Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

feltételezhetően még müncheni tartózkodása idején alkotta.

127 Közhelyként ismert tény, hogy a rangos történeti kompozícióknál a kor festői gyakran merítenek a világművészet legnagyobbjainak formavilágából. Molnár képe - kissé bizarr módon - Rubens Leukipposz leányainak elrablása című kompozícióját

128 idézi. A balról jobbra lefelé húzódó átló, a karok egymás felé nyújtózó gesztusa, a barokkos mozgalmasság erre utal. Természetesen mindez gondos, akademizáló előadásban, ahol a tudatos szerkesztésnek nagyobb a szerepe, mint a festői fantáziának. A magyarok közül a Münchenből végleg hazatért Brodszky Sándor azonnal domináns szerephez jut. O hosszú éveken át csak látogatóban volt itthon, de 1857-ben ő is letelepedett Pesten, és azonnal megtalálta helyét a magyar művészeti életben, alkotásai pedig egyre magasabb áron keltek el. 1862-ben másokhoz hasonlóan ő is megpróbálkozott fényképezéssel, Molnár József barátjával közösen Győrben, de ők is belebuktak. (Érdemes megjegyezni, hogy a Münchenben tanulók mindenkor öszszetartottak, de együttműködésükről, egymásra való hatásukról a szakirodalomban még nem sok szó esett.) Szana értékelése szerint Brodszky munkássága mindvégig homályban maradt, ífjűkorában Markó, később az új áramlatok fiataljainak árnyékában. Am ha bőséges kiállítási szereplését tekintjük, e „homály" csak viszonylagos. Bizton elmondhatjuk, hogy a század második felében a Pesti Műegylet, majd a Képzőművészeti Társulat egyik legszebb művészi karrierjét futotta be, 1840-től 1901-ig, 61 éven át csaknem folyamatos kiállító Pesten.

129 Ismert festményei alapján historizáló elemekből építkező, hagyományőrző, de realisztikus-romantikus felfogású tájképfestő, „mindvégig híve maradt a mindent idealizálni szerető német festőiskolának, mely örökké ünnepi díszben mutatja a természetet... Legörömestebb a szelíd ábrándozásra indító berkeket festette, a nap aranyos fényében fürdő dúslombozatú fákkal, csevegő patakokkal, s a romantikus ábrázolási mód más hasonló járulékaival."

130 (18. kép) Nos, az ilyen alkotásokat mindenkor szívesen vásárolták a magángyűjtők, mégis, Brodszky mindeddig nem keltette fel a kutatás figyelmét, munkássága feldolgozatlan. Ennek több oka lehet: kevés képe került közgyűjteménybe, hasonlóan több más, üzleti szempontból sikeres mesterünk anyagához, valamint nem datálta műveit, így a viszonylag egységes látványt nyújtó életmű összeállítása nehéz. 1901-ben, a Képzőművészeti Társulat által rendezett nagyszabású hagyatéki kiállítása alkalmával mintegy 300 festményét

131 árverezték el, az addig együtt tartott életmű ekkor szóródott szét, s így kikerült a kutatás látóköréből. Manapság sorra bukkannak fel képei a különféle árverési csarnokokban, ahol igen jelentős árakat érnek el. Kisebb darabjai, a maga kedvére készített vázlatai festői frissességet, napfényes realizmust mutatnak. Az 50-es években az egyesület virágzott, a tagság létszáma nőtt, a kiállítás a művészeti élet legfőbb fóruma volt. Magyar viszonyok között először tapasztalható a művészeti élet professzionalizmusa, mestereink egyenrangú szereplése a külföldiekkel. Az 50-es évek vezető művészei Magyarországon 7. Molnár József: Dezső hősi önfeláldozása királyáért, kinek életét ruhája és fegyvere átváltoztatása által megmenti 1330-ik évben, 1855. MNG