Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jávor Anna: „Láttam én tornyait Szily templomának". Maulbertsch és Winterhalder Szombathelyen

kintve a kupolák köralapján (Rundung) kívül eső részletektől, a szentélybe szánt Angyali üdvözlet vázlata önmagában is befejezetlen volt. Maulbertsch téglány alakba komponálta a jelenetet, ígérve, hogy azt kétoldalt majd kiegészíti, ha megkapja a végleges méreteket; Winterhalder megnégyszerezte a felületet. Kérdés, hogy Maulbertsch valóban ilyen, körülfutó, szimmetrikus figurakoszorúra gondolt-e, amelyben - számos jelképes csoportozat mellett - Gábriel pendant-]ak£\\t még Mihály arkangyal is megjelenik rükwerts az isteni igazságosság képviselőjeként. A különféle angyalcsoportok és attribútumaik teológiai szerepét aztán a Deutung der Mahlereybtn magyarázta el a szerző. A változatos, volumenes alakok egyébként mind Maulbertschkarakterek, erőteljes mozgásuk az ég felé irányul. Ez a megkésett angyalglória, hajdan fénylő színességével mind a megrendelő, később pedig a hívek és a katedrális látogatóinak megelégedésére szolgált. A csegelvekbe szánt egyházatyák apró olajvázlatai Winterhaldertől szintén Lembergbe kerültek (kat. II. 28.-II. 31.).

33 A Mária bemutatását ábrázoló, tondó formájú vázlatot Maulbertsch már a nagykupola freskója modellójának szánhatta. Meg kell jegyezni, hogy a festő, amikor 1795 pünkösdkor valóban ellátogatott Szombathelyre, még mindig csak az építés alatt álló katedrálist láthatta, ahol a freskóval díszítendő terek nem voltak beboltozva. Mégis fogalmat alkothatott a templombelső dimenzióiról és a kupola hatalmas belmagasságáról. Freskóterve ezért távoli, a „pompás templom" előtt mozgatott nagy figurákkal számolt. Winterhalder megváltoztatta az arányokat, és az ő, ismét tarka mellékalak-csoportokkal kibővített kompozíciója magában foglalta Maulbertschét. Lényeges, koncepcionális változást jelentett a teljes alulnézetben ábrázolt baldachinoltár, amely alatt Mária templomba menetele játszódik. A terven szereplő quadro riportato képsík helyett egy illuzórikus, sotto in su látvány valósult meg - „visszabarokkizálva" ezzel a freskót a pozzói képszerkesztési elvekhez híven, miközben a felszaporodott figurális részletek klasszicizáló megoldásoktól sem mentesek. Winterhalder megoldása harmonizált saját szentélvfreskójával: a mégiscsak megkülönböztetett főnézet irányában fokozatosan bontakozik ki az apokrif cselekmény, és elvezet a Maulbertsch főoltárképén megjelenített Vizitációig.

34 Szily ezt a mennyezetképet már nem láthatta, de tudjuk, tetszésre talált utódainál. 1807-ben Somogy Lipót püspök példaként állította Anton Spreng elé, akire az utolsó Maulbertsch-vázlat, a Mária születése kivitelezését bízta úgy, „hogy az a dómtemplomban már létező winterhalderi festményekhez a lehető legjobban illő legyen" (... Winterhalderische Gemähide best möglichst anpassend seye). A mű színességét dicsérték a kortársak, s általában véve Maulbertschéhoz mérhető elismerésben részesülhetett a festő Szombathelyen. Az utókor pedig, Schmutzer jóslatát beteljesítve, kettejük szerzőségét még sokáig összekeverte.

35 A szombathelyi székesegyház építésének, berendezésének és kifestésének jól dokumentált története már régóta fontos adalékokkal szolgál a késő barokk művek alkotófolyamatának megismeréséhez. A műalkotás-együttes jelentőségéhez hozzájárul az is, hogy a térség egyik legutolsó ilyen emléke, kivitelezése már a 19. században fejeződött be. Azonban nem hídként működött, hanem a létrehozó egyházfői szándékot éltette, azt, amelyik Magyarországon fontos reprezentációs, sőt propagandaszerepet szánt a barokk freskónak egy bonyolult ideológiai és politikai helyzetben.

36 JEGYZETEK 1 Nagy János szanyi plébános költeményének kezdő sora 1797-ből, közli Kapossy 1922, 120; Géfin 1943, 13. E tanulmány német nyelvű előzményei: Jávor 2007; Jávor 2009a; Jávor 2009b. 2 A szombathelyi székesegyház alapvető irodalma: Kapossy 1922, 26-61, 79-84, 99-115. forrásközléssel; Géfin 1943; Garas 1955, 94-95, 199, 234-235, 262; Garas 1960, 160-163, 228-231, 262-283: dokumentumok (LXXXIX-CLCIIL); Sill 1977 (a háborús sérülésekről és a helyreállításról); Granasztóiné Györffy 2004 (a belső díszítés rekonstrukciójáról) 3 A késő barokk freskó, a programok és a kivitelezés immár klasszikus irodalmából: Tietze, Hans: Programme und Entwürfe zu den großen österreichischen Barockfresken. Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses 30 (1911-1912) 1-28; Tintelnot 1951; Bauer, Hermann: Rokokomalerei. Sechs Studien. Mittenwald 1980; Koller, Manfred: Arbeitsmethoden barocker Freskomaler in Osterreich. Barockberichte 2 (1990) 41-56, a technikáról; újabban: Lindemann, Berndt Wolfgang: Bilder von Himmel. Studien zur Deckenmalerei des 17. und 18. Jahrhundert. Worms 1994 - ikonológiai tanulmányok; vö. Maulbertschről Dachs 2004; Dachs 2005b; Dachs-Nickel 2007 - a munkamegosztásról, a segédek, elsősorban Andreas Brugger munkájának meghatározási kísérletével, pl. Sümegen. 4 Piglcr 1922, 61-63; Szmrecsánvi Miklós: Eger művészetéről. Budapest, 1937, 254-259; Garas 1960, 154, 229, 271; Matsche-von Wicht 1977, 112-125, 185-190; Jávor 2004, 341-344; Smohay 2007a, 17-18. 5 Kapossy 1922, 84-85; Garas 1960, 254-258, 278-281; Möseneder 1993; Möseneder, Karl in: Lorenz 1999, 316-318; Wörgötter - Kroupa 2005, 77-81 (a mühlfrauni Historische Erklärung Maulbertsch