Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Hessky Orsolya | Az Akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914 között
Glaspalastban 35 az Akadémia és a Kunstverein művészei közösen rendezték meg a német általános és történeti műkiállítást, amelynek folyományaként több mint húsz lokális szervezetből további nagy periodikus kiállítások megszervezésének céljával létrejött a német Kunstgenossenschaft. E szervezet helyi fiókjából alakult meg végül 1868-ban a Münchner Künstlergenossenschaft (Müncheni Múvészegyesület). 1869-ben a müncheni tájképfestők szervezésében került sor az első nemzetközi kiállításra, amely ugyan még korántsem jelentette a „régi" és a „modern" festészet döntő összecsapását, mégis forradalmi eseménynek számított. A szép számmal meghívott francia vendégek között több olyan művész is akadt - többek között Courbet (1819-1877), Corot (1796-1875), Millet (1814-1874), Da ubigny (1817-1878), Rousseau (1844-1910) vagy Manet (1852-1883) -, akik az akadémiai képzésben gyökerező, a fő irányt jelentő historizáló témafestészettel szemben már a modern realizmus-naturalizmus képviselőiként léptek fel. Nekik köszönhetően a látogatók az európai festészet legmodernebb tendenciáival találkozhattak Münchenben. 36 „Az itteni kiállítás rendkívül nagyszerű a várakozást felülmúlta, reám nézve nagy fontossággal bírt, mert mostan volt csak alkalmam az ittenit más iskolákkal szemtől szembe összehasonlítani 's a francziák kétségbevonhatatlan győzelmét látni. Különösen láthattam az iskoláknak káros hatását mely ugyan egy ideig szükséges sőt elkerülhetetlen de később elöli minden originalitást a művész legnagyobb kincsét melyet féltékenyen kell őrizni mert legkönnyebb elveszteni. [...] - Elhatároztam ennél fogva a Piloty iskolából kilépni 's ezután csak egy tanárt követni mely engem legjobban fog vezérelni, 's e tanárom a természet" - írta Szinyei atyjának 1869 augusztusában a kiállításban tapasztaltak hatása alatt. 37 Függetlenül az egyes művészekre gyakorolt hatásától, Courbet elsöprő erejű munkáinak, megalkuvást nem ismerő antiakadémizmusáról tanúskodó műveinek müncheni megjelenése komoly erjedési folyamatot indított el, s ugyanez mondható el a többi francia művész, elsősorban a tájképfestők alkotásairól is. Ettől kezdve a nemzetközi kiállításokon való részvétel lehetősége, illetve az ezzel párhuzamosan egyre terebélyesedő műkereskedelem komoly vonzerőt jelentett a külföldi, de a más városokból származó német művészek számára is. A második nemzetközi kiállítást ugyan csak tíz évvel később, 1879-ben rendezték meg, de ezt követően négyévente került sor a nemzetközi tárlatokra (1883,1888). 38 1889-ben a Münchner Künstlergenossenschaft elhatározta, hogy a nemzetközi kiállításokat évente megrendezik, pontosabban évente rendeznek olyan kiállításokat, amelyeken külföldi művészek is részt vesznek (Jahresausstellung), ám négyévente nemzetközi kiállításokat is szerveznek. Miután az Akadémia 1863-tól kezdve lemondott az éves kiállításairól, és feladatát királyi dekrétummal átruházta a Münchner Künstlergenossenschaftra, az ezáltal a müncheni művészeti élet és műpiac legfontosabb tényezőjévé vált. A nemzetközi kiállítások különböző kedvezményei pedig azt a célt szolgálták, hogy München a térség vezető piacává válhasson. E kedvezmények közé tartozott többek között, hogy a kiállítás szervezőbizottsága magára vállalta a művek szállítási költségeit, a külföldiek közül pedig többen személyre szóló meghívást kaptak, ami azt jelentette, hogy a meghívottaknak nem kellett magukat alávetni a zsűri ítéleteinek. A négyévente megrendezett nemzetközi kiállítások sűrítésére elsősorban a piac és pozíció erősítése érdekében volt szükség. Az évente sorra kerülő, francia mintát követő Szalon előkészületei során felmerült a kérdés: vajon külföldiek is részt vegyenek-e rajtuk. Az ő szereplésük ugyanis csökkenthétté volna a müncheniek eladási lehetőségeit. A nemzetközi konkurencia figyelembevételével a kiállításokat előkészítő és a statútumon dolgozó bizottság úgy döntött, hogy a külföldi művészek részvételét egyes művekre szóló meghívással szorítják keretek közé. A művészeti tömegtermelés a 80-as évekre soha nem látott méreteket öltött: az egyes kiállításokon több ezer kép függött sűrűn egymás mellett a Glaspalast falain. 59 Éppen ebben az időszakban alapították a budapesti Mesteriskolát (1883), amelynek igazgatójává az egyik legsikeresebb müncheni magyart, Benczúr Gyulát nevezték ki. Ez többeket arra sarkallt, hogy hazatérjenek Münchenből. Benczúr a Vajk megkeresztelése című kép megfestése után (1875, MNG) került az Akadémiára a történeti
