BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK

- 20 sorból és kymation-sorból áll. Ez szolgáltatja az átmenetet a koszorúpárkányhoz, mely itten, a dongaboltozatos résznek és a széles fríznek kihagyásával, közvetlen borul a dorzálékra. Az üléseknek megfelelően négy, kívül-belül akantuszleveles faragású konzol tartja a párkányt. A konzolok közötti hossznégyszögű holt mezőkben faragott szimetrikus indamustra van, melynél a tengelyt középen átkötött akantuszlevélköteg alkotja. A széles koszorúpárkány tojásfűzér- és kymationsorból áll. A tetőt alulról minden ülés felett egy-egy berakott négyszögű idom díszíti, világos és sötét háromszögek sorából képezve. A térdeplő imapolcát is berakott geometrikus mustra díszíti, csúcsra állított hasábok sorával rajzolva : Hasonló minta borítja a térdeplő zárófalait is. A térdeplő homlokoldalát három mező tagolja, melyek közül a középső a legnagyobb. A mezők zeg-zug vonalas csíkkal rajzolt mértani mustrája a következő : csúcsra állított középső négyszög köré csillagalakban négy rombuszidom csatlakozik. A középső mező nagyobb méreteinél fogva, ez a magvat alkotó négyszögidom lényegesen nagyobb. A második (2. számú) háromüléses pad magassága 2'5 m, hossza 2'13m, mélysége 1 "32 m (XIX. t. 1. k.). Felépítésben és díszítésben az előbbivel majdnem teljesen azonos, csak a díszítő részletekben van némi eltérés. A dorzálék pilasztereinek teste rácsmustrás és maguknak a dorzáléknak berakásos mintája más : gránátalmákat hajtó, dús akantuszleveles szimetrikus virágtő, melynek belső rajzát égetéssel emelték ki. A három dorzálé csak abban különbözik egymástól, hogy a két szélső sötét alapon világos, a középső világos alapon sötét mintájú. Alattuk kis hosszúkás üres mező, mintha felirat számára készült volna, de írásnak semmi nyoma rajta. A térdeplő imapolcának és oldalfalainak az előbbivel azonos rajzát részint ferde sakktáblás, részint zeg-zugvonalas berakás érzékelteti, homlokoldalának három mezője eltérő rajzú az előbbitől: részben élreállított hasábsoros, részben csavart szalagos kettős keretben a középső, nagyobb mezőben két egymást metsző négyzet áll, sima illetőleg csavarodó szalagberakással rajzolva, közepén akantuszleveles dísz. A két szélső, keskenyebb mező sima téglányidomát kisebb, csavarodó szalaggal rajzolt négyzet metszi. A többi rész, ülések, oldalfalak, konzolok és a rajtuk nyugvó baldachin az 1. számú stalluméval azonos. A harmadik (3. számú) stallum (XX. t. 1. k.) éppen úgy párja a negyediknek (4. számúnak), mint az első a másodiknak. Magassága 3'18 m, hossza 2'5 m és mélysége 2'25 m. A mélységbeli eltérés onnan van, hogy a széksort mélységében szekrénynek képezték ki, jobbról és balról 1 — 1 ajtóval. Háromüléses stallumsor, gazdag faragott és berakott dísszel, térdeplővel. Az öszszes között a legértékesebb, mert felírást hord magán. Egyenes lábazatú, felcsapható ülései a nyírbátoriakéhoz hasonló, háromszögű konzolokon nyugszanak. A széles, patkóalakban kivágott üléskarfa legyezős kiképzésű, az üléselválasztó volutás falak gazdag rozettás faragásán hosszúcsőrű madár ül; a voluta alsó része konzolszerűen behajlik és áttört növényi akantuszos faragásnak ad helyet. A voluták élét, amennyi kilátszik belőle, ovális vályuzatok sora díszíti. Az üléshátlapok betétei újak. Sima, dísztelen a lezáró oldalfalak alsó hossznégyszögű része is. A hozzájuk csatlakozó volutás részen poncolt alapon gazdag növényi faragás látszik s közöttük ott van a nyírbátori stallumokról jól ismert ötszirmú rozetta, belsejében a háromszöges bevágással. A kívül-belül hasonló faragással ékes volutás rész éle egyszerű vályuzatos. A három dorzálé berakott táblája hiányzik, csak a csillagos berakású pilaszterek és a kettős, mértani berakású keretek vannak meg. A keretek mustrája nyújtott hatszöges síkidomok sora, különböző szinű fakitöltéssel. A dorzálék felett mintegy 15 cm-es friz húzódik, mely tojásfűzéres, gyöngysoros és kymationos sorból áll, felette négy nagy akantuszleveles faragású konzol tartja a hatalmas frízzel ellátott koszorúpárkényt. A konzolok között keletkezett téglányalakú rész szimetrikus, tisztán növényi díszű faragást mulat. Egy második keskeny, gyöngysoros és kymationos friz felett fut a főfriz, melynek folytatólagos mustrája, a gótikus tört vonalú indadísz öröksége, fent és lent összekötött, volutás szalagból áll, az így keletkezett háromszögű mezőkben palmetta van, melytől két oldalt akantuszlevélben végződő, stilizált női hermák néznek egymással szembe. A frizt széles koszorúpárkány koronázza, ez fogsoros, tojásfűzéres és kymationos négyes sorból áll. A főfriz a keskeny oldalakon is végigfut, míg a konzolmagasságnak megfelelő rész a keskeny oldalakon üres. A rövid oldalakon, a friz faragása közepén kis sima mezőt hagytak ki, ezen