Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

művel, valamint látható volt a romantikus-heroikus tájképek mestere: Carl Rottmann (1797-1850) hatalmas, Római campagna című vászna (2000 ft). Hasonló műveivel méltatója szerint új utakat nyitott a tájképfestészetben, képein a fő motívum az ég, és a táj megrendezett, színpadszerű jelleget kap.'

4 Ez a vonulat nem maradt hatástalan Bécsben, és a fő gesztusok - igen elcsendesülve - idővel a pesti tárlaton is feltűntek (itt pl. Brodszky és Khoor József egyes tájképeire gondolhatunk). Szerepeltek továbbá a két híres müncheni festődinasztia, az Adam és a Quaglio család tagjai, köztük a Münchner Kunstverein egykori alapítói. Adamék valószínűleg ezen a kiállításon tűntek fel a magyar arisztokráciának, itt kezdődik kötődésük Magyarországhoz, amely egészen a század végéig tart. Albert Zimmermann (1808-1888), a heroikus tájak festője 1859-től Bécsben tanított, ahol Paál László és Mészöly Géza tanára volt. Állatképet mutatott be Sebastian Habenschaden (1813-1868) és Moritz Eduard Lotze (1809-1890), a későbbiekben Habenschaden néhányszor tájképekkel, Lotze pedig állat-életképeivel volt állandó kiállító Pesten. Leo von Klenze (1784-1864) építész egy kis tájat, tanítványa, a szintén építész Ferdinand Jodl (1805-1882) architektúraképet mutatott be. Altalános tetszést aratott mind Bécsben, mind Pesten Andreas Kraemer (1815-1896) Egy képíró dolgozószobája című műve (600 ft, igen magas összeg) amely „minden részletében remek, pompás, színes életkép: kellemes rendetlenség, középen egy férfi ül, és osztrigával bíbelődik".

15 Ez a polgári tárgyú zsáner Pesten még ritkaságszámba ment, elterjedése éppen a kiállításoknak köszönhető. A nagyon kedvelt népi életképből több is volt, pl. Kaspar Kaltenmoser (1806-1867) Parasztszobá\a és Karl Friedrich Moritz Müller (1807-1865) Parasztjelenet éji világítással című műve. A müncheniek összesen kilenc tájképet, hat zsánerképet és enteriőrt, négy állatképet, egy szentképet, valamint két színpadi jelenetet ábrázoló kompozíciót hoztak, portrét és történelmi képet egyet sem,

16

jól jelezve a müegyleti tárlatok eddigre rögzült műfaji irányultságét. Műegyletünk rövidesen betagozódott a hálózat szervezetébe, és a müncheni egyesület ügynöke által intézményesen kerültek ide mestereik, ám Cornelius, Kaulbach és Rottmann soha többé nem volt látható Pesten. A képek által felkeltett érdeklődés kielégítésére Nóvák Dániel a Honművészben átfogó ismertetést adott a müncheni művészeti életről több héten keresztül. Elismerve állapította meg: „Bajor országban a művészetet kedvelő király olyan költséggel, melyhez hasonlót Németországban még nem láttak, alkalmat nyújt olyan művek készítésére, amelyeket magánosok nem tudnának megrendelni [...] azt tanácsolván egyedül, hogy ugy nevezendő művészeink azon igaz utat válasszák czéljok elérésére, mellyen Németország jelen nagy művészei haladtának, nehogy tévesztve az igaz ösvényt, a' művészi világ előtt örökre ismeretlenek maradjanak!"

17 A Pesti Műegylet működése egy csapásra megalapozta a jövőt, a művészeti élet működését, amelynek egyik alapja a rendszeresen ismétlődő tárlat, a nagy művészeti seregszemle, amely magyar földön mindeddig hiányzott. A majd 400 festményt bemutató első kiállítás jelentős sikert aratott, de nyilvánvalóvá tette, milyen kevés a magyar művész. Am késztetésére több fiatal választotta a művészpályát, és rövidesen sorra elindultak képezni magukat, és ezjelentős eredmény. A következőkben évről évre sorra veszem a müncheni mesterek és müncheni tanultságú hazánkfiainak megjelenését a Pesti Műegylet kiállításain. Indokolja ezt, hogy ez a fórum az, ahol az ekkor kezdődő kapcsolatok látványosan megragadhatók. Nem térek ki minden művész jelentkezésére, csak a jellemző tendenciákat követőket említem. A müegyleti tárlatokon - úgy tűnik - rendszeresen bemutatkozott minden Münchenben tanuló hazánkfia, bár talán az építészek nem - igaz, hogy pl. az 1839-től ott tanuló Feszi Frigyes (1821-1884) 1845-ben hazatérve tehetséges rajzolóként többször is kiállított. Kivételként említem Schoefft Ottó (1831-1890) titokzatos alakját, aki miután elment Münchenbe, nem jelent meg többé Pesten. Ottó a híres pesti festődinasztia legifjabb tagja, bátyja: József Ágoston világhírű festő, apja: Károly József ugyancsak diplomás