Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jávor Anna: „Láttam én tornyait Szily templomának". Maulbertsch és Winterhalder Szombathelyen

a Keresztelő és Nepomuki Szent János-oltárok Szily védőszentjére utalnának. Galavics Géza mutatta ki a programban a politikai jelentőségű helyi és történelmi vonatkozásoktól induló gondolatmenet emelkedő ívét az egyetemes teológiai fogalmakig, „az égiek és földiek kapcsolatát megteremtő Mária kultuszához". Vizsgálatának ldtüntetett tárgya azonban nem Maulbertsch-mű, hanem a soproni Dorffmaister Szent István-mellékoltárképe, amelynek témáját a koronafelajánlás helyett a pannonhalmi apátság megalapítása, azaz aktualizáló történelmi jelenet váltotta fel 1792ben. Maulbertsch korábbi, hasonlóképpen Vizitáció-főoltárban kulmináló marianus freskóműve, a váci székesegyház 1770-es kifestésé legújabb, Jernyei Kiss János által elvégzett hermeneutikai nagyelemzése nyomán megállapíthatjuk, hogy a szombathelyi Mária-ciklus szellemi és festői programjában egyaránt a „história" hangsúlya lépett a simulacrum, azaz az átélés, beleérzés misztikus igénye elé. Am látni fogjuk, nem mentes a mű váci reminiszcenciáktól^ Most a mű elkészültének saját, belső történetét követve: a püspök 1791 tavaszán árajánlatot kért a festőtől, és még le sem tették az alapkövet, amikor Maulbertsch már dolgozott a terveken. Szily május 11-i levelében adta meg a méreteket és a témákat, a festő 19-én megküldte az első vázlatokat, és a szerződés május 27-i kísérőlevelével a püspök vissza is juttatta azokat Bécsbe. Ez a négy vázlat (dero vier Skitze) kisméretű olajkép lehetett, bozzetto, „első gondolat", esetleg rajz, melyek alapján egyelőre három oltárképre szerződtek. Köztük a Szent Quirinus-mellékoltáré, amelyhez a festő felkutatott két rézmetszetet a savariai mártírról, megküldte azokat a püspöknek, hogy válasszon közülük, majd - a fennmaradt vázlat és a nagy kép tanúsága szerint - a Bavaria Sancta című 1615-ös sorozat lapja, id. Raphael Sadeler műve alapján készítette el a saját kompozícióját (kat. I. 34.).

21 Ezt megelőzőleg azonban, még augusztusban elküldte a főoltár és a Szent Márton-mellékoltár - kidolgozottabb - vázlatait is (haubt Scicen) Szombathelyre, amelyeket Szily levélben megbírált, utána szintén visszaküldte őket. Szeptember 14-én már a kész Szent Márton-oltárképet jelenti Maulbertsch, utána a másik négy (Quirinus, Szent Pál, Szent Péter és Szent László) - részben új - vázlata kerül sorra. A vázlatok postán közlekedtek, a kőszegi delizsánszon, egyszer el is kallódtak a vámon. Ezután a festő áttért arra, hogy a vászonképeket hengerben küldje (szintén az alacsonyabb vámtarifa végett), ezeket a püspökségi asztalosnak kellett fölfeszítenie. A püspök minden egyes, írásban jelentett, befejezett kép után - látatlanban - egyenként fizetett: a nagyokért 300-300, a kisebbekért 170 forintot; a főoltárképre 450 forintért szerződtek. Maulbertsch a főoltárképet a következő évre hagyta, mivel ahhoz külön kellett vásznat rendelnie FelsőAusztriából, és praktikus okokból - Szilyt erről meggyőzve - egyelőre magánál tartotta az összes elkészült festményt. Négy mellékoltárképet együtt hozatott le a püspök Bécsből 1792. március végén társzekéren - mivel a menetrendszerű postakocsira a feltekert képek nem fértek fel. Kicsomagolásukra, tárolásukra a festő levélben adott részletes utasítást: az általa felhengerelt, nagyméretű vászonképeket itt feszítették újból vakkeretre. Fektetve, sőt, lehetőleg a díszteremben, a párkányra fellógatva javasolta őket megőrizni végső elhelyezésükig.

22 Közülük a Szent Pál megtérését (azaz megkeresztelését) ábrázolót még Szily idejében felváltotta egy olasz kép Herzan bíboros ajándéka -, Maulbertsché eltűnt. Párja, a szintén ldsebb méretű Kulcsátadás 1945-ben sérült meg végzetesen. Szent István és Jézus megkeresztelése mellékoltárképeit a püspök Dorffmaister Istvánnal festette meg, a Szent László-kép kivitelezésétől időközben feltehetőleg elállt. A két nagyméretű mellékoltárképnek a vázlata is fennmaradt (kat. I. 33. és I. 34.). Ezek valódi, első kézből való bozzettók: kompozíciós vázlatok és festői ötletek Quirinusé mindenesetre egészen könnyedén odavetett. Mégis, lehetséges, hogy már a második garnitúrához tartoztak, amelyeket a levelezés tanúsága szerint nem követett kidolgozottabb modello. A püspök által kért változtatásokat Maulbertsch a nagy képeken valósította meg.

23 Bonyolultabb a főoltárkép megfestésének a története. A Vizitáció-kép genezisét egy levélváltás és a pannonhalmi bencés főapátság gyűjteményében őrzött, kidolgozott olajvázlat nyomán ismerjük: 1792 tavaszán Maulbertsch jelenti, hogy - az egyszer már elfogadott vázlathoz képest - megfordította a jelenet elrendezését, így Mária immár jobbról lép Erzsébet elé, ezáltal József alakja szabadon helyezkedik el. Ezt a közbülső változatot azonosította Garas Klára a pannonhalmi modellósrA (kat. I. 32.); kompozíciója erősen emlékeztet az 1770-es váci főoltárfreskóéra. A végleges, mégis visszaforgatott megoldáshoz egy még korábbi saját művéből merített Maulbertsch. A közelmúltban a pozsonyi városi galériába jutott, kevés szereplős Vizitáció-képet oldott festésmódja alapján az 1760as évekre datálta felfedezője, Anna Pleskotová-Petrová. Ez nem vázlat, mérete „közepes" (kat. I. 40.). Mindenesetre innen örökölte a főoltárkép a kompozíció magját, és meglehet, hogy a járulékos részleteket a pannonhalmi vázlat alapján vitte a nagy vászonra a festő. Ujabban előkerült a pozsonyi képnek egy olyan verziója is, amely tanítványi