Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Kftiny) premontreiek megbízásai

alakja, és az összes kompozicionális eltérés és egyszerűsítés ellenére itt az obrowitzi mű egyértelmű reminiszcenciájáról beszélhetünk. Ugyanezt a motívumot dolgozza fel a hetvenes években megfestett Apokaliptikus Asszony képe is, amely minden bizonnyal az obrowitzi kolostorhoz tartozott, és amit ma a Neu Reisch-i (Nová Rise) premontrei kolostor gyűjteményében őriznek.

154 Nagyon hasonló kompozíciót alkalmazott Winterhalder az alsó-ausztriai Tautendorf egyik Szent József-képén, amelynek alakja az obrowitzi Szent József közeli rokona, csakúgy, mint a sárgászöldes fényben megjelenő Atyaistené, ami szintén emlékeztet az obrowitzi kép vázlatán látható azonos motívumra.

155 A kép keletkezését, melynek eredeti kompozícióját és színkezelését sajnos a többszörös átfestések megsemmisítették, 1785 előttre, a templom építésének idejére datálhatjuk. Az obrowitzi templom boltozatán található falkép középső mezőjét a lorettói litániából származó, grisaille-technikával festett szimbólumok keretezik, amelyek a freskó fő tematikájára, Mária tisztaságára utalnak.

156 Az angyalfejeket ábrázoló illuzionisztikus gyámköveken láthatjuk - egymással szemben - fénytől körülvéve a Frigyládát (Zsid 9,4) a mannával (azaz Krisztussal), illetve Noé bárkáját (Ter 8,11), ami arra utal, hogy Isten Máriában találta meg szentségtartóját, aid alázatosan „igen"-t mondott. A második párost a bezárt kapu mint Mária tisztaságára való utalás, illetve a templom (lKor 6,19) alkotja, amely Máriát mint a Szendélek templomát ábrázolja. Dávid tornya és más szimbólumok a korabeli kommentárok szerint erődítményt jelentettek, és Szűz Mária mint az ország, illetve a hit védelmezőjének szerepét erősítették.

157 Az egész jelenetet a boltíven megjelenő alábbi ószövetségi vers zárja le: GLORIA LAETTTIA HONORIFICENTIA POPVLI NOSTRI (Zsid 15,9). Az idézet a szentélytér és a mennyezet festészeti díszítésének legfontosabb tartalmi részeire utal. Itt valósult meg Winterhalder és egykori tanára, Franz Anton Maulbertsch egyoittműködése, aki 1782 körül a főoltár számára megfestette a Mária mennybevétele-képet.

158 A hideg színek és a tiszta kompozíciós elrendezés hangsúlyozzák a drámai mozzanatokat, és előrevetítik Maulbertsch rá következő években festett képeit. A főoltárkép végleges kialakítását azonban a kölcsönös egymásra hatás, illetve a szentélyboltozat Winterhalder-freskója cselekményéhez való igazodás gazdagította.

159 Az ismét en grisaille megfestett építészeti keretben a felhőn Krisztust láthatjuk további angyalokicai, amint Szűz Máriát várja, hogy a jelenet felső részén ábrázolt trónszéket közösen foglalják el. Ezt a motívumot a Királyok első könyvéből származó részlet is alátámasztja: POSITVS EST THRONVS MATRI REGIS, QVE SEDTT AD DEXTERAM Eivs (lKir 2,19). A jelenetet további angyalfigurák egészítik ki, akik az angyalok kilenc karát alkotják. A jelenet alsó szélének közepén álló angyal kezében jogart tart, másik kezével Mária koronáját emeli fel egy párnáról, amelyen további (világi) uralkodói koronák nyugszanak. A koronát Mária az angyalok és a világegyetem királynőjeként veszi át. Az angyalok hierarchiájának alaptételét PseudoDionysios Aeropagita írása fogalmazza meg, amely szerint az angyalokat három rendbe és kilenc karba rangsorolhatjuk. Itt azonban nem a karok összes tagjának szó szerinti ábrázolásáról van szó, amint az más közép-európai falfestményeken látható, hanem az egyes angyalkarok egyedüli képviselőiről, akik azonban a legtöbb esetben nem viselik „hagyományos" attribútumaikat, amelyek lehetővé tennék azonosításukat. Az angyal a koronákat tartó párnával képviselheti az uralmakat, azaz Aeropagita rangsorolása szerint a hierarchia második helyén felsorolt lényeket, akik arra felügyelnek, hogy a többi kar teljesítse kötelességeit.

160 A trón irányába mutató, repülő angyal a páncélos Mihály arkangyal; attribútumai, a tüzes kard, a pajzs és a mérleg a lelkeket mérlegelő szerepére utalnak (Psychostasis). E jelvényeket a bal alsó sarokban tartják az angyalok. Mihály arkangyal felett valószínűleg Rafael arkangyal és az ifjú Tóbiás jelenik meg a kereszt formájú vándorbottal, amivel szintén az uralmakat vagy az angyalokat ábrázolják. Rafael kézen fog egy másik angyalt, akinek homloka fölött kereszt látható, ami Gábriel arkangyal ábrázolásának felel meg. A lény homlokán látható csillag és a szárnyak őrangyalra is utalhatnak, Cesare Ripa szerint ugyanis XL Anima Rationalist hasonlóképpen ábrázolják.

161 Az egész csoport fölött egy szivárványos szárnyú, zöld ruhába és lila köpenybe bújtatott és ezúttal zárt királyi koronát kezében tartó angyalfigura dominál. Két angyal egy jogart és az Aranygvapjas Rend jelvényét, valamint más uralkodói szimbólumokat karolnak át; ezek a jelvények a trón csúcsán is megjelennek.

162 A jelenet felső részén látható két előkészített trónszéket páncélos lények veszik körül, amelyek a hatalmasságokat képviselik. Az ülő angyal két babérkoszorúval a kezében és a mellkasából kitörő fénysugarakkal valószínűleg a trónusok rendjét képviseli. A több pár szárnnyal rendelkező és a trónokat felülről övező lények a szeráfok, a legmagasabb rendű angyalok kara. A velük szemben látható angyal a harsonával az arkangyalokat képviseli. A középső mezőt a Szűz Mária életéből vett négy grisaille-jelenet keretezi. A főoltár felől nézve az első egymással szemközti képpár Mária születését és az Angyali üdvözletet, míg a második