Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Hessky Orsolya | Az Akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914 között
von Keller (1844-1920). Egész oldalas kompozícióktól a sormintáig (Zierleiste) a legkülönbözőbb típusú Jugendstil-vonalakkal találkozhatunk az újság lapjain. Ez utóbbinak különös jelentősége volt: ebben jutott leginkább kifejezésre a művészek zabolátlan absztrakcióra való törekvése, amelynek a Jugendben mindig szabad teret engedhettek. A sormintákban olyan növényi formákra emlékeztető díszítések öltöttek testet, amelyeket az újság által ismertté tett vonalvezetés alakított. A vonalak harmóniája, az öncélú díszítést szolgáló szépségük még ma is különös hatást kelt. A lap állandó magyar munkatársai közé tartozott mintegy a századfordulóig Halmi Artúr (1866-1939), majd Kubinyi Sándor (1875-1949) és Wellmann Róbert (1866-1946), de alkalmanként Ferenczy Károly rajzaival is találkozhatunk. A magyar művészek ezirányú tevékenysége szervesen illeszkedett a korabeli mozgalmakba, munkáik azonban még feltárásra várnak. 1901-től a lap grafikus munkatársaiból alakult művészcsoport, a Scholle tudatosította az absztrakcióra való törekvést, amely kis méretű munkáikon a Jugendben már korábban is megnyilvánult. Eközben Ludwig Holzel Dachauban a francia impresszionizmus követőjeként alkotott, s tanítványaival már 1905 körül eljutott az alapvető képi elemek kiküszöböléséhez. Ehhez az új évszázad első évtizedében mér támogatást kaptak az 1896 óta Münchenben élő Vaszilij Kandinszkijtól, aki tárgynélküli képek létrehozására törekedett. 1901-ben iskolaként hozta létre a Phalanxot, 1908ban pedig megalapította a Neue Künstlervereinigung nevű művészcsoportot. Érdekes módon az ő és társai képei még ebben a művészi közegben sem találtak értő befogadóra, bár kétségtelen, hogy Kandinszkij radikalizmusa egyedülálló volt, és végtelenül következetes. Kandinszkij körével csupán egyetlen magyar művész hozható kapcsolatba: Mattis Teutsch János (1844-1960), akinek müncheni tevékenységéről és a Blauer Reiter munkatársaival való kapcsolatáról alapos katalógus jelent meg a 2001-ben megrendezett kiállítás kísérőjekéntJ 7 A Heinemann kiállítási szalonban - amely a többihez képest a legkonzervatívabbnak számított - a 20. század első évtizedében több alkalommal is kiállíthattak magyar festők: 1906-ban a Hollósy-iskola képeiből rendezett kisebb méretű tárlatot, amelyen főként régebbi Hollósy-tanítványok Magyarországon készült tanulmányrajzai voltak láthatóak, valamint a mesternek néhány „önfeledt, a népdal mélaságát lehellő" 58 képe. 1909-ben a Piloty-iskola tanítványainak műveiből rendezett bemutatót. A kiállítás rendezője és a katalógus szerzője, Fritz von Ostini a legjelesebb akadémiai növendékek 1858 és 1886 között keletkezett műveiből válogatott, így Piloty magyar tanítványainak, többek között Benczúrnak, Liezen-Mayernek, Székely Bertalannak, Wagner Sándornak és Szinyei Merse Pálnak a müveiből. A kiállítás a sajtóban nagy visszhangra talált, a Piloty-tanítványok közül Leiblt tartották a legjobbnak - többek között éppen Szinyeiről festett portréját -, illetve Szinyeit a kiállítás nagy meglepetéseként, felfedezéseként értékelték. 59 Ennek következményeképpen egy évvel később Szinyei mintegy 30 festményéből nyílt kiállítás szintén Heinemann-nál. 1909-ben volt látható a Secession kiállításán Hans von Marées (l837-1887) alkotásainak egy része, amely ekkor tudatosította a kortársakban a korábban a történeti festészettel párhuzamosan alakuló, ám ahhoz képest más irányt és ellenkező felfogást képviselő tendencia létét, s revelatív hatást gyakorolt. 60 7. Kubinyi Sándor: Női arckép, 1898. MNG (kat. 178)
