Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia

elején Théodore Géricault (1791-1824) és Eugène Delacroix (1798-1863) honosította meg a történeti festészetben, miként a téma egyik szakértője írja: „Delacroix hősei csak ritkán heroikus győzők, legtöbbször tragikus vesztesek."'

5 Piloty munkásságába azonban már Paul Delaroche révén került be, aki Piloty egyik monográfusa szerint rendkívül nagy hatással volt nemcsak rá, hanem a sokat emlegetett belgákra is.

16 Ilyen típusú mű a Seni Wallenstein holtteste mellett (3. kép), a Tusnelda Germanicus diadalmenetében vagy a drámai szituáció szempontjából leghatásosabb IV. Edward király gyermekeinek elfogatása a Towerben című képek (Neue Pinakothek, München). A tragikus sorsú vagy bukott hősök halálközeli pillanatainak megörökítése miatt Pilotyt és néhány kortársát, így pl. Wilhelm von Diezt kortársai Unglücksmalemek nevezték.'

7 A belgák hatása tehát elsősorban az Unglücksmalerei révén érvényesült igen árnyalt jellemábrázolással, nagyon magas művészi és technikai színvonalon, de hiányzott az, amit a német kritika egy-két képviselője még a belga képek kapcsán szeretett volna: a nemzettudatot erős politikai aktualitás révén hatásosan érvényre juttató nemzeti festészet megvalósítása.

18 A század elején, amikor a Napóleon által képviselt despotikus, nemzeti értékeket eltüntetni akaró hatalom árnyéka vetült Európára, ez éppen itt, bajo

r földön a nazarénusok kezdeményezésére a nemzeti festészet megszületéséhez vezetett. Napóleont azonban leverték, és a politika más irányba fordult, s mivel a nemzet létét fenyegető hatalom ekkoriban nem volt, a történeti festészet nemzeti ága erőtlenné vált. A francia romantika mesterei által megjelenített tragikus hős képét a müncheni történeti festők többnyire a harmincéves háború vallási villongásainak történeteiben találták meg. Ez azonban nem volt azonos élményforrás a belga nemzet megszületését eredményező forradalommal vagy a függetlenségükben állandóan fenyegetettségben élő nemzeteknél kialakuló történelmi szituációkkal - mint a lengyeleknél vagy nálunk -, ahol éppen ekkoriban a függetlenség élet-halál, megmaradás vagy beolvadás kérdése volt. Érthető tehát, ha a Közép-Európában éppen születőben lévő nemzeti történeti festészet legfőbb témája a nemzeti függetlenség nagyon is aktuális kérdésköre.'

9 Ügy tűnik - még mindig a belga példánál maradva - hogy a történeti festészet kifejező ereje jelentősen függ a művészek érzelmi beállítottságától, a téma iránti elkötelezettségüktől, esetleges személyes élményeiktől, mivel ez fokozza a képek közönségre gyakorolt érzelmi hatását, és - mint La Font de Saint-Yenne a 18. században megállapította - ez a műfaj számára ugyanolyan fontos akadémiai szabály, mint a többi. Ráadásul ettől függ a mű fogadtatása, ez az, ami a sok hasonlóság mellett a különbséget is adja egy-egy mű esetében. Münchenbe érkező festőink nem voltak könnyű helyzetben, mivel a hazai közvélemény a nemzeti festészet megteremtését várta tőlük, s ezt a történeti festészetben látták megvalósulni. Az 1848-as forradalmat követő időszakban a történeti festészet felértékelődött, mivel a szellemi élet irányítói és a közönség is 3. Karl von Piloty: Seni Wallenstein holtteste mellett, 1855. Neue Pinakothek, München - Wittelsbacher Ausgleichsfonds München © Blauel/Gnamm - Artothek