BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK

- 20 ­sorból és kymation-sorból áll. Ez szolgáltatja az átmenetet a koszorúpárkányhoz, mely itten, a dongaboltozatos résznek és a széles fríznek ki­hagyásával, közvetlen borul a dorzálékra. Az üléseknek megfelelően négy, kívül-belül akan­tuszleveles faragású konzol tartja a párkányt. A konzolok közötti hossznégyszögű holt mezők­ben faragott szimetrikus indamustra van, mely­nél a tengelyt középen átkötött akantuszlevél­köteg alkotja. A széles koszorúpárkány tojás­fűzér- és kymationsorból áll. A tetőt alulról min­den ülés felett egy-egy berakott négyszögű idom díszíti, világos és sötét háromszögek sorából képezve. A térdeplő imapolcát is berakott geo­metrikus mustra díszíti, csúcsra állított hasábok sorával rajzolva : Hasonló minta borítja a térdeplő zárófalait is. A térdeplő homlokoldalát három mező tagolja, melyek közül a középső a legnagyobb. A me­zők zeg-zug vonalas csíkkal rajzolt mértani must­rája a következő : csúcsra állított középső négy­szög köré csillagalakban négy rombuszidom csatlakozik. A középső mező nagyobb méretei­nél fogva, ez a magvat alkotó négyszögidom lényegesen nagyobb. A második (2. számú) háromüléses pad ma­gassága 2'5 m, hossza 2'13m, mélysége 1 "32 m (XIX. t. 1. k.). Felépítésben és díszítésben az előbbivel majdnem teljesen azonos, csak a dí­szítő részletekben van némi eltérés. A dorzálék pilasztereinek teste rácsmustrás és maguknak a dorzáléknak berakásos mintája más : gránátal­mákat hajtó, dús akantuszleveles szimetrikus virágtő, melynek belső rajzát égetéssel emelték ki. A három dorzálé csak abban különbözik egymástól, hogy a két szélső sötét alapon vilá­gos, a középső világos alapon sötét mintájú. Alattuk kis hosszúkás üres mező, mintha felirat számára készült volna, de írásnak semmi nyoma rajta. A térdeplő imapolcának és oldalfalainak az előbbivel azonos rajzát részint ferde sakk­táblás, részint zeg-zugvonalas berakás érzékel­teti, homlokoldalának három mezője eltérő rajzú az előbbitől: részben élreállított hasábsoros, részben csavart szalagos kettős keretben a kö­zépső, nagyobb mezőben két egymást metsző négyzet áll, sima illetőleg csavarodó szalagbe­rakással rajzolva, közepén akantuszleveles dísz. A két szélső, keskenyebb mező sima téglány­idomát kisebb, csavarodó szalaggal rajzolt négy­zet metszi. A többi rész, ülések, oldalfalak, kon­zolok és a rajtuk nyugvó baldachin az 1. számú stalluméval azonos. A harmadik (3. számú) stallum (XX. t. 1. k.) éppen úgy párja a negyediknek (4. számúnak), mint az első a másodiknak. Magassága 3'18 m, hossza 2'5 m és mélysége 2'25 m. A mélységbeli eltérés onnan van, hogy a széksort mélységében szekrénynek képezték ki, jobbról és balról 1 — 1 ajtóval. Háromüléses stallumsor, gazdag faragott és berakott dísszel, térdeplővel. Az ösz­szes között a legértékesebb, mert felírást hord magán. Egyenes lábazatú, felcsapható ülései a nyírbátoriakéhoz hasonló, háromszögű konzolo­kon nyugszanak. A széles, patkóalakban kivá­gott üléskarfa legyezős kiképzésű, az üléselvá­lasztó volutás falak gazdag rozettás faragásán hosszúcsőrű madár ül; a voluta alsó része kon­zolszerűen behajlik és áttört növényi akantuszos faragásnak ad helyet. A voluták élét, amennyi kilátszik belőle, ovális vályuzatok sora díszíti. Az üléshátlapok betétei újak. Sima, dísztelen a lezáró oldalfalak alsó hossznégyszögű része is. A hozzájuk csatlakozó volutás részen poncolt alapon gazdag növényi faragás látszik s közöt­tük ott van a nyírbátori stallumokról jól is­mert ötszirmú rozetta, belsejében a háromszöges bevágással. A kívül-belül hasonló faragással ékes volutás rész éle egyszerű vályuzatos. A három dorzálé berakott táblája hiányzik, csak a csillagos berakású pilaszterek és a kettős, mértani berakású keretek vannak meg. A keretek mustrája nyújtott hatszöges síkidomok sora, különböző szinű fakitöltéssel. A dorzálék felett mintegy 15 cm-es friz húzódik, mely tojás­fűzéres, gyöngysoros és kymationos sorból áll, felette négy nagy akantuszleveles faragású kon­zol tartja a hatalmas frízzel ellátott koszorú­párkényt. A konzolok között keletkezett téglány­alakú rész szimetrikus, tisztán növényi díszű faragást mulat. Egy második keskeny, gyöngy­soros és kymationos friz felett fut a főfriz, mely­nek folytatólagos mustrája, a gótikus tört vo­nalú indadísz öröksége, fent és lent össze­kötött, volutás szalagból áll, az így keletkezett háromszögű mezőkben palmetta van, melytől két oldalt akantuszlevélben végződő, stilizált női hermák néznek egymással szembe. A frizt szé­les koszorúpárkány koronázza, ez fogsoros, to­jásfűzéres és kymationos négyes sorból áll. A főfriz a keskeny oldalakon is végigfut, míg a konzolmagasságnak megfelelő rész a keskeny oldalakon üres. A rövid oldalakon, a friz fara­gása közepén kis sima mezőt hagytak ki, ezen

Next

/
Thumbnails
Contents