Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Kftiny) premontreiek megbízásai

Szent Anna, az északit Szent Joachim tiszteletére emelték. A két teret összekötő képzeletbeli vonal középpontjában található az a képmező, mely a Legenda Aurea leírása szerint ábrázolja Joachim és Anna találkozását az Aranykapunál. A jelenetet a szeplőtelen fogantatás szimbólumaként értelmezték. A kápolnákban található falképek, a Szent Anna olvasni tanítja Máriát, illetve a Híradás Joachimnak-jelenetek szerzője Winterhaider.

150 A Híradás Joacbimnak-témájú képhez készített több előtanulmányt is őriznek különböző gyűjteményekben. Egy rajz található a liechtensteini hercegi gyűjteményben Vaduzban (illetve a bécsi Liechtenstein Museumban) (kat. II. 51a), egy papírra festett olajvázlat ismeretes a lembergi Ukrán Tudományos Akadémia Gyűjteményeiben (kat. II. 22.), illetve egy papírra festett temperavázlatot őriznek a brnói Morva Galériában (kat. II. 23.). A brünni vázlattal ellentétben a Lembergben és a Vaduzban található munkák tömörebb kompozíciós felépítése Joachim és az angyal kapcsolatát emeli ki. A Szent Anna olvasni tanítja Máriát-festményhez készült vázlat jelenleg nem ismeretes, de egy Lembergben őrzött, illuzionisztikus falfestményhez készített terv témája azonos a kápolnabeli falképpel, és kidolgozását illetően a tervet 1785 körűire datálhatjuk (kat. II. 26.). A boltozat közepén látható Szűz Máriát bibliai alakok csoportjai veszik körül. A jobb alsó részen az Ószövetség alakjai jelennek meg. Legalul látható Ádám és Éva, közöttük a tiltott alma, illetve láthatjuk Ábrahám és Izsák jelenetét, Mózest a törvénytáblákkal, valamint a hárfázó Dávid királyt. Az olajágat tartó férfi kétségkívül Noé ábrázolása, míg a páncélos, kardot és pajzsot tartó katona alakjában Gideont; a főpapi ruhát viselő férfiban pedig Mózes testvérét, Áront ismerhetjük fel. A szemközti oldalon Erzsébet kapott helyet a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, akinek lábánál bárány áll, kezében írásszalag az Ecce Agnus Dei felirattal. Keresztelő Szent János foglalja el az első és utolsó próféta helyét, ami az alatta álló ószövetségi alakokra mutató mozdulatában fejeződik ki. Ugyanakkor Szent János összekötő szerepet is játszik az O- és Újszövetség között.

151 A felhő alatt, amelyen áll, a megváltásért könyörgő figurák láthatók, akik karjukat Mária, Krisztus és Keresztelő Szent János felé nyújtják. A gyermek Jézust és Szűz Máriát Zakariás, Szent József, Szent Joachim és Szent Anna veszi körül. Szent Anna mellett egy ma már nehezen felismerhető, angyalokkal körülvett lebegő figura látható kezében pálmaágakkal, ami minden bizonnyal a feltámadt (győzedelmes) Krisztus ábrázolása. A teljes jelenetet felül az Atyaisten angyalok által tartott alakja zárja le, akinek balján egy liliomot és tükröt tartó angyal látható. A tükörből a szeplőtelen fogantatásra utalva - fehér fénysugár indul ki a Szűzanya felé. A jobb oldali angyal kezében tartott csillagból is fehér fény sugárzik Szűz Mária irányába. Maga a csillag Mária szimbólumainak egyike, és az ebből kiinduló fény utalhat a Szentlélek megtestesülésére, amiből a Megváltó megszületett. Fennmaradt egy ehhez a falképmezőhöz készült, újonnan azonosított vázlat, de a végleges műhöz képest jelentős eltéréseket, valamint a másfajta színtónust figyelembe véve inkább egy előtanulmányról, nem pedig a végleges modellóról beszélhetünk (kat. II. 21.). A vázlatot sötét földszínek jellemzik, ami például a jelenet felső részén látható angyal ruházatán vagy Ádám alakján jelenik meg markánsan. A sötét tömegből a pontszerűen megvilágított fontos részek éles kontrasztként emelkednek ki, különösen jellemző ez Mária alakjára a gyermek Jézussal, illetve az Atyaisten különösen erős fényekkel és drámaian megfogalmazott figurájára. A végleges mű az itt használt korlátozott színrepertoár ellenére is megőrzött egyfajta rokokós könnyedséget, ami az apró, markáns színfoltokkal kiegészített rózsaszín és világoskék színek alkalmazásában figyelhető meg. A Szent Joachim-oltárképre vonatkozó előtanulmányokhoz hasonlóan ezen a vázlaton is a majdan térben kibontakozó falfestmény jellegzetes térbeli összesűrítéséről beszélhetünk. A vázlathoz képest a legnagyobb kompozicionális eltérések az angyalokkal körülvett gyermek Jézus alakjának megfordításában, a háttér feszesebb drapériájában, Szent Erzsébet alakjában, illetve egyes ószövetségi alakok megfogalmazásában érhetők tetten. A vázlaton felbukkanó néhány figurával függ össze az a bécsi Albertinában őrzött rajz is, amelyik Ábrahámot és Izsákot, valamint az őszes szakállú, agg Noét ábrázolja kezében olajággal (kat. II. 42.). Ábrahám gesztusa és Izsák figurája teljesen azonos a vázlaton látható megoldással, és csak Ábrahám fejének másik irányba történő fordításában tér el attól. Bizonyosan azon rajzok vagy vázlatok egyikéről van szó, amelyeken a festő alaposabban kidolgozott bizonyos motívumokat, mielőtt az adott részt a végleges műbe beillesztette volna. Az Immaculata motívumát Winterhalder már a raigerni bencések számára készített képen is alkalmazta, noha azon a Lapurisima-típusát festette meg, azaz Szűz Máriát a gyermek Jézus nélkül, fiatal lányként ábrázolta, aki összekulcsolt kézzel a holdsarlón lévő kígyón áll.

152 A kígyón álló győzelmes Maria Immaculata tűnik fel például az 1780-as évek végéről származó datschitzi (Dacice) Szent Lőrinc-plébániatemplom egyik oltárképén is (1787).

153 A festményen Mária és a gyermek Jézus mellett megjelenik még Keresztelő Szent János, Szent Joachim és Szent Anna