Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

MŰFAJOK - Tájképek, alakok tájban (Szinyei Merse Anna)

kikerülhetetlenné vált metropoliszban. A müncheni nemzetközi kiállításokon megkedvelt Bastien-Lepage-féle finom naturalizmus mellett Párizsban végre az impresszionistákat is felfedezhették maguknak, még ha ezek hatása egyelőre nem is jelentkezett művészetükben. Az 1890-es évek azonban mindenképpen új korszakot jelölnek tájfestészetünkben is, főként a későbbi nagybányaiak jelentkezésével, valamint a szolnoki kezdeményezések általános elterjedésével. Ferenczy Károly híres vallomása ad kulcsot a korszakindító Madárdal (kat. 81) jelentőségének megértéséhez: „93-96-ig Münchenben éltem, ahol a művészi synthesis és analysis határaival és az embernek a környező természettel való összefüggésével némileg tisztába jöttem". Müncheni éveiben Ferenczy megtagadta a müncheni realizmustól és Bastien-Lepage-tól öröklött hagyományt, és fokozatosan megújult művészete. A szentendrei művek feszes rajzossága fellazult, és a színfolt, illetve a valőr jutott döntő szerephez. A szorosra vágott képterekben a korábbi tompa színvilág lassanként megélénkült, de csak 1900 után, Nagybányán érte el fénytelítettségének maximumát. A müncheni Hollósy-körhöz csatlakozott többi festő az idő tájt alig foglalkozott szorosan vett tájfestéssel, így inkább Strobentz Frigyes 1894-es Séta című képének (MNG) kiváló kvalitásaira érdemes felhívnunk még a figyelmet. A Neu-Dachau-múvésztelephez is csatlakozott, végleg Münchenben letelepedett festő látásmódját ugyancsak egy franciaországi tanulmányút szabadította ki a Bastien-Lepage-i naturalizmusból, hasonlóan Vaszary Jánoshoz. Zemplényi Tivadart ugyanakkor a Szinyei Merse Pálnál tett jernyei látogatása segítette abban, hogy a Leibl-féle tónusfestést még nagybányai tartózkodását megelőzően plein airrel cserélje fel. A Nagybányára igyekvő népes festőcsoport számára egyébként váratlan útravalót adott a millenniumi kiállításon felfedezett Majális és még inkább a Hóolvadás (1884-1895, MNG), melynek lakonikus tömörségével a művészeti életbe hosszú hallgatás után visszatérő Szinyei mintegy etalont nyújtott fiatalabb pályatársai számára. Szinyei Merse Anna