Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Kftiny) premontreiek megbízásai

Mária és Erzsébet találkozását és Szűz Mária bemutatását ábrázolja. A falfestmény e részéhez készített két vázlat ismeretes, a szabadabb felfogású vázlatot a bécsi Belvederében őrzik (kat. II. 19.). A második - kivitelezését illetően - közelebb áll a végleges múhöz, és a lembergi Ukrán Tudományos Akadémia Gyűjteményében lelhető fel (kat. II. 20.). Az első vázlat színkezelése lenyűgöző, a telített vörös az egész felületet egyre inkább elnyelő barnás-sárgás színfoltból parázslik elő. Markáns hatású a pasztózusan felvitt, gyakran egészen adatszó réteggé szétkent fehér is, ami tovább finomítja a színek összjátékát. Még a figurák sematikusan megfestett, jól kivehető vörös pontokból alakított arca is a drámaiságot erősíti. A vázlat összességében átláthatóbb, még az egyes angyalokat tekintve is. Krisztus - a falfestménnyel ellentétben - itt közvetlenül a mennyei trónnál áll, illetve néhány figura tükörfordított. A vázlaton egy sem szerepel a világi hatalmat reprezentáló szimbólumok közül, amelyek a kész művön többször is felbukkannak. A lembergi vázlatot - a végleges műhöz való hasonlóságot alapul véve - nyugodtan tekinthetjük a festő modellójának, amely - egyszerűsített formában - már a végleges munka minden fontos elemét tartalmazza. A Máriához mint a Mennyek Királynőjéhez való kötődést Andreas Schweiglnek a szentélyben található két reliefje is alátámasztja. Az egyik témája Bethsabé Salamonnál (lKir 2,19-21), ami minden bizonnyal összekapcsolható a festmény szélén megfestett illuzionisztikus kőtábla bibliai idézetével.

163 A másik relief témája Eszter királyné a zsidó nép megmentéséért könyörög (Esz 8,3). Már a Szegények Bibliájában (Biblia pauperum) is meglévő bibliai tipológia szerint a két ószövetségi jelenetet Mária megkoronázásának előképeként értelmezték.

164 Eszter alakja többek között Mária bölcsességére és bátorságára való utalásként jelent meg, mint például Johann Georg Etgens falfestményén Kiritein kegytemplomában. Ugyanakkor a két trónus a fent említett idézettel (lKir 2,19) Mária mennybemenetelének dicsőítésére mint Krisztussal kötött misztikus jegyességére is utal.

165 Amikor az obrowitzi Mária mennybevétele-kolostortemplom falfestményeinek keletkezési idejéről beszélünk, a közveden írásos források hiánya miatt a festmény egyes részeinek datálása meglehetősen eltér egymástól, és az 1770 és 1787 közötti időszakra tehető. Joseph Pichler Winterhalder freskóját körülvevő dekoratív kerete tartalmaz egy illuzionisztikus kartust az alábbi felirattal: PICTUM MDCCLXX**, ami a falfestmények datálását igencsak tévútra vezette.

166 Az átírásban a csillaggal jelölt helyek ugyanis arra a tényre utalnak, hogy Pichler obrowitzi munkálatainak befejezése után a kifestés még nem teljesen készült el. A festő ezért szándékosan hagyott helyet a kartusban a dátum kiegészítésének. Ezért nagyon valószínű, hogy Pichler munkája - ahogy azt Johann Peter Cerroni megadja - az 1781 -es évre esik. A festett architektonikus részekkel egyidejűleg keletkezett Winterhalder Szűz Mária-freskója is, melynek színkezelésében még fedezhetünk fel párhuzamokat a raigerni Színeváltozás gazdag koloritjával. 1782-ben a jelzések szerint nem csak Josef Winterhalder említett oltárképei születtek, hanem még egy képpár, amely szerzője Kremser Schmidt volt.

167 Az egyik festmény a premontrei rend által is követett regulák szerzőjét (Szent Ágoston tanításával küzd az eretnekség ellen), a másik a rend alapítóját (Szent Norbert az Eucharisztia imádása közben) ábrázolja.

168 A templombelső ikonográfiái programjának kialakításakor mindkét festménynek igen komoly szerep jutott. Ezzel egyidejűleg keletkezett Maulbertsch Mária menny'bevétele-képe is, valószínűleg az 1782. év téli hónapjaiban a festő műtermében Winterhalder és Kremser Schmidt képeinek megbízásához köthetően. De térjünk vissza a falfestményekhez. A második falmező és az architektonikus díszítés befejezése után Joseph Pichler vajon miért nem egészítette ki az évszámot? Az illuzionisztikus falkép tanúságtétele sem teljesen egyértelmű, az egyes díszítőelemek alaposabb vizsgálata során szembetűnő különbségeket vehetünk észre, például a központi freskó körüli teret kitöltő kazettás mintában, vagy annak összességében kifinomult kivitelezésében. Itt az első képmezőt körülvevő illuzionisztikus fogsoros fríz helyett finoman díszített párkányt látunk. Ugyanakkor a templom illuzionisztikus építészeti díszítése nagyon egységesnek tűnik, és nem tudjuk, hogy ifjabb Josef Winterhalder milyen fokig helyettesítette Joseph Pichlert, és festette meg adott esetben az architektúrát is kollégájához hasonló stílusban. Winterhalder amint azt elsősorban a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenes évek elejéről származó számos megbízása is bizonyítja - igen jártas volt a díszítőfestésben, és a belső terek dekorációjában a látszatarchitektúrák minden csínját-bínját alkalmazta. Már első pillantásra egyértelművé válik, hogy az angyalfejekkel díszített és a lorettói litánia szimbólumait tartó grisaille-gyámkövekWinterhalderkezemunkái. Winterhalder más munkáiból tudjuk, hogy a festő a marginális figuráknak és a puttófejeknek is individuális vonásokat kölcsönzött, ami itt nem érhető tetten. Kétségtelenül felismerhető azonban a szentélyfreskót keretező, Szűz Mária életét bemutató négy grisaille-jelenet szerzőjeként, ahol a figurák és az arcok kiala-