Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Megérkezés Morvaországba és a festő tanulóévei

Tomas Vales Ifj. Josef Winterhaider (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa Fejezetek egy készülő monográfiából „ Winterhaider úr már a kezdetektől a legkiválóbb freskófestő tanítványa volt, és a mester stílusát a mai napig megőrizte... " Jacob Matthäus Schmutzer (1797)

1 Megérkezés Morvaországba és a festő tanulóévei A fekete-erdői Vöhrenbachból származó Winterhalder család művészi tevékenysége több generációra tekint vissza.

2 Az ott élő fafaragó és szobrász Adam Winterhalder (1652 körül-1737) három fiúgyermeket nevelt, mindhárman apjuk műhelyében tanultak. A három fiú közül kettő neve tűnik fel - különböző években - a bécsi Akadémia dokumentumaiban. Anton (1699-1737), a legidősebb fiú valószínűleg 1740-ben telepedett le szobrászként Olmützben (Olomouc), és információk sora utal arra, hogy a következő években fivérével, az idősebb Josef Winterhaiderrai (17021769) dolgozott együtt.

3 A legfiatalabb fiú, Johann Michael (1706-1759) - Anionnal ellentétben - akadémiai képzésben részesült, majd az Olmütz melletti Hradisch (Hradisko) premontrei kolostorának szobrászi munkáiban vett részt Josef segédjeként, ahol például a prelatura előcsarnokának erényszobrain dolgozott (1730-1733).

4 Johann Michael azonban visszatért Vöhrenbachba, de nem apja halálát követően, hanem bizonyíthatóan már 1734 februárjában, hogy szülővárosában feleségül vegye Maria Scherzingert.

5 Frigyükből hat gyermek született, négy lány és két fiú. Josef, az idősebb fiú 1743. január 25-én született, és Johann Peter Cerroni, a szavahihető Josef Winterhaider: A jogrend fejlődése, 1777 Brünn (Brno), tartományi székház, a tartományi gyűlés ülésterme (Landtafelsaal) mennyezetfreskójának részlete tanú szerint már kilencévesen, 1753-ban két testvérével együtt szobrász nagybátyjához küldték. Az idősebb Josef Winterhalder akkoriban Morvaországban élt és dolgozott.

6 Sok megrendelése volt, és nincs okunk kételkedni abban, hogy a nőtlen szobrászmester a rábízott gyerekeket gyakran magával vitte a munka helyszínére. Ezt az egyik olyan fennmaradt rajz is bizonyíthatja, amely a szobrásznak Magyar Brod-i (Ungarisch Brod / Uhersky Brod) dominikánus kolostorban végzett munkálataira vonatkozik.

7 Az egyik oltár szobrászi díszeit megörökítő rajz ugyanis bizonyosan nem a mester keze munkája. Továbbra is tisztázatlan azonban, hogy a szobrász melyik munkatársa lehetett a rajz szerzője, esetleg 1753-54-ben nem lehetett-e egyik unokaöccse a rajzoló. Az ifjabb Josef Winterhalder mellett szóba jöhet annak öccse, a ma kevéssé ismert Anton (1745-1817) is, aki apja halála után a vöhrenbachi szobrászműhely vezetését vette át.

8 A szobrászra bízott harmadik gyermek Theresie (*1740) volt, amint az a znaimi (Znojmo) dominikánus apátság számviteli könyveinek feljegyzéseiből kiderül. E könyvek rögzítik egy 200 forintos összeg kamatainak kifizetését, amely 1764. április 28-tól a következő év azonos napjáig volt esedékes, majd szintén éves intervallumban volt fizetendő öt-, később négyszázalékos kamatra.

9 Az első összeg címzettje az idősebb Josef Winterhalder, míg a későbbi részletek Virgini Theresia Winter h alterint illették.

10 Az utolsó kamattal megnövelt végösszeget 1768 novemberében fizették ki a dominikánusok. Ma már csak találgatásokba bocsátkozhatunk arról, hogy milyen tranzakció bonyolódott: az összeget a kolostor megfelelő kamatlábra kölcsön kapta, vagy egy elvégzett munka béréről volt szó, amelyet a kolostor bizonyos kamat ellenében használhatott, és amit később igény szerint fizetett vissza.

11 Afelől nem lehet kétségünk, hogy a leendő festővel amikor neveltetését nagybátyjára bízták - a lehető legjobb