Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Bereczky Lóránd - Jávor Anna: Késő barokk impressziók. Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder budapesti kiállítása elé

Késő barokk impressziók Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder budapesti kiállítása elé Mester és tanítványa páros kiállítását tárja közönség elé a Magyar Nemzeti Galéria: Maulbertsch az Alpokon túli fes­tészet legragyogóbb 18. századi tehetsége, Winterhalder pedig - ahogyan az idei langenargeni kiállítás címe is kife­jezi - Maulbertsch legjobb tanítványa volt; ők ketten Tiepolo és Goya, Haydn és Mozart kortársai. „Maulbertsch legkiválóbb műveit a Magyar Királyság őrzi" - figyelmez­tetett a festő halálakor apósa, Jakob Schmutzer, a bécsi réz­metsző akadémia alapító igazgatója, és tőle származik Winterhalder dicsérete is, miszerint „még a nagy Raphael is, ha feltámadna" összetévesztené kettejük műveit. A Fe­kete-erdőből elszármazott fiatalabb festő Morvaországban telepedett le, műveinek zöme a mai Cseh Köztársaság déli tájain található. Tegyük hozzá: mindkét művész erőssége a freskó volt, főműveik bejárhatók a Dunántúlon, Alsó­Ausztriában és a morva vidéken. Kiállításra mindenekelőtt múzeumi képek kerülhettek, olajfestmények és rajzok, köz­tük számos vázlat, a monumentális művek spontán frisses­ségű, „első gondolata", és ldvételképpen egyháztól köl­csönzött oltárképek, kolostori sorozatok. Utóbbiak inkább Winterhaldertől érkeztek, közülük is kiemelkedik a festő rendkívül barátságos, rejtett önportréja Lukács evangélista képében. Maulbertschtől pedig egy olyan szignált, drámai remekművet sikerült - a gyulafehérvári érsekség nagylelkű kölcsöneként - a közönség elé tárnunk, amely még soha sem szerepelt kiállításon: Heródes lakomája, középpont­ban Salome döbbenetesen magabiztos, rubensi alakjával. A két festő munkái egy-egy önálló kiállításrészben ke­rülnek bemutatásra, tiszteletben tartva a 2009 tavaszán Langenargenben, Maulbertsch szülővárosában megnyi­tott, a brnói kollégák által összeállított Winterhalder-válo­gatás integritását. Az ő ajánlatukat követően öltött testet - és vált egyáltalán megvalósíthatóvá - egy jelentősebb bu­dapesti Maulbertsch-bemutató régi óhaja, méghozzá a fes­tő monográfusa, Garas Klára akadémikus, a Szépművésze­ti Múzeum nyugalmazott főigazgatója 90. születésnapjá­nak évében. Utoljára 1974-ben, a művész születésének 250. évfordulója alkalmából volt Maulbertsch (és kora)­kiállítás a Szépművészeti Múzeumban; az 1984-es évfor­dulóra mi küldhettünk Langenargenbe egy válogatást „Franz Anton Maulbertsch és köre Magyarországon" cím­mel. Sorozatot indítottunk vele: az Eduard Hindelang ve­zette alapítványi múzeum azóta három fontos kiállítást rendezett a városka nagy szülöttének a Bodeni-tó partján, és immár a tanítványokra is figyelmet áldoz. Winterhalder és Maulbertsch találkoztatása a budapesti bemutatón ugyanakkor szomorú eseményeket idéz: a két kiállítási egység fókuszában a szombathelyi székesegyház barokk berendezése áll, amelyen 1791-től kezdve dolgo­zott Maulbertsch, de a freskók kivitelezését már nem érte meg - azokat Winderhaider valósította meg egykori mes­tere vázlatai alapján. 1945 tavaszán a székesegyház bomba­találatot kapott; elpusztultak a mennyezetképek, és súlyo­san megsérültek Maulbertsch oltárképei is - a több száz darabra szakadt Vizitáció már nem került vissza a főoltár­ra. Az elmúlt évtizedben megújult a templom, és a műem­léki hivatal kezdeményezésére megkezdődött a főoltárkép restaurálása a Magyar Nemzeti Galériában. Sokat lendített a munkán meghívásunk a brnói Moravská galerie, név sze­rint Zora Wörgötter művészettörténész által irányított ­Színek, fények, formák üzenete címmel Maulbertsch-mű­vek megmentését célzó - „Culture 2000" pályázati prog­ramba, amelybe a langenargeni múzeum is bekapcsolódott. 2005 óta rendszeressé vált háromoldalú kapcsolatunk ered­ménye tehát a mostani kiállítás, ahol a heroikus restauráto­ri munka eredményéről is számot adunk. A brnói művé­szettörténészek, elsősorban Lubomír Slavícek professzor által összeállított, nemzetközi Winterhalder-kollekció mel­lé további húsz külföldi kölcsönzőtől kértünk és kaptunk Maulbertsch-műveket - a mozdítható életmű legjavát. Igyekszünk közvetíteni a megértésükhöz feltétlenül szük­séges történeti-művészettörténeti ismereteket, de remél­jük, ezek a virtuóz, színpompás alkotások önmagukban is elgyönyörködtetnek majd, maradandó benyomásokat ­impressziókat - nyújtva a 18. század második felének sajá­tos - késő barokk - modernizmusáról. BERECZKY LÓRÁND főigazgató Magyar Nemzeti Galéria JÁVOR ANNA gyűjteményi igazgató Magyar Nemzeti Galéria

Next

/
Thumbnails
Contents