KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE I. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 1. (Budapest, 1936)

ELSŐ RÉSZ. Bevezetés

ELSŐ RÉSZ Bevezetés I. A középkori haláltáncfogalom meghatározása és neve A mulandóság ábrázolásainak elemei a középkori haláltáncokban érték el virágzásuk tetőfokát. A középkori haláltánc a mulandóság gondolatának a XIV. század második felében, spanyol, francia és olasz földön keletkezett ábrázolási módja. Az arab Everyman-legendában tipikusan kikristályosodott „emberi hiúságok" víziójának hármas tagozódása szerint a XIII. század végétől kezdve az eddig figyelmen kívül hagyott és a „Három élő és halott" legendájának bővüléséből származó, u. n. „összlegenda" is háromszoros Everyman-jelenetekre bomlott, amelyeknek a Vadomori-költeményekre való átvitele a középkori haláltánc forrása lett. A haláltáncban az emberi mulandóság a Halálnak vagy halottaknak gyilkos hatalmában személyesül meg. A keleti varázslók kultusz-táncának alkalmazásával a haláltánc a halál beálltának időpontját gondolja megjósolhatónak. E jóslatban a haláltánc mint műforma a középkornak ezotérikus, a nagy nyilvánosság előtt titkolt és még a gnosztikus világszemléletből átplántált azon hitére támaszkodott, hogy a tánc és a zene mágikus hatásában, a Halálnak és halottaknak mindent magával ragadó ördögi erejében, az ősi természeti erők törvényeinek szükségszerűsége nyilvánul meg. A szerint, hogy a Halál jelenik-e meg, vagy halottak jönnek-e fel sírjukból és ölik meg az emberi foglalkozások és állapotok vadomoriképviselőit, a meghalásnak e különös ábrázolási formáját „Halál-táncnak" vagy „Halott-táncnak" nevezzük. E két fogalom már a XV. század első felében a Halál és a halottak ábrázolásának külső hasonlósága miatt elmosódott ípl. a heidelbergi szövegben) és ekkor a két ábrázolási mód öszszevegyítéséből keletkezett az u. n. „halott-Halál"-tánc, azaz „kísértet-Haláltánc", amelyben a „halott Halál" alakja lép fel és lesz vezetőjévé és vezérévé a halottak seregének. Minthogy a XIV. század második fele előtt a haláltáncfogalom még egyáltalában nem létezett, nem nevezhetünk egy művet ez időpont beállta előtt még akkor sem „haláltáncnak", ha a mulandóságot a haláltáncra emlékeztető módon ábrázolja is. A „haláltáncot megelőző kor" tehát a X!V. század második feléig tart. A „középkori haláltánc" kora Holbein fellépésével fejeződik be (1538 : a Holbein-haláltánc első lyoni kiadásának évszáma). Holbein művével pedig az „újkori haláltánc" története kezdődik. A mai „általános emberi haláltáncfogalom" szerint minden művet „haláltáncnak" nevezhetünk, amely tragikus halállal végződik, még akkor is, ha az illető műben sem a Halál, sem halottak meg nem jelennek és ha a tánc motívuma is teljesen hiányzik. Sok újkori költői mű számítható a haláltáncok közé, nem egyszer akkor is. ha a költő a műnek nem a „haláltánc" címet adta. Az újkori haláltánc u. i. nemcsak a tragikus halálnak, hanem a földi bajokkal terhelt, siralmas életnek is rajza. A „Haláltáncot" ilyenkor maguk a költők is „Élet-táncnak" nevezik. A különböző haláltáncoknak már a középkorban is adtak olvan nevet, amely a művek valóságos tartalmát nem nagyon vette figvelembe. Az első haláltánc neve spanyolul „Danga della muerte", azaz „Halál-tánc" a szó szoros értelmében, ésnedig "Danga general.. ." „Általános Halál-tánc". Ez a név még a legteljesebb mértékben fedi a mű helyesen értelmezett tartalmát. E név leszármazottja az angol „Dance of Death," az olasz „Danza della Morte" és a magyar „Halál-tánc". A „halott-tánc" hazája Franciaország. Az első „halott-táncnak" La-Chaise-Dieu-ben nincsen neve, mert rm'g az első, a spanyol „Haláltánc" képek nélkül, addig az első „halott-tánc" szövegek nélkül jelent meg. De a legismertebb halott-táncnak Párizsban a „Danse Macabre" nevet adták. Van Praet és Ellissen szerint ez arab származású név és „temetői gyülekezetet", „temetői játékot", a temetőben való szertartásos felvonulás különös formáját jelenti. Történeti alapon ezt a nevet csak az u. n. „Othbertuslegendával" lehet azonosítani, mely szerint egy templom körül elterülő temető-kertben víg parasztok „pogány szokások szerint" táncolva a miséző papot áhítatában megzavarták és ezért