Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

látható.

9 1762 és 1764 körül készült Erdődy Antal testvére, gr. Erdődy János kamarai tanácsos (?-1789 után) megbízására a Josef Winterhalder (1743-1807) közreműködésével megfestett, de mára már elpusztult pozsonyi Erdődy-nyárilak mennyezetképe. Erre a sorsra jutott Kirchberg am Wagram kegytemplomának falképe is, melyet szintén Josef Winterhalderrel együtt kivitelezett, aki 1764 és 1768 között mint segéd dolgozott nála. 1764-ben, a schwechati Szent Jakab-plébániatemplom Mária mennybevitelét, a Szent Kereszt megtalálását és Jakab apostol compostellai győzelmét ábrázoló mennyezetfreskói is Winterhalder közreműködésével készültek. A freskó 1944-ben bombatámadás áldozatává vált. A féltoronyi (Halbturn) Harrach-kastély a 18. század közepére az uralkodói család tulajdonába került. A császári ház megbízására a Johann Lucas von Hildebrandt (1668-1745) tervezte kastély dísztermében Apolló diadalának derűs, játékosságot sem nélkülöző kompozícióját 1765-ben szintén Winterhalder segítségével festette meg Maulbertsch. Ekkor még Morvaországban, a premontreiek klosterbrucki (Louka) kolostorának refektóriumában is dolgozik, s a következő évben szintén Winterhalderrel együtt nekikezd a közeli pöltenbergi (Hradisté) templom freskóinak is. 1766-ban barátjával, későbbi apósával, Jakob Schmutzerrel együtt felvételt nyert az újonnan alapított Kupferstecherakademie (Rézmetszők Akadémiája) tagjai közé.

10 Ebben az évben Bécsben a régi egyetem teológia termének mennyezetén Krisztus keresztelését festi, ez a munka valószínűleg áthúzódott 1767-re. Székesfehérvárra az alkotóereje teljében lévő, invenciózus és tapasztalt művész érkezik, hogy elkészítse a karmelita templom freskóciklusát. Maulbertsch minden bizonnyal a székesfehérvári sarus karmeliták perjele, P. Sebastianus a S. Emerico, polgári nevén Joseph Steinhübel ( 1717-1781 ) meghívására jött a városba. Székesfehérvárra a bambergi központú felsőnémet karmelita rendtartományból (Oberdeutsche Karmelitenprovinz) 1688-ban érkeztek az első sarus karmelita szerzetesek. A rend működésének középkori előzményeiről nem tudunk. Ma is álló rendházukat és templomukat egy korábbi kisebb szerzetesi ház és kápolna helyén, 1731 és 1769 között, komoly anyagi nehézségek közepette építették fel.

11 A 13. század közepétől a karmelita rend minden népréteg körében elterjedt népszerűségét javarészt annak a skapulárénak vagy vállruhának köszönhette, amit a rendi hagyomány szerint egy látomásban a Szűzanya nyújtott át a rend generálisának, Stock Szent Simonnak 1251. július 15. és 16. között. A skapuláréhoz tartozó ígéret szerint viselője a halála utáni első szombaton kiszabadul a tisztítótűzből, s üdvözülni fog. Az ígéretet XXII. János pápa (1316-1334) az ún. Bulla Sabbatindban erősítette meg.

12 A kis vállruha, majd később az egyszerűbb, nyakba akasztható tarsolyszerű változata rohamos gyorsasággal terjedt el Európában. A Skapuláré Társaság tagjai, mint más vallásos társaságok esetében is, egy sajátos eszmény jegyében különböző feladatok rendszeres végzésével - például gyakori szentgyónás - lelki életük tökéletesítésére vállalkoztak.

13 A székesfehérvári karmeliták első, a városi lakosság hitéletének szempontjából is fontos intézkedése a Skapuláré Társulat megszervezése volt 1689-ben.

14 A Kármel-hegyi Boldogasszony első városi ünnepét 1689. július 16-án ülték meg. A városi lakosság körében igen népszerű ünnepet sokáig német nyelven tartották.

15 Franz Anton Maulbertsch: Angyali üdvözlet, 1768 A székesfehérvári karmelita templom jobb oldali kápolnájának mennyezetképe