Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete

feloszlatásakor Károlyi-tulajdonba jutott mellékoltárképpel azonosította azt Dáni Géza (Nagytétényi Újság 1936. július 15.), s feltételezése megerősítette a Maulbertschattribúciót. A festmény helyet kapott Garas Klára monográfiájában, de nem a trinitárius, hanem a szintén feloszlatott karmelita rend budai templomával összefüggésben. Ez utóbbi főoltárán azonban - amely a sárospataki plébániatemplomba került - nem a haldokló Szent József képe szerepelt, helyére pedig már 1789-ben Immaculata-icstményt hozattak Bécsből. A Maulbertsch-kép azonosításának legfőbb forrása Bebo Károly óbudai szobrász gróf Zichy Péter özvegyéhez, Berényi Erzsébethez 1759-ben benyújtott tervezete, amelv az éppen felépült kolostortemplom berendezésének javaslatát tartalmazza. A szöveget Schoen Arnold közölte 1930-ban, aki ugyanott a feloszlatási leltár bejegyzése alapján Maulbertsch elveszett műveként határozta meg a trinitárius főoltárt (vö. kat. I. 48.). A Szent József halála-oltár leírása valóban megegyezni látszik a nagytétényi festményével, bár nem minden részletében. A méretek nagyjából megfelelnek, ám azt, hogy valóban tartható-e ez a származástörténet, csak további - hiányzó - források (vagy művek) dönthetik el egyértelműen. Mégoly szerény kikiáltási, majd eladási ára alapján (6, ill. 10 fl 25 kr) a többi mellékoltárkép közül mindenesetre kiemelkedhetett kvalitása. Károlyi (Antal?) gróf mást is vásárolt 1785. április 15-én a kiscelli feloszlatásból: Szent Erzsébet képét, az egyik sekrestyeszekrényt és a hat harangot. Ez év május 8-án és 11-én már a tétényi plébánia számadásai között szerepelnek az új Szent József-oltárképpel kapcsolatos kiadások. Az oltárkép hagyományos datálása - Garas Klára nyomán - a székesfehérvári karmelita templom stílusban hozzá legközelebb álló Szent József halála-oltárképét követi. Még ha valamivel korábbi is, a festmény Maulbertsch legjobb, „vizionárius" korszakából való, amelyet 1770 körül felvált egy fegyelmezettebb, klasszicizáló stílusváltozat. A téma apokrif, nem szerepel a Szentírásban. Homályos belső térben, sejtelmes megvilágításban a mennybéli Atya letekint Krisztus földi nevelőapjára, a halálos ágyán fekvő Szent Józsefre. A spirálisan örvénylő kompozíción életképi részletek és látomás hatja át egymást. A jelenet harmadik főszereplője a törékeny Mária, aki a Maulbertsch-képek mindig visszatérő, megkapó típusa, akárcsak a földön és a levegőben játszadozó, áttetsző testű gvermekalakok. J. A. I. 26. I. 26. Auróra diadala (Mennyezetfreskó vázlata, talán a gyepűfuzesi [Kohfidisch] Erdődy-kastély számára) / Triumph of Aurora (Sketch for a ceiling, perhaps for the Erdődy castle in Gyepüfüzes / Kohfidisch) 1784 körül/

circa 1784 olaj, vászon, 54x53 cm (ovális) Wien, Belvedere, ltsz. : 1735 Proveniencia: Bécsi magánmlajdonból, 1915. Irodalom: Benesch 1924, 152, képpel; Garas 1960, 148, 226-227, kat. 335, 276. kép; Friesen 1973, 15; Kat. Wien 1974, 105, kat. 99 (Preiss, Pavel); Garas 1974, 254; Haberditzl 1977, 289; Baum 1980, 348-349, Nr. 208; Fehr-Lemmens 1994, 176; Dachs 2003,

1, 278, kat. 134; Haberditzl 2006, 208, képpel; Kat. Wien 2008, 192-193, kat. 91, képpel (Huck, Anina). A hajnal allegóriáját ábrázoló, kisméretű, tondóba foglalt festmény minden bizonnyal mennyezetkép vázlata. Világoskék égen Auróra, a hajnal mitológiai istennője érkezik kocsiján, körülötte puttók, egyikük, a legelső a hajnalcsil-