Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete
főhatalmasságok körében, a háttérben a múltbeli pompájában megjelenő székesfehérvári bazilika aranyozott, kazettás márványmennyezeteivel és (a leíró gondolataiban korabeli romos állapotukban felidézett vagy a freskón perspektivikus torzulásban látható) „dőlt" oszlopaival. Az 1760-as jezsuita krónika szövegének magyar fordítása: „A harmadik [kupolaboltozat] on van egy kép Szent Istvánról, Magyarország első királyáról, aki ezen felajánlja Magyarország koronáját és királyságát a Mennyország Királynőjének. [A képen] a Fiút anyai karjai ölelik át [ti. a Kisjézust karjában tartó Mária szerepel a freskón] : a térdeplő Szent kétségtelenül ajándékként emeli föl az égi koronát, a királlyal a legközelebbi rokonságban álló főhatalmasságok buzgón állnak mellette. A felület maradék része a székesfehérvári bazilikának nagyszerűségét tárja a szem elé, amelyet a Király mérhetetlen költséggel alapított: itt csak az aranyos mennyezeteket, pároszi [márvány] kazettás mennyezeteket és a [a leíró gondolataiban korabeli romos állapotukban felidézett vagy a freskón perspektivikus torzulásban látható] dőlt oszlopokat." A bécsi lap stílusa azonban nem felel meg Maulbertsch 1759-60 körüli előadásmódjának. Az udvari szertartások ábrázolásának képi formuláit idéző, kiegyensúlyozott, színpadképszerű kompozíció típusa leginkább a pápai freskók és az utolsó szombathelyi vázlatok (1782-83, 179495; Garas 1960, kat. 313, 385, 394) stíluskörnyezetébe illeszthető. A szimmetrikus, klasszikus háttér-architektúra, a harmonikus, racionális fény-árnyék effektusok, a finom tónusgazdagság, a részletek precíz láttatására törekvő, gondos modellálás a Maulbertsch művészetében az 1760-as évek második felétől érvényesülő klasszicizáló tendenciát jellemzi, komáromi műveihez társítható grisaille-olajvázlatai (Garas 1960, kat. 126,128) pedig még az 1750-es évek „foltfestészetéhez" állnak közel. Tudjuk azonban, hogy az 1763. évi földrengés után újraboltozott komáromi hosszház freskódíszét Kracker 1769-70-ben újrafestette, Maulbertsch vázlatai alapján (Garas 1955, 178-179; Garas 1960, 61, 182; Jávor 2004, 210. sz., dok. LII). Bár forrásokkal nem igazolható, talán megkockáztatható a feltevés, miszerint a Maulbertsch későbbi stílusát reprezentáló bécsi rajzvázlat akár a helyreállítás kapcsán is készülhetett. Annyi mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy a rajz kivitelezett változata egykor létezett, Caspar Franz Sambach magántulajdonban lappangó oltárképvázlata (Szent István koronafelajánlása Szent Imre szarkofágjánál, 1770 körül; Szilárdfy 1999, fig. 11) ugyanis felismerhető motivikus egyezéseket mutat az Albertina KoronafelajánlásívA I. 54. Franz Anton Maulbertsch (?) vagy Lukas Stipperger (?) (Wien 1755 - 1806 Wien) / Franz Anton Maulbertsch (?) or Lukas Stipperger (?) (Vienna 1755 - 1806 Vienna) Saturnus nőalakkal („Veritas Filia Temporis")/ Satum with a Female Nude („ Veritas Filia Temporis") 1775-80 körül (?) / circa 1775-80 (?) vöröskréta, fehér papír (kartonra ragasztva), 193x288 mm Brno, Moravská galerie, ltsz.: B 2314 Proveniencia: Vétel Arnold Skutetzky hagyatékából, Raigern (Rajhrad), 1938. Irodalom: Garas 1960, 16, 199, kat. 35, 33. kép; Garas 1974, 256; Stróbl 1974, 48; Kat. Wien 1974, 108, kat. 115 (Stróbl, Alice); Kat. Brno 1985, 12, kat. 52; Kat. Wien 1988, 53, kat. 29, 52. o. kép; Lemmens 1996, 55, 5. kép; Kat. Praha 1996, 91-92, kat. 46; Dachs 2003,1, 118, 342, kat. 26, II, 458. kép (Lukas Stipperger). A számos javítás nyomát viselő figuravázlat mindeddig az egyeden vörös kréta-rajzként szerepelt Maulbertsch életművében. Monika Dachs (2003) Lukas Stipperger újonnan azonosított műveivel: a bécsi Albertina korábban Maulbertsch neve alatt őrzött, Dominik Artaria gyűjteményéből származó rajzcsoportjával (ld. 7. kat. sz.) és Stipperger más, hiteles rajzaival rokonítja, és az 1775-80 körüli évekre teszi készülési idejét. Saturnus két, közel azonos beállításban megjelenő kaszás alakja és a női aktfigura kettőse az Idő által feltárt Igazság allegóriájaként értelmezhető. E. A.
