Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Haris Andrea: „Istae fabricae a Martino". Padányi Bíró Márton és a sümegi templom falképei

az iparművészeti iskola igazgatója megtisztította a triptichont, kijavította a hibákat, és parafinos konzerválást végzett. (KOH Tudományos-irattár, MOB-iratok, 1922/474, 1924/116, 145, 219, 247, 267.) 1938-ban Gerevich Tibor felkérésére Mauro Pellicioli, a milánói Breda konzervátora restaurálta az egész falképciklust. (A restaurálásról szóló dokumentumokat Bérezi László gyűjtötte össze: KÖH Tervtár, ltsz. 38582.) A templom összes falképét megtisztították a közel két évszázados koromtól, ugyanakkor kijavították a hiányokat, és „feljavították" a felületet. A restaurálás előtti felvételeken jól látható a képek főként alsó zónájának jelentős kopása, a formák körvonalainak szakadozottsága, az árnyékolások és a csúcsfények hiánya vagy elpiszkolódása miatt a plasztikusság szegényessége. Az 1938-as munkák utáni fényképeken a formák ismét körbezáródtak, a felületek színintenzitása felerősödött, és a térbeliség erőteljesebbé vált a falképeken. 65 E fölött látható az 1938-as restaurálást megörökítő szintén latin nyelvű felirat. 66 Dachs 2004, 202-203. 67 Haberditzl 1977, 262. A kismartoni festő legújabb monografikus feldolgozása ezt a feltételezést cáfolja: Duschanek, Adolf: Der Maler und Mozaist Wolfgang Köpp ( 1738-1807). Acta Históriáé Artium 37 (1994-95), 178,218. 68 Első ismert és szignált magyarországi munkája Szécsiszigeten 1759-1760-ra datálható. Tóth 2007, 267-268. 69 Padányi Bíró Márton 1762-ben halt meg, így alig három év állt „rendelkezésre" a falképek kiegészítésére, bár azok nagyon kezdetleges programja szemben áll Bíró korábban megvalósított tematikájával. Figyelemre méltó a térdeplők sorát vezető nemes úr alakja. Szemelvének azonosítása esetleg segídiet a falkép történeti összefüggéseinek vizsgálatában. A portré kizárja, hog)' Bíró Márton nagy patrónusának, gr. Batthyány Lajosnak ábrázolása legyen, akivel az Enchiridion megjelenése után feszültté vált a viszonya, majd élete végén kibékültek. Portréja: Gróf Batthyány Lajos az Aranygyapjas-rend díszruhájában, 1744 után. Ld.: Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történeti Képcsarnokból. Szerk. Buzási Enikő. Kat. Budapest, 1988, 83. és 13. kép. A karzat portréinak utólagossága feloldaná azt az anomáliát, hogy Maulbertsch „önarcképét" miért egy segédje festette meg. 70 Herzka Ferenc: Garas Klára művészettörténész. Budapest, 2008, 36. 71 Garas Klára, majd Tóth Zsuzsanna újabb kutatásai szerint a sümegi anyakönyvekben Maulbertsch és felesége is szerepel keresztszülőkként: Garas 1984, 13; Tóth 2007, 271. 72 Hőgyész László: Sümeg évszázadai. Veszprém 1989, 200, az adat forrásának közlése nélkül. 73 A kompozíciós típusok előképeinek, Maulbertsch vázlatainak legteljesebb feldolgozása Haberditzl 1977, 174-191. A hajó első boltszakaszán ábrázolt körülmetélés olyan jelenet, amelynek nincsenek képi előzményei, kompozíciós megfogalmazására Sümegen sem született megoldás. 74 Vitae Vesprimiensium Praesulum, seriptore Joanne Róka, Cathcdralis Ecclesiae Bosnensis Canonico. Posonii, 1779, 486. Andrea Haris "Istae fabricae a Martino" Márton Padányi Bíró and the frescoes in the parish church of Sümeg „ISTAE FABRICAE A MARTINO / PRAESVLE DEO SACRA." This chronosticon was meant to have been inscribed on the organ loft of the Roman Catholic church in Sümeg, as bishop Márton Padányi Biro's diary reveals. He wanted to have this sentence to close off the set of inscriptions that accompany all the representations painted by Franz Anton Maulbertsch. All the rest of the inscriptions recorded in the high priest's diary can be found in the church, excepting this one. At the end - and as the termination - of his militant career as a champion of re-catholicization and restoration of his diocese, bishop of Veszprém Márton Padányi Bíró decided to build the parish church of Sümeg. Instead of the episcopal see, he chose his favourite settlement where he had the church of medieval origin pulled down and a new building erected. Already during the planning phase the program and forms of the interior painted decoration were on his mind. The architect of the church is unknown; the layout of the mass and the thoughtful groundplan details suggest that it was not the work of a local mason. Only the architectonic forms of the main facade appear to derive from the formal stock of the rural builders. The bishop wished to see a continuous, unbroken cycle in the interior from the entrance to the sanctuary.