Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Bereczky Lóránd - Jávor Anna: Késő barokk impressziók. Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder budapesti kiállítása elé
Késő barokk impressziók Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder budapesti kiállítása elé Mester és tanítványa páros kiállítását tárja közönség elé a Magyar Nemzeti Galéria: Maulbertsch az Alpokon túli festészet legragyogóbb 18. századi tehetsége, Winterhalder pedig - ahogyan az idei langenargeni kiállítás címe is kifejezi - Maulbertsch legjobb tanítványa volt; ők ketten Tiepolo és Goya, Haydn és Mozart kortársai. „Maulbertsch legkiválóbb műveit a Magyar Királyság őrzi" - figyelmeztetett a festő halálakor apósa, Jakob Schmutzer, a bécsi rézmetsző akadémia alapító igazgatója, és tőle származik Winterhalder dicsérete is, miszerint „még a nagy Raphael is, ha feltámadna" összetévesztené kettejük műveit. A Fekete-erdőből elszármazott fiatalabb festő Morvaországban telepedett le, műveinek zöme a mai Cseh Köztársaság déli tájain található. Tegyük hozzá: mindkét művész erőssége a freskó volt, főműveik bejárhatók a Dunántúlon, AlsóAusztriában és a morva vidéken. Kiállításra mindenekelőtt múzeumi képek kerülhettek, olajfestmények és rajzok, köztük számos vázlat, a monumentális művek spontán frissességű, „első gondolata", és ldvételképpen egyháztól kölcsönzött oltárképek, kolostori sorozatok. Utóbbiak inkább Winterhaldertől érkeztek, közülük is kiemelkedik a festő rendkívül barátságos, rejtett önportréja Lukács evangélista képében. Maulbertschtől pedig egy olyan szignált, drámai remekművet sikerült - a gyulafehérvári érsekség nagylelkű kölcsöneként - a közönség elé tárnunk, amely még soha sem szerepelt kiállításon: Heródes lakomája, középpontban Salome döbbenetesen magabiztos, rubensi alakjával. A két festő munkái egy-egy önálló kiállításrészben kerülnek bemutatásra, tiszteletben tartva a 2009 tavaszán Langenargenben, Maulbertsch szülővárosában megnyitott, a brnói kollégák által összeállított Winterhalder-válogatás integritását. Az ő ajánlatukat követően öltött testet - és vált egyáltalán megvalósíthatóvá - egy jelentősebb budapesti Maulbertsch-bemutató régi óhaja, méghozzá a festő monográfusa, Garas Klára akadémikus, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója 90. születésnapjának évében. Utoljára 1974-ben, a művész születésének 250. évfordulója alkalmából volt Maulbertsch (és kora)kiállítás a Szépművészeti Múzeumban; az 1984-es évfordulóra mi küldhettünk Langenargenbe egy válogatást „Franz Anton Maulbertsch és köre Magyarországon" címmel. Sorozatot indítottunk vele: az Eduard Hindelang vezette alapítványi múzeum azóta három fontos kiállítást rendezett a városka nagy szülöttének a Bodeni-tó partján, és immár a tanítványokra is figyelmet áldoz. Winterhalder és Maulbertsch találkoztatása a budapesti bemutatón ugyanakkor szomorú eseményeket idéz: a két kiállítási egység fókuszában a szombathelyi székesegyház barokk berendezése áll, amelyen 1791-től kezdve dolgozott Maulbertsch, de a freskók kivitelezését már nem érte meg - azokat Winderhaider valósította meg egykori mestere vázlatai alapján. 1945 tavaszán a székesegyház bombatalálatot kapott; elpusztultak a mennyezetképek, és súlyosan megsérültek Maulbertsch oltárképei is - a több száz darabra szakadt Vizitáció már nem került vissza a főoltárra. Az elmúlt évtizedben megújult a templom, és a műemléki hivatal kezdeményezésére megkezdődött a főoltárkép restaurálása a Magyar Nemzeti Galériában. Sokat lendített a munkán meghívásunk a brnói Moravská galerie, név szerint Zora Wörgötter művészettörténész által irányított Színek, fények, formák üzenete címmel Maulbertsch-művek megmentését célzó - „Culture 2000" pályázati programba, amelybe a langenargeni múzeum is bekapcsolódott. 2005 óta rendszeressé vált háromoldalú kapcsolatunk eredménye tehát a mostani kiállítás, ahol a heroikus restaurátori munka eredményéről is számot adunk. A brnói művészettörténészek, elsősorban Lubomír Slavícek professzor által összeállított, nemzetközi Winterhalder-kollekció mellé további húsz külföldi kölcsönzőtől kértünk és kaptunk Maulbertsch-műveket - a mozdítható életmű legjavát. Igyekszünk közvetíteni a megértésükhöz feltétlenül szükséges történeti-művészettörténeti ismereteket, de reméljük, ezek a virtuóz, színpompás alkotások önmagukban is elgyönyörködtetnek majd, maradandó benyomásokat impressziókat - nyújtva a 18. század második felének sajátos - késő barokk - modernizmusáról. BERECZKY LÓRÁND főigazgató Magyar Nemzeti Galéria JÁVOR ANNA gyűjteményi igazgató Magyar Nemzeti Galéria
