KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE I. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 1. (Budapest, 1936)
ELSŐ RÉSZ. Bevezetés
marty a Délszigetben a Halált úgy mutatja be, mint a szolgálatára rendelt halottak korlátlan urát. Miként a „wütend Heer" vezetője, az „elátkozott vadász" vagy Hackelblock, a Halál is „fészkén", egy barlangban gyűjti egybe népét, a „Halálfiakat". Vörösmarty Halál-alakja, a „Halálfi", nem más, mint egy halott, akit „anyja", a Halál küld ki, hogy legyen emberek és népek ölőjévé. A csapatosan kóborló halottak mindegyikéből Halál lesz, mert a halottak a Halál tisztét veszik fel, az egyetemesség kivételével. Míg a középkori Halál az egész emberiségnek és benne minden embernek egyenkint is Halála volt, addig Vörösmarty elképzelése szerint a „Halálfiak" csak egy-egy ember mellé szegődnek, hogy a bölcsőtől a sírig kísérjék és végül megöljék. Minden embernek, van tehát egy „Halála", a „Halálfi", akit az Úristen rendel minden ember mellé s aki mint a Halállal egy barlangban fészkelő éjféli kísértetek hadának tagja a Halál-vezér parancsait teljesíti. A magyar népmondák és népballadák 1 Halál-fogalma tehát eredeti magyar elképzeléshez vezetett s habár az itt említett mondák nagy része külföldön is ismerős, költőink már meghonosodott, hazai mondáknak tartották őket, mert a magyar mondavilágba olvadva magyar vonásokkal gazdagodtak. Vannak azonban olyan mondai elemek is, amelyek mindenkor általános emberi köztudatban éltek, amelyek meg nem honosodtak, bár magyar feldolgozásuk is ismeretes. Ilyen egyetemes érvényű motívum az, amelyet pl. a kismartoni hercegi könyvtár XVIII. századi nem nagy jelentőséggel bíró magyar verse dolgoz fel. Az ember az élet árnyoldalait nagyítva, a halál után vágyakozik, de ha üt az elmúlás órája, mégis görcsösen ragaszkodik ehhez a léthez. Mint a La Fontaine-mese favágója, aki az erdőből hazatérőben elkeseredve a halált óhajtja, mikor azonban a halál tényleg megjelenik, akkor eszmél rá, hogy dőre kívánsága csak kacérkodás a végzettel, amelytől épen elkerülhetetlensége miatt halálosan fél. S ezért nem kéri már a Halált, hogy vigye el őt, hanem csak azért könyörög, hogy az erdőben szedett fát segítse a hátára emelni. A halálvágyó ember visszadöbbenése a halál pillanatában Ábrahám Ernő egy novellájának is tárgya (Jancsi és a Rém). A jók és rosszak halálának szembeállítása szintén ősi ábrázolási forma, amelynek egy késői példáját Harsányi Lajos „Falun ilyen a halál" c. költeményében ismerhetjük fel. Az európai újkori haláltáncoknak egyik jelenete elevenedik meg Raggamby András „útitárs" c. novellájában is, amelyben Kazinczy „Halála", a ko1 A magyar mesék igen gyakran emlegetik a Halált és a halottakat. Pl. A szegény ember és a Halál, v. ö. Benedek E. i. m. II. k. 1. r. 89. 1. A íélkegyelmű, u. o. 147. 1. 155. 1. Igen mély értelmű A Halál c. mese, u. o. 204. 1. és A vénasszony és a Halál. II. k. 2. r. 236. 1. v. ö. A halhatatlanság országa c. mese végét, Benedek E. i. m. IV. k. 1. r. Bp. 1913. 47. 1. és 56—57. 1. A halott vőlegény. u. o. 232. 1. Ördög Rózsa III. 2. Bp. 1912. 154. I. lera fekete alakja jelenik meg az agg költőnek, hogy őt a közeli végre figyelmeztesse. Miként az eddig áttekintésszerűen, összefoglalás céljából felsorolt adatokból kitűnik, a magyar haláltáncirodalomban csak elszigetelt jelenségekről van szó a folytatólagos fejlődéstörténet irányelvei nélkül. Költőink csak akkor alkottak értékeset, amikor egyéni utakon jártak (Vörösmarty, Arany). Helyi tradíció és eredetiség hiánya jellemezte általában a magyar haláltáncműveket. Ha pedig egy motívum különlegesen magyar vonásokat árult is el, ritkán volt folytatása. A világirodalomnak leghatalmasabb és legnagyobbszerű haláltáncműve azért mégis magyar költő alkotása. Madách Imrének Az ember tragédiája ez a mű, amely legutóbbi bécsi bemutatása óta Mohácsi Jenő művészi német fordításában a külföldi színházi tekintélyek legnagyobb elismerését is kivívta. Igen jelentős adatok állanak rendelkezésünkre (v. ö. Napkelet 1925) a Madách-dráma halál tánc-jellegének bizonyítására és álláspontunk igazolására. Az ember tragédiája, mint a jelenkori haláltáncirodalom egyik legérdekesebb műfajának legművészibb képviselője nem más, mint „történelmi részletképsorozat", amelyben Lucifer a középkor ördögi Halál-alakjának szerepét vette át. De egyébként maga a csontváz-Halál is szerepel benne. Az emberiség életét, a világtörténelem legmarkánsabb jeleneteit, az Embernek — Everymannek — fölemelő küzdelmét a világnak a mult romjain való újjáépítéséért, a merész haladás után a teljes megsemmisülést, a kultúra és minden földi törekvés fejlődése után eljövendő egyetemes világ-halált, mindezt átéljük Ádám álmában, aki a mult, jelen és jövő utolérhetetlenül nagyvonalú történelmi képeiben az Élet kerekének egyik oldalán felkapaszkodó és másik oldalán sírjába zuhanó Everyman alakjával azonosul. A legmodernebb haláltáncműfajhoz, az „élet-tánchoz" és az egyetemes haláltáncfogalomhoz vezet bennünket Ady Endre A halál rokona c. költeményciklusa, amelynek egyes darabjai az életet egyetlen vonással egyetemesen jelképező képek. A jelenkor haláltánca, az „élet-tánc" jut szóhoz Berde Mária Haláltánc cimű regényében, amely az egész emberiség életét egy svájci szanatórium betegeinek típusszerű életével szimbolizálja és a földet egy szanatóriumhoz hasonlítja, amelynek lakói könnyelműen folytatják kicsinyes életüket, holott a biztos pusztulás csíráját hordva magukon az egész emberiségnek élettáncában kényszerülnek résztvenni és mindaddig táncolni, míg holtan elterülve a Halál áldozatai közé nem soroltatnak. A jeles írónő joggal nevezte művét az „élet-tánc" fogalma ellenére is „Halál-táncnak", mert a jelenkori „egyetemes haláltáncfogalom" ily általánosítást jogosít. A magyar haláltáncokról a Holbein utáni haláltáncműfajok és művek tárgyalásakor még bővebben kívánunk szólni.
