi oldalon. 2 9 Éber László még azt is tudni véli, 3 0 hogy a 3. számú stallum dorzáléinak elveszett képei Szt. Istvánt, Szt. Lászlót és Szt. Imrét ábrázolták volna. Ez a feltevés, habár valószínű, semmivel sem tá­masztható alá. Gerzencei László padsora tehát nem a szentélyben állott. Ott jóval hatalmasabb, tekintélyes kanonoki padsornak kellett állani, amely azóta már elpusztult. Annyit tudunk ez utóbbiról, hogy Baratin Lukács zágrábi püspök készíttette őket 1507-ben Ioannes Nicze Floren­tinus mesterrel. 3 1 Zágrábnak olasz asztalosokkal való kapcsolata tehát már régebben is megvolt. A négy zágrábi stallum csak egy része an­nak a hatalmas templomi berendezésnek, mely valaha a zágrábi katedrálist díszíthette. A XIX. század végén történt nagy zágrábi földrengés alkalmával, amikor az egész katedrális össze­omlott, a belső berendezés jórésze is elpusztult. Néhány megmaradt töredék ennek folytán ma­gánkézre jutott és átalakítva egészen más célt szolgál eredeti rendeltetésénél. így Zágrábban Eugen Radovan birtokában van egy három ülé­ses pad (XXI. t. 4. k.), mely a katedrális búto­rai közül való és mely az 1. és 2. szám alatt leírt stallumoknak édes testvére. Az üléselvá­lasztó volutákat természetesen kivették, csak a két szélső maradt meg; a térdeplő elveszett és a koszorúpárkányt később beillesztett esztergá­lyozott oszlopocskák tartják két oldalt. Épen maradt azonban a dorzálé és a párkányzat. A dorzálén egy nagyobb hasábsoros kereten belül csavarodó szalagos második berakott csík ke­reteli külön-külön a három mezőt. A két szél­sőben akantuszindás és leveles dísz, ugyanúgy mint a 2. számú stallum dorzáléin, alatta még a kis üres mező is megvan. A középső mező­ben két hatalmas négyszögű toronnyal biró templomépület emelkedik, melyről azt tartják, 2 7 Ivan Krst. Tkalcic, Monumenta Historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, Zagreb. 1896, III. 137. o. (115 par.), 184. o. (146 par.). 2 8 Tkalcic, id. m. III. 137. és 184. o. 2 9 Tkalcic, id. m. III. 261. o. 3 0 Éber László, id. m. 437. o. 3 1 Tkalcic, id. m. 261. o. •

Next

/
Thumbnails
Contents