Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Megérkezés Morvaországba és a festő tanulóévei

tekében eltér a festmény többi részétől, szinte önálló Vanitas-csendéletnek tekinthető. A motívumot a festő a szent mártírhalálára való utalásként alkalmazta. A második oltárképen (Szent Anna olvasni tanítja Máriát) - elsősorban Szűz Mária kislányos arcvonásait tekintve - egyértelmű hasonlóság fedezhető fel a ma Gyulafehérváron (Alba Iulia/Karlsburg) őrzött festménnyel. Szent Anna alakja a festő által teremtett típus mintája, a figura - kisebb módosításokkal - későbbi munkásságában többször megjelenik, például a raigerni (Rajhrad) bencés kolostor templomának Krisztus rokonsága-oltárképén.

39 A fénykezelés eltér Maulbertschétől, Winterhalder egyenletes, világos megvilágítást használ, amivel kihangsúlyozza a visszafogott színezésű képrészeket. Maulbertsch ezzel szemben a rézsútosan megvilágított jelenetekhez használt fényhatásokkal Josef Winterhaider: Szent Máté evangélista, 1776. Raigern (Rajhrad), bencés templom, a kupola freskójának részlete a markánsan színes részeket hangsúlyozza, ezzel is a drámaiság érzését fokozva.

40 A felvitt festékrétegek elsősorban az arcokon laza kontúrozás érzetét keltik, ami az egész jelenemek nyugodtabb, lágyabb hatást kölcsönöz. A templom falfestményének egyes háttérfigurái kapcsán ugyan felmerülhet Winterhalder szerzősége, de a későbbi falképekkel összehasonlítva ez csak a szentek egy csoportjánál képzelhető el, mindenekelőtt a térdeplő Páduai Szent Antal alakjánál. Winterhaldernek tulajdonítják a csegelyekben látható négy evangélista figuráját, ami a festő különösen kedvelt figurális motívumai közé tartozott.

41 A pöltenbergi falkép és a Brünn melletti Raigern templomában a pendentif Szent Mátéjának összevetése a festő inspirációjának forrásáról árulkodik. Míg Pöltenbergben Szent Máté arca Maulbertsch festészeti felfogásához áll közelebb, és a raigerni falképen a kompozíció felépítése és a színkezelés is ezt a felfogást tükrözi, addig Raigernben a figura típusa már teljesen az ifjabb Josef Winterhalder stílusát hirdeti. A keresztes rend környezetével hozható kapcsolatba az a részben színezett rajz is, amely a prágai Vörös Csillagos Keresztesek Rendjének tulajdonában van, és a prágai apátság terveit tartalmazó mappának a részét képezi (kat. II. 47.). A rajz stílusa egyértelműen a 18. század második felében tevékeny osztrák festők rajzaira utal. Egy illuzionisztikusan megfestett oltárfelépítmény vagy portál rajzáról van szó, amelynek - a tengelyes szimmetria miatt - elsősorban a bal oldalát rajzolták meg részletekbe menően. A festett retábulum elé valószínűleg valódi oltárképet terveztek (de elképzelhető, hogy ablak vagy ajtó helyét hagyták ki), ami ikonográfiailag összhangban volt az illuzionisztikus felépítmény felső részének jelenetével. Az egyik párkányon Keresztelő Szent János lefejezett teste látható, a nyakából vér spriccel, és a festett párkányra csorog. Fejét egy kék drapériába öltözött angyal tálon emeli az ég felé, míg a másik angyal dicsfénnyel és pálmaággal közeledik Szent János élettelen teste felé. A látszatarchitektúra csúcsán, egy fülke tetején található a hét pecsétet tartalmazó könyvön álló, az Apokalipszisben leírt Isten báránya, amely kialakításában igen közel áll Winterhalder egyik rajzához, amelyet a festő a pöltenbergi Szent Hippolit-templom szentélyboltozatához kapcsolódó Maulbertsch-vázlat után készített. Winterhalder gyakorlatilag egész életében festett megtévesztőén élethű architektúrákat, elsősorban oltárépítményeket, mégis a legtöbb, mint ahogy a legtöbb - a brünni Morva Galériában őrzött - előrajz is a 18-19. század fordulójáról származik. E kései tervekhez képest a prágai rajz elevenségével és dinamikájával tűnik ld, ami miatt az 1760-as évek