Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jávor Anna: „Láttam én tornyait Szily templomának". Maulbertsch és Winterhalder Szombathelyen

Franz Anton Maulbertsch: Az isteni Gondviselés megdicsőülése, 1783 A szombathelyi püspöki palota dísztermének mennyezetképe Maulbertsch 1783 júliusában előreküldte architektúrafestőjét Szombathelyre, a püspöki palota díszterme kifestésének megkezdésére, és a munka meggyorsítására egy figurafestőt is maga mellé vett Pápán. Az első Rummel, feltehetően azonos azzal a Martin Rummellel, aid már 1768ban kimutatható Székesfehérvárott; a bécsi Johann Maidingernek szignált olajképét is ismerjük Pozsonyból.

13 Minden valószínűség szerint az ő közreműködésükkel készült el végre 1783 őszén a pompás freskó, amely az isteni gondviselés halvány nőalakját jeleníti meg kazettás látszatkupola kerek nyílásában, fénylő égbolt előtt, további jelképes alakok - az O- és Újszövetség, Kronosz, az idő, Fama, a hírnév és a napernyő alatt gyermekekkel ábrázolt, fiatal nő: az ókort képviselő Sába királynője (?) - kíséretében. Az allegorikus mennyezetkép a késő barokkban elterjedt megoldással táblaképszerűen, egy nézetre komponált, Maulbertsch korai és érett műveivel ellentétben nem manipulálja a teret. Körbefutó képsort alkotnak a bolthajlatba rendezett fatti, 2Z2ÚL a történeti magyarázó jelenetek, önmagukon belül újabb allegóriákkal: az alvó pogány nőalak faunnal, az új hitet hozó hajnal, a Szombathely, azaz S avaria keresztény „aranykorát" megidéző csoport a helyi kultuszú szentekkel, Quirinus és Márton püspökökkel a trónoló Egyház lábánál, végül a négy világrész mint a keresztény vallás egyetemességének hirdetői. A terem oldalfalai is festettek: négy, ívesen záródó, keskeny falszakasz tárgyában is antikizáló, bronzszínű, monokróm képe Szombathely ókori történetéből mutat be egy-egy jelenetet. Bár itt feltételezhető leginkább a segédi közreműködés, Maulbertsch e képek egyikén - Constantinus Chlorus törvényt hirdet Savaridban - szignálta a művet. A bonyolult freskómű minden bizonynyal Szily intenciói alapján, esetleg egy általa megbízott tudós (talán a régész Schönvisner István? [1738-1818]) programja szerint készült, szöveges koncepciója vagy magyarázata azonban nem ismert, és hiányzik is az egyes képek és az összefüggések felfejtéséhez. A festői erények azonban túllépnek ezen: világos, egyértelmű színei, a fény dominanciája, a szépen formált figurák kiegyensúlyozott