Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete

nagykeresztjét az előtte térdelő Batthyány nádornak. Mögötte Esterházy kancellár áll, kezében a ceremónia szövege; jobb oldalon, szintén a rend ornátusában Hatzfeld gróf vár a sorára. A bal szélen kivont karddal ábrázolt, magyar ruhás nemes Grassalkovich Antal. Csak a rajzon szerepel a negyedik ldtüntetett, Barkóczy esztergomi érsek. A többi szereplő az uralkodói apoteózisoknál szokásos allegorikus alak. Az oszlopos kapuépítmény ívében Abundantia (a Bőség) nőalakja repül, a trónus baldachinjánál az uralkodói bölcsességre utaló Pallas, fölötte az égen a harsonázó Fama (a Hírnév) áttetsző alakja, tőle jobbra pedig Gloria (a Dicsőség) babérkoszorúval, illetve egy, Szent István apró szobrát magasba emelő nőalak. A színvázlaton fent a magyar koronázási jelvényeket hordozó puttók zárják a kompozíciót. A vázlat alsó, sötétebb részéből kiviláglik egy újabb szimbolikus csoport: balról Khronos (az Idő) körvonala bontakozik ki, középen ruhátlan nőalak gyermekkel (Caritas, a Szeretet), aldhez jobbról a bunkójára támaszkodó Herkules (az Erő) csatlakozik. Utóbbi a freskón Magyarország térképét kapta a kezébe. Általa válik az aktuális ceremóniakép, a vörös és barna színekben tobzódó, látszólag spontán elhelyezett foltokból felépített vázlat a jó uralkodás és a lojalitás derűs apoteózisává, amely számos későbbi pompás freskón és vázlaton visszatér Maulbertsch életművében. J.A. I. 21. Heródes lakomája (Salome) / The Feast of Herod (Salome) 1763 olaj, vászon, 194x140 cm Jelzen:: A. Maulbertsch pinxit 763 Alba Iulia, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, ltsz.: 138. Proveniencia: Mária Terézia adománya az orláti római katolikus templom számárai 768ban vagy 1776-ban, ahonnan 1935-ben került a gyulafehérvári érsekségre. Irodalom: Bíró József: Hat ismeretlen Maulbertsch-kép Erdélyben. Magyar Művészet 13 (1937) 377-388; Fleischer 1932, 154, 828. sz.; Garas 1960, 68, 210, 161. kép; Garas 1974, 60, 235; Kat. Wien 1974, 94, kat. 51 (Garas Klára); Haberditzl 1977, 406-408; Dachs 2003, I, 92, kat. 67; Sabáu 2005, 207-213; Haberditzl 2006, 305, 306. I. 21. A festmény annak a hat darabból álló sorozatnak része (a továbbiak: A Szentlélek kiáradása, Krisztus és az apostolok, Krisztus mennybemenetele, Pásztorok imádása, Az apostolok áldozása), amely Mária Terézia adományaként került az orláti helyőrségi templomba. A hat mű közül öt szignált és négy datált is 1763-ból. Az adományozásról két 19. századi bejegyzés is szól a Protocollumban, illetve a História domusbzn, az egyik szerint 1768-ban, a másik szerint 1776ban történt. A képek hollétéről a készítés és az adományozás közötti időszakban nincs tudomásunk. Az eredetileg téglalap formájú, később íves záródásúvá alakított festményen Keresztelő Szent Jánosnak az evangéliumokban elbeszélt történetét (Mt 14,1-12; Mk 6,17-29) festette Maulbertsch. Heródest, aki sógornőjét, Heródiást vette feleségül, Keresztelő János figyelmeztette, hogy nem élhet vele. Heródiás, aki ezért nagyon megneheztelt Jánosra, felbíztatta lányát, Salomét, hogy János fejét kérje aján-