Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

11. Brodszky Sándor: Hegyi patak, 1856 előtt. MNG áhító „kiállító" művész, a müegyleti berkekben főszerepet játszó, a piac igényeihez igazodó „vállalkozó" művész mellett.

100 Bár Orlai nem szándékozott szimbolikus tartalmat adni művének, azt mégis a „nemzet halála" jelképének tekintették. Ezzel kezdődően a vizuális metafora, a szimbolikus jelentés általános divattá lesz a kiállításokon a 60-as évek végéig, vagyis a 29 éves mester képe - a kaulbachi ideál - irányt adott a magyar históriai festészet további fejlődésének.

101 A magyar tájképeken három karakteres irányzat különül el ekkor. A Markó-féle, kifinomult előadású klasszicizáló romantika, a waldmülleri napfényes-természetes felfogás, és az ezektől szögesen eltérő ecsetkezelésü Brodszky Sándor, vagyis a müncheniek kissé matt, a természeti látványt pontosan leképező vagy megfogalmazó manírja. Brodszky tartósan Münchenben élt, ahonnan - nosztalgikusán - egy Balaton zivatarkor című képet küldött. A témából ítélve Brodszky 1857-es, végleges hazatelepülése előtt is időnként itthon tartózkodott. Brodszky soká megragadt Münchenben, jellegzetes müegyleti festő lett, és 12 éven át folyamatosan szerepelt a tárlatokon. Méltatója szerint müvein Max Zimmermann (1811-1878) hatása érvényesült,

102 és ez helytállónak tűnik, Zimmermann kompozícióinak felépítése, a motívum kiválasztása, a napfényes látvány hanguatos előadása szempontjából. Brodszky festményét a kiállítás „kitűnőbb" darabjai közt említik, de felróják neki, hogy Louis Leopold Robert (1794-1835), Lajos Fülöp festőjének modorát utánozva a kiemeltebb helyekre töményebben rakja fel a festéket, miáltal a mű szinte „kézzelfogható" lesz. Ezt az ecsetkezelést képei előterében különösen vastagon alkalmazta (ll. kép), és „némely kődarabra valóban kulcsot lehetne akasztani".

105 De ez hamar eltűnik, Brodszky a későbbiekben stílust, ecsetkezelést váltott. Csendéletet mutatott be a 40-es évek végétől Pesten élő Adler Mór (1826-1910), kezdő diplomás (12. kép).

104 Adler először Bécsben, majd 1845-től Münchenben tanult,

ins és egész pályafutása Pesthez kötődött. Gyakori kiállító, egy-két ideálképtől, csendélettől eltekintve főleg arcképeket állított ki. Az idők folyamán az egyik legelismertebb pesti portretista lett, aki csöndes és finom, romantikus effektusokká körítve mutatja be modelljeit. A műfajilag igen változatos külföldi kollekcióban a históriai képek közt a müncheni Friedrich Bischoff (1819-1873) Hugenották a papi törvényszék előtt című műve „kohinorja a kiállításnak", és úgy tűnik, szélsőséges, vadromantikus gesztusokkal ragadta meg a publikumot. A leírás szerint „némi ridegség mutatkozik rajta [...] Mindaz megvan benne, amit az egyetemes hatás megkövetel. A historikus tudomány megtestesített valója [...] Ott ül a büszke dühtől lángoló bíbornok, mögötte az ármány, mely az ítélet alá a tüzet szítja, darócba öltözött kárörvendő képmutatás, az isten képét bitorló vad bírószék ellenében térdel a szűzies ártatlanság, hitvilágította szende arcával, mögötte a gyermeki közöny, a férfiúi határozottság, az ijedtség és a fájdalom, az esdeklő könyör."

106 A história tudományának ismerete nem véletlen, a festő eredetileg bölcsészetet tanult Münchenben,

107 ám mint aprólékosan realista életképfestő vált igazán híressé. Emlékezzünk vissza: a 40-es években az egyetemes tematikájú műveket észre sem vették, de feltűnő kompozíció, nagyméretű bravúrdarab nem is mutatkozott akkoriban. Egy másik nagyszabású