Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Kftiny) premontreiek megbízásai

oszlatásának idején téves elképzelésnek bizonyult. A terem kifestésére 1778-1779-ben került sor, ami nemcsak Mária Teréziának és fiának dicsőségét volt hivatott hangsúlyozni, hanem a kolostor elismertetési folyamatának zökkenőmentes lebonyolításáról, s ezáltal a korábbi uralkodók által már elismert jogok és privilégiumok megtartásáról is tanúskodott.

131 Szokás volt, hogy a kolostor számára fontos okiratokat - olykor paleografikus hűséggel - bevonják a kolostori intézmények legkülönbözőbb alapítói vagy adományozói ábrázolásába.

132 Sajnálatos módon az obrowitzi premontrei kolostor dísztermében található freskók állapota nem teszi lehetővé az ott felidézett, illetve megjelenített okiratok konkrét meghatározását - így azok tartalmát csupán sejthetjük. A mennyezet dekorációja a falfülkékben látható grisaille-alakokhoz kapcsolódik: a boltozat felőli oldalakon Jákob fia, József egyiptomi történetéből láthatunk jeleneteket, középen allegorikus alakokkal. A semmi esetre sem ifj. Josef Winterhaldertől származó, hanem Johann Jablonsky (1737 - fi 778 után) és id. Ignaz Mayer (1720 körül - 1785)

133 keze munkáját dicsérő alkotás a figurális részek számos korábbi restaurálása miatt veszített értékéből. A sok beavatkozás a festmény vizuális összhatásán is változtatott, illetve tartalmi elemeit is kicsit homályossá tette, ami leginkább a boltozat közepén érzékelhető. Jifí Kroupa, aki a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteményének egyik rajzát ezzel a freskóval hozza összefüggésbe,

134 a kép középső részének ikonográfiájához az alábbi megjegyzést fűzi: „[...] hiszen ebben utalást fedezhetünk fel II. József 1771-1772-es, a cseh-morva éhínség idején történt beavatkozására. E beavatkozás következménye lett az a változás az uradalmi gazdaságban, amely Matuschka apát alatt köszöntött Obrowitzre, ami miatt ez az uradalom ténylegesen fontos reformcentrummá vált."

135 A rajz közepén gabonakalászokkal, gyümölccsel és puttókkal övezve Fáma lebeg, kezében zászlóval, melyen az alábbi szavak olvashatók: Ite ad Joseph. Kroupa azt is hozzáfűzi, hogy az elkészült freskó nem a fent idézett rajz alapján készült, valamint hogy a központi részt „különböző allegorikus, Szűz Mária körül lebegő alakok" veszik körül.

136 Hogy mégsem ez a „program" valósult meg, annak oka minden bizonnyal a jozefinista reformok kolostorokat korlátozó hatásában keresendő, ami az apátság gazdasági tevékenységét 1781 után jelentős mértékben megnyirbálta. A fennmaradt rajz tartalmi részét persze másféleképpen is értelmezhetjük. A korabeli kontextus szerint ezt a teremtípust éppúgy tarthatjuk az apát, azaz az egész inJosef Winterhaider: Mária Terézia császárné, 1777-1778 Obrowitz (Zábrdovice), premontrei kolostor, refektórium, a déli fal freskójának részlete tézmény élén álló elöljáró magasztalásának is, akinek nemcsak szerzetesrendi testvérei, hanem a kolostori uradalomban élő jobbágyok is a gondjára vannak bízva. Hiszen a kolostor gazdasági ügyeiben is az apát dönt; így tulajdonképpen az ő képességeitől függ, hogy felvirágzik-e egy kolostor vagy sem. Erre a jelentésre utalhat az egyiptomi József története is, aki gyakran jelenik meg az igazságos és megfontolt intéző prototípusaként, igen komolyan ügyelvén a rá bízott birtokra.

137 Fogadalomtételének 50. évfordulója alkalmából, az 1772-ben kiadott ünnepi nyomtatványban is az ószövetségi József alakjával azonosították Matuschka apátot.

138 E kiadásban kiemelik az egész ko-