Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Haris Andrea: „Istae fabricae a Martino". Padányi Bíró Márton és a sümegi templom falképei

megyéjében nincs jezsuita rendház - Buda és Székesfehérvár exempt jogállású -, mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy püspöksége alatt készül el székesfehérvári templomuk belső dekorációja. Bíró Mártonnak a jezsuitákkal is vannak vitái a plébániai jogkörökről, de velük soha nem válik olyan ellenségessé viszonya, mint a piaristákkal, illetve a ciszterekkel. így valószínűsíthető, hogy a Jézus Társaság segítségével jut el Maulbertschhez, aki 175 3-1754-ben a rend bécsi templomában dolgozott.

35 Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy Bírónak volt lehetősége Maulbertsch valamelyik alkotásának megszemlélésére, és bizonyosan voltak olyan Franz Anton Maulbertsch: Mária mennybevitele, 1754 Zirc, a ciszterci apátsági templom főoltárképe emberek közvetlen környezetében, akik ismerhették a festő műveit és ajánlhatták a püspöknek személyét.

36 A nagyszabású elképzelésekhez azonban meg kellett teremteni az építészeti keretet. Bíró Mártonnak új térre volt szüksége, ezért elbontatta a korábban itt állott, középkori eredetű, az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint többhajós templomot.

37 A 18. század közepén korszerűnek és elegánsnak tekinthető formanyelv tükröződik az új templom építészeti kialakításán, különösen a hossztengelyen egy tömegbe foglalt sekrestye- és oratóriumtömbökön, a hajó és a szentély azonos gerincmagasságú lefedésén és a térbe benyúló pillérekre támaszkodó csehsüveg boltozatok alkalmazásán. A templomnak vannak olyan részletei, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy annak tervezése, építése közben már számoltak a jelenlegi formában megvalósuló belső dekorációval. Az egyik ilyen megoldás a szentély poligonális lezárása, főként negatív sarkainak pilaszterekkel történő hangsúlyozása a belső térben. A poligonális szentélyzáródás középkori hagyományként él tovább a magyar vidék barokk építészetében, de alkalmazását a 18. század közepén csak a belső térbe tervezett, triptichon jellegű főoltár indokolhatja. A hajó alaprajzi szerkesztése azt mutatja, hogy nem akartak a hajóban mellékoltárokat felállítani. A hajó boltszakaszai az általában alkalmazott - mondhatnánk műszakilag indokolt - szélességnél keskenyebbek, a közöttük lévő falmezőket pedig olyan kosáríves fülkékként alakították ki, amelyekbe oltárok nem, vagy csak a faltól jelentősen elhúzva építhetők be. Szokatlan építészeti elem a kizárólagosan körablakokkal megvilágított templom,

38 mivel az épített oltárok mögött elbújhatnak a hosszabb nyílások is, kompozíciójuknál jellemzően nem számolnak a mögöttük lévő nyílással. A hajó oldalfalainak ez a formai kialakítása minden kétséget kizáróan tudatosan a festett oltárokhoz készült, építészetileg létrehozott íves fülkéjükkel imitálva a 18. század közepének térben megmozgatott oltár-retablóit. A falképciklusnak alárendelődő templombelső térformálása teljesen egyedi jegyeket mutat, de távol áll az esetlegességtől, a rögtönzéstől. A templom főhomlokzata azonban kétségkívül provinciális. Hiányoznak róla a falsíkok plasztikus megmozgatásai, a karakteresen összefogott vízszintes tagolások; függőleges architektonikus elemei, nyíláskeretelései egyszerű, átlagos formale. Tovább rontja összképét az előcsarnok toldaléka és a torony harangszintjének aránytalanul összezsugorodott magassága. Az újabb kutatások szerint a templom építésze a sümegi bischöfl. Maurermeister Paul Moser (Mojser) lehetett, aki 1746-tól 1774-ig állt a püspök szolgálatában.

39 A sümegi templom invenciózus alaprajza azonban túlmu-