Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Függelék - A kiállított levéltári iratok jegyzéke (III. 1-20.)

A kiállított levéltári iratok jegyzéke in. í. Liber Confraternitatis Sacri Scapularis Beatissimae Dei Genitricis semperque Virginis Mariae de monte Carmelo erectus sub Regimine R. P. Melchioris a S. Josepho Sacri Ordinis Carmelitarum ac Residentiae Alba-Regalens is Praesidis. Anno 1719. - a székesfehérvári karmelita rend Skapuláré Társasulatának névkönyve 1719-től 36 cm, 379 számozatlan oldal, ebből 126 írott Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz.: 74.805 Proveniencia: A székesfehérvári volt karmelita rendházból. Irodalom: Kuthy István: Székesfehérvári Kármelhegyi Bold. Szűzről nev. Karmelita, később szemináriumi templom. A Székesfehérvári Egyházmegye templomai. Kézirat, é. n. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár No. 1663; P. Mátéffy Bruno O.C.D.: A székesfehérvári karmeliták, 3. Kármel 6 (1994:5) 12-13; Szilárdfy Zoltán: A Kármelhegyi Boldogasszony ikonográfiájához. In: Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia - Kultusztörténet. Képes tanulmányok. Budapest 2003, 137; Dörömbözi Péter: A székesfehérvári német polgárság kulturális szerepe a XVIII.-XIX. században. Tudományos Lapok a rendszerről 1 (2006:4) 97; Smohay 2007, 80-81, képpel. A karmelita rendhez kötődő, főként laikusokból álló vallásos közösségek, a Skapuláré Társaságok a 13. század közepétől egész Európában elterjedtek. A korabeli társaságok közül egyedül a firenzei Skapuláré Társulat jegyzőkönyve maradt fenn, a könyv tanúsága szerint a társaság célja: „dicsőíteni Istent s a Boldogságos Szűz Máriát, hogy adja meg a jóban való állhatatosságot és a jó halál kegyelmét." (P. Mátéffy Brúnó János: A karmelita rend története. Székesfehérvár 1998 [1946], 75-76). Magyarország-szerte több ilyen vallásos társaság jött létre, s működik napjainkban is. 1689-ben, a török után felszabaduló Székesfehérvárra érkező karmeliták első, a városi lakosság hitéletének szempontjából fontos intézkedése a Skapuláré Társulat megszervezése volt. A Kármelhegyi Boldogasszony első fehérvári ünnepét 1689. július 16-án ülték meg. (Ez a hagyomány azóta is él.) Ebben az évben a társulat tagjai között szerepelt például az első ferences házfőnök, Parosch Mihály is. Akarmeliták 1798-igműködtek Székesfehérvárott. A Skapuláré Társulat tagnyilvántartó könyvében 1780-ig összesen 24 560 főt jegyeztek be név szerint, közülük 15439 nő és 9121 férfi volt. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban őrzött kötet felbecsülhetetien értékű várostörténeti forrás. A nyilvántartás csak később nyerte el mai könyv formáját. Fatáblás kötését sötétbarna bőrrel vonták be, melyen ezüst csatok és díszek láthatók. A kötéstábla közepén pajzs alakú mezőbe foglalva a székesfehérvári karmelita tempIII. la.