Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete

Irodalom: Garas 1960, 232; Új szerzemények. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 87 (1997) 118, 55. kép, 119; Mojzer 1999, 133-136, 1. kép; Tátrai Vilmos: Festmények párbeszéde. Szabálytalan tárlatvezetés a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában. Budapest, 2001, 146, 148, 76. kép; Dachs 2003,1, 343, kat. 33 [bécsifestő); Kat. Budapest 2003, 95; Garas 2007,46, 1. kép. I. 4. Hágár és Izmael az angyallal a pusztában / The angel with Hagar and Ishmael in the desert 1755 körül / circa 1755 olaj, vászon, 92x64,5 cm Magyar magántulajdon Proveniencia: Bécs, Dorotheum, 227. aukció, 19123, 182. sz. irodalom: Garas 1960, 232; Mojzer 1999, 133-136, 2. kép; Dachs 2003, I, 375, kat. 206 (bécsifestő); Kat. Budapest 2003, 95. A két ószövetségi témájú festmény már Garas Klára monográfiájában szerepel a közelebbről nem ismert Maulbertsch-képek között. Azonos méretük, stílusrokonságuk és összefüggő témájuk alapján is párdarabnak tekintendők. 1996-ban bukkantak fel újra, az Izsák feláldozása a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került, míg a Hágár és Izmael mai napig magántulajdonban van. A történetek Ábrahámról és fiairól szólnak; Ábrahám nem fél feláldozni fiait Istennek, aki viszont bőséggel áldja meg nemzetségét. Ábrahám elbocsátja házából Hágárt, felesége szolgálóját, s tőle született fiát, Izmaelt, aki majdnem szomjan hal a pusztában (Ter 21, 8-21). Izsákot, feleségétől, Sárától született fiát égő áldozatul adná az Úrnak (Ter 22, 1-19). A képek közös motívuma az angyal, aki megmenti a kiválasztott férfi leszármazottait. Mindkét történetnek a csúcspontját, a döntő pillanatát mutatja be a festő, azt, ahol fordul a cselekmény, ahol, az élet és halál határmezsgyéjén álló szereplők, az angyal szava és cselekedete nyomán, végül az élet oldalán kerülnek ki a viadalból. A tragikus események hangvétele különböző. Hágár és Izmael képét a fájdalom és kétségbeesés hatja át. Az erős fénnyel megvilágított nőalakot Mojzer Miklós a keresztfa alatt álló Szűz Máriához hasonlítja, s a sümegi Keresztrefeszítésscl hozza összefüggésbe. Az Izsák feláldozása pattanásig feszült, mozgalmas dráma. Az alakok groteszkek, kissé 1.4. torzak, mint a hátranyakló fejű Izsák kifeszült teste, Ábrahám pedig eltökélt vadsággal készül leszúrni fiát. Az angyal gesztusai is különbözőek: Hágárral szemben mozdulata lágy és megértő, míg Ábrahámhoz valósággal odarobban, hogy egy erőteljes mozdulattal visszatartsa szándékától. Mindkét képen hangsúlyosak a felborult, üres edények, amelyek - szintén Mojzer Miidós interpretációjában - a pillanatnyi lelki kiüresedés és reményvesztettség kifejezői. A jelenetek drámaiságát és feszültségét a redukált színhasználat mellett az erős fény-árnyék kontrasztok, a vöröses-barnás háttérből kivilágító sárga-fehér figurák és részletek teremtik meg. B. Zs.