Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

2. Heinrich Bürkei: Vasárnap reggel az Alpokban, 18

4

0. Hamburger Kunsthalle, Hamburg © bpk, Berlin 2009 / Hamburger Kunsthalle /Elke Walford 3. Khoor József: Alkonyati táj, 1876? MNG A müncheni anyag élén Heinrich Bürkei (1802-1869) képe állt, akinek neve szinte fogalom volt ebben az időben. E rendkívül termékeny mester a 30-as évektől a Kunstvereinnek festője, így vált egész Németországban, sőt Európában is divatos és drága művésszé.

45 Realisztikus, aprólékos gondossággal készített tájai (2. kép) igen hamar utat találtak a magyar közönséghez, nem úgy, mint Rottmann nagyszabású látomásai. Bürkei képein ember és állat természetes egységben él a tájjal; a városlakó festő romantikus nosztalgiával, ugyanakkor „szemlélődő" attitűddel közelítette meg témáját. Vásznain nem a fáradságos paraszti hétköznapok, inkább a vasárnapiasan ünnepi, víg és gondtalan élet jelenik meg romantikus tájban, állatok ideálképével, a legkellemesebb biedermeier realizmussal.

46 Bürkei vonzerejét nálunk, a kritikák szerint, a sok staffázs-alak, az élénk jelenetezés, valamint a rendkívül finom ecsetkezelés adja. A magyarok közt feltűnt a ma már kevéssé ismert Khoor József, jeles rajztanár. Minden évben volt kiállított műve, esetleg több is, és szereplése az OMKT tárlatain folytatódott. Khoor 1838-ban iratkozott be a müncheni Akadémiára,

47 majd Budán élt. 1845-től a József nádor fiúárvaházban rajztanár, 1855-től pedig a Pestvárosi Iparrajztanoda intézetében tanított, itt később igazgató lett.

48 Több műfajban is dolgozott, zsánereket, de főleg romantikus - néha vadromantikus - tájakat festett, színesen és végtelenül gondos ecsetkezeléssel (3. kép). Munkássága bizonyítja, hogy közepes tehetséggel is szép eredményeket lehet elérni, ha jó az iskola. Jellegzetes, kommersz fogásokat követett, és még késői éveiben is készített heroikus, klasszicizáló, a korabeli katalógus megnevezése szerint „képzeleti tájképeket". Boros Nepomuk János (1808-1855) itthoni bemutatkozására is ekkor került sor. 1836-ban végzett bécsi tanulmányai után

49 egy ideig Münchenben tanult (nem volt beiratkozott növendék), majd Bécsben telepedett le, onnan küldte munkáit, bemutatkozásul 1841-ben a Sárközi leánykát és a rPab/dt.

50 Műhelyt alapított Szekszárdon, ahol Scitovszky János, pécsi püspök foglalkoztatta, nemcsak mint festőt, de mint művészeti tanácsadóját is.

51 Az első igazi magyar nagymester 1842-ben jelentkezett az évtizedek óta Münchenben élő Schimon Ferdinánd (1797-1852) személyében. A fordulatos sorsú festő-operaénekes indította a művészek azon sorát, akik megkísérelték a hazatelepedést, a kiállításoktól remélve a művészeti élet fellendülését. Schimon a hagyomány szerint ifj. J. B. Lampinál (1775-1837) tanult Bécsben,

52 később Münchenben telepedett le, itt 1821-ben az udvari színház tenoristaként szerződtette. Énekesi működése mellett is festett, a Münchner Kunstverein állandó kiállítója volt, képeit Nürnbergben, Karlsruhéban, Stuttgartban mutatták be. Sikeres portretista volt, német, holland és orosz fejedelmi megrendelésekre dolgozott, megfestette a bajor trónörökös portréját is, Mária és Zsófia főhercegnőkről készített litográfiáját múkereskedések árulták. Híre szülővárosába is eljutott, 1839-ben a Honművész írt róla.

53 A lap több művét felsorolta, miszerint részt vett az Alte Pinakothek loggiáinak