Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jernyei Kiss János: Az újjáélesztett barokk. Maulbertsch illuzionizmusa és képi retorikája az 1770-es évek monumentális műveiben

Franz Anton Maulbertsch: Krisztus színeváltozása, 1781 A győri székesegyház hajójának mennyezetképe, részlet a Szűz a szentély terében, a szemünk előtt lépne át mennyezetfreskó égi birodalmába. A Boldogasszonyt fent az Atyaisten felhők közül előbukkanó alakja és a paradicsom lakói várják. A freskó figuracsoportjait Maulbertsch - virtuális magasságot teremtve - hatalmas spirális felhőszalagra fűzte. Az alakok folyama a főoltár felőli kerettől indul és lendületes kanyarulatokban haladva a fölfelé emelkedés érzetét kelti, és egészen az empyreum aranyló fényében lebegő istenség szférájáig vezet. A templomboltozat „megnyitásának'" illuzionisztikus hatását a keretet áthágó figurák erősítik, akik áttörni látszanak a kép esztétikai határait, és a képi világ és a valós tér kontinuitásáról győzik meg a szemlélőt. Jellemző, ahogyan a zászlót lengető angyal árnyékot vet a keretre, mintha éppen most emelkedne át a mennyezetkép határán. A kép illuzionisztikus szerkezetében ég és föld között a szentek sorában a legelső helyet elfoglaló Szent László játssza a fő közvetítő szerepét, akit a győri polgárok mintegy patrónusukként tiszteltek.

17 Másfajta illuzionizmus jellemzi a mellékhajók mennyezetképeit, főleg a Szent István protomártír életéből vett jeleneteket. Ezeken építészeti kulisszákkal ellátott, kicsiny színpadok emelkednek, és a végtelen felé megnyíló tér helyett világosan körülhatárolt, perspektivikus tereket érzékelhetünk. Ezekre ugyan alulról pillantunk rá, mégis világos elrendezést és olvashatóságot biztosítanak a cselekménynek. A centrális perspektíva rendezőelvének érvényesítése, a táblakép ábrázolási móduszának a mennyezetkép közegébe való átültetése jelenik itt meg.

18 Ismét másként és más valóságfokon jelennek meg a magyar szent királyok életéből vett történeti témák (Szent István megalapítja a győri székesegyházat, Szent László a sziklából vizet fakaszt), amelyeket a festő a szentély oldalfalain a mennyei látomás élénk színvilágától és annak transzcendens valóságától megkülönböztetve grisaille technikával ad elő.

19 A hosszház mennyezetfestménye a kivitelezés második periódusában, 1781-ben készült. A színeváltozás csodája, Krisztus isteni természetének megnyilatkozása tűnik fel a középpontban, Mózes, Illés és égi seregek kíséretében. A freskómező szentély felé eső zónájában a Tábor hegyét idéző sziklás táj húzódik a Krisztust kísérő apostolokkal, illetve a színeváltozással egy időben zajló evangéliumi epizóddal, a holdkóros ifjú történetével, akit a tanítványok nem tudnak meggyógyítani. Abban, ahogyan Maulbertsch a két eseményt egyetlen képmezőben kapcsolja össze, Raffaello híres festményét követi, sőt a nevezetes előképnek még azt a dramaturgiai fogását is megismételte, hogy a két szcénát a földi csoport élén fehér ruhás apostol köti össze magasba mutató gesztusával.

20 Maulbertsch a táblaképszerű kompozíciót a dongaboltozat hosszan elnyúló képmezejébe illesztette, amelynek fő nézetét a bejárat jelöli ki. A szentély felé került a földi világ, a Tábor hegye, a térhez és időhöz kötött eseményeket felvonultató képszínpad, amelyet a freskó kerete képként különít el a székesegyház valós architektúrájától. Amint tekintetünk följebb emelkedik, a mennyezet közepén lebegő Jézus alakja tűnik szembe. Sugárglóriában ragyogó figurája a képen belül egyfajta csuldópontot képez: a színeváltozás történetének részese, tekintete és gesztusai azonban a bejárat felől álló szemlélőre irányulnak. A néző, aki eddig csupán szemlélője volt egy jelenetnek, most hirtelen a látomásból részesedő címzett szerepében érezheti magát. Krisztus sajátos pozíciójához a „még" és a „már" egyidejűsége tapad: a freskó szemlélésének folyamatában a váltás mozzanatát indítja el, amelynek során a táblakép zárt struktúrája átadja a helyét a mennyezetfestmény nyitott szerkezetének. Az égen lebegő főalak körül ugyanis az illuzionisztikus