Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Függelék - Eisenmayer Tiborné - Juhász István - Szentgyörgyi Edit - Szutor Katalin - Takácsné Szabó Mariann: A szombathelyi Mária látogatása-főoltárkép (1791-1792) restaurálása

A szentély állapota 1945-ben, a bombatámadás után 2005-ben az EU Kultúra 2000-pályázatának segítségével a brnói Moravská galerie Maulbertsch-projektje keretében folytathattuk a restaurálást. 2005 májusában megtörtént a festmény darabjainak első, ideiglenes összeillesztése az archív fotón fennmaradt kompozíció nyomán. Ekkor láttuk először a képet eredeti méretében. Az oltárkép 1/3-ának teljes letisztítása, konzerválása, az egységek összeépítése volt a feladat a hátralévő pályázati szakaszban. A kiindulópont a központi jelenet Mária és Erzsébet figurája; ettől sugárirányban kezdődött a kép összeillesztése. A kép vászonhordozója az eredeti képméretnek megfelelő szélességben, egy darabban szőtt, sűrű lenvászon. Alapozása jellegzetes Maulbertsch-alapozás: három rétegű: vörössel színezett enyves kréta, sötét okker, majd egy világos okker. Festett felülete olajfestékkel készült, frissen felrakott kompozíció, finom felületkezeléssel. A sötét háttérből kiemelkedő alakok és a csúcsfények erőteljessége növelik a kép mélységét. Biztos formaalakítás, finom ecsedcezelés jellemzi a megfestést. A tisztítás folyamata több szinten történt, jobbára vegyszeresen. A durva tömítéseket szikével véstük, miközben az igen kagylós eredeti pigmenteket menteni kellett, helyi vasalással, préseléssel. A tisztítást követően a festménydarabokat préseltük, majd a töredékek élbe ragasztása következett. Az illesztéseket a képfelületen végeztük, amit speciális papírszalaggal rögzítettünk, majd hátoldalról üvegszalaggal megerősítettünk. A szakadások mentén a vászon olyan mértékben sérült, hogy az illeszkedő daraboknál is van legalább 1-3 mm hézag. A nagyobb hiányokat impregnált vászon pontos beszabásával, élbe ragasztva pótoltuk. A keskenyebb hézagokat az eredeti vászonból bontott szálakkal töltöttük ki. E folyamatnak eredményeképpen derült fény arra, hogy az eredeti festői programnak megfelelően milyen a kompozíció. Ismét a teljes képpel, illetve az összes töredékkel foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy a festmény 75-80%-ban maradt meg (a 192 db összefüggő darab hátoldalának tisztítása, a papír lebontása után közel 300 töredékre esett). Egy elveszettnek hitt, szintén Maulbertsch által festett szombathelyi mellékoltárkép, a Kulcsátadás rendkívül rongált töredékeit ki kellett emelnünk a főoltárkép darabjai közül. Elkészült a rekonstrukciós karton, és megszámoztuk a töredékeket. Rétegcsiszolatok készültek a festmény meghatározott helyeiről. Galambos Éva vizsgálata igazolja a tapasztaltakat: két átfestés történt és több, kisebb javítás. Ezt írásos adatok is megerősítik (Kugler József 1861, Nikássy Lajos 1941). Egy összeépített részletet az addigi dokumentációval együtt bemutattunk a Magyar Nemzeti Galériában 2007-ben megrendezett A restaurálás művészete című kiállításon. II. Helyreállítási javaslat A fentiek alapján lehetségesnek tűnik az egész kép helyreállítása. A most letisztított, konzervált darabok összeépítése a teljes tisztítás után lesz folytatható, ehhez azonban már állandó, nagyméretű munkafelületre van szükség. Hátra van még az új vászonra húzás (dublírozás) és a vakkeret készítése. A végleg elveszett darabok rekonstrukció-